2019-ben a Hollywoodban uralkodó progresszivista mainstreamben addig fajult a törzsi gondolkodás, hogy már a fekete színészeken belül is bőrszín alapján válogatnának szerepekre, ennek esett most áldozatául Will Smith. Amúgy nem ezt hívják rasszizmusnak?
Meg nem erősített hírek szerint Will Smith az esélyes a King Richard című életrajzi film főszerepére. A film két amerikai teniszikon, Venus és Serena Williams apjának, Richard Williamsnek az életútját követné nyomon. Will Smith kétszeres Oscar-jelölt, ünnepelt afroamerikai színész, aki karrierje során már Muhammad Ali bokszlegendát is megformálta, mára azonban odáig fajult az egyenlőség fétis, hogy egy fekete színész botrányt robbanthat ki bőrszínével.
Éles kritika fogadta ugyanis a casting döntést, nyilvánvalóan nem a színészi kvalitások miatt, hanem mert Smith bőrszíne nem olyan fekete, mint Richard Williamsnek. Elsőként Clarence Hill Jr. sportújságíró dobta fel a labdát, akinek nincs semmi baja Will Smith-szel, mint színésszel, de szerinte vannak sokkal rátermettebb, értsd, sokkal feketébb színészek a szerepre.
Colorism matters..love will Smith but there are other black actors for this role https://t.co/qrV1QuBiJH
— Clarence Hill Jr (@clarencehilljr) March 5, 2019
Hozzá csatlakozott számtalan támogató komment mellett Valerie Complex és George M. Johnson filmes író is, akik egy Hollywoodban átfogó tendenciát vélnek felfedezni a döntés mögött.
Just like Chadwick shouldn’t have played Thurgood Marshall, Will should not play Richard
Skin color matters in how folk were treated and navigated spaces. Is Alexandra Shipp playing Venus? https://t.co/iNtikcsIoT
— George M Johnson (@IamGMJohnson) March 4, 2019
colorism at work…. https://t.co/YsxlKjDVoh
— Valerie Complex♊️♎️♋️ (@ValerieComplex) March 4, 2019
Véleményük szerint rengeteg példát találni arra, hogy a filmipar tudatosan szelektál világosabb bőrű fekete színészeket szerepekre. Így Zendaya és Amandla Stenberg is az elfogadható fekete lány képét reprezentálják a valódi fekete értékek helyett. De problematikusnak találnak olyan életrajzi szerepeket is, mint a Marshall, ahol Chadwick Boseman formálta meg a nála valóságban “jóval feketébb” Thurgood Marshall legfelsőbb bírát vagy a Nina, ahol a címszereplő Nina Simone-t játszotta a szintén nem elég fekete Zoe Saldana.
A nyáron kísértetiesen hasonló, radikális hangok miatt kellett dobbantania Scarlett Johanssonnak, aki saját produkciós cégének filmjében vállalt el egy transznemű szerepet, amit később óriási felháborodás követett. Úgy tűnik, egyre kevésbé a színészi teljesítmény válik elsődlegessé az álomgyárban, sokkal hangsúlyosabb, milyen kisebbségi krediteket tud felmutatni valaki.