Alberto Barbera fesztiváligazgató helyretette a női rendezők hiányát és a Netflix-filmek befogadását sérelmezőket.
Meglepő fordulatokban nem volt hiány, amikor kihirdették a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál programját (például a Joker beemelése a versenyprogramba, amiről itt írtunk bővebben), de a nagy kiakadások csak utána következtek. Persze ezek többségére számítani lehetett, mint ahogyan arra is, hogy a fesztivál vezetője,
Alberto Barbera a maga olaszos virtusával mindenkit jól helyre is tesz.
Az egyik ilyen természetesen a jó öreg „Netflix-kérdés” volt, miután az International Union of Cinemas felszólította a rendezőt, hogy ne válogasson a programba olyan filmet, amit nem a hagyományos moziforgalmazásba szántak – legalábbis nem a hagyományos moziforgalmazók elvárásai szerint. Ennek ellenére Barbera betette a versenyprogramba Steven Soderbergh (The Laundromat) és Noah Baumbach (Marriage Story) új filmjeit, amelyek mindegyikét a Netflix finanszírozta; versenyen kívül pedig látható lesz a szintén a Netflix égisze alatt készült Shakespeare-adaptáció, a The King, David Michod alkotása, és bekerült a szórásba egy Amazon-mozi is, a Seberg.
Barbera elmondta, hogy a fesztiválnak nincs szerepe a nemzetközi mozipiac problémáiban, és ő nem fog kizárni valakit csak azért, mert annak filmjétől a forgalmazók egy része elesik. Az igazgató ugyanilyen sommás véleménnyel illette a női rendezők hiányát firtató kérdéseket is. Barbera elmondta, hogy a rövidfilmes szekcióban 45%, a VR-filmeknél pedig 68% a női rendezők aránya, ami összességében 20-ról 24%-ra nőtt a teljes felhozatalt tekintve. Azt azonban senki ne várja el tőle, hogy csak azért tegyen a versenyprogramba valakit, mert nő vagy valamelyik kisebbség tagja. Bizonyos országokban fontos ez a típusú kvótarendszer, de egy fesztiválnak nem erről, hanem a minőségről kell szólnia.