Az egykori világhírű balerinák, a 95 éves Kolozs-ikrek derékba tört pályafutását mutatja be Dombrovszky Linda rendező Volt egyszer két balerina című dokumentumfilmje, amelyet a 13. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon láthat a közönség november 12-én a Toldi moziban Budapesten.
A 95 éves Kolozs Éva és Kolozs Veronika világhírűek lettek: az egypetéjű ikerpár Németországban és Európa-szerte táncolt a legnagyobb színpadokon, de a háború kitörésekor kettétört a karrierjük, amit nem tudtak többé folytatni – mondta el Dombrovszky Linda rendező az MTI-nek, kiemelve, hogy a film főhősei a háború után a kommunista rendszernek estek áldozatul, kitelepítették őket. Egymáson kívül szinte mindenüket elveszítették: munkát, karriert, majd otthont, végül szerelmeket és álmokat – fogalmazott a rendező.
A balerinák személyes történetét követve a magyar történelem 20. századának jelentős eseményei elevenednek meg a nézők előtt. A rendező szerint szubjektív dokumentumfilmet forgatott, amelyben arra helyezi a hangsúlyt, hogy az ikerpár miként élte meg a történteket. „Megfogott bennük, hogy nagyon pozitívan mondják el történetüket, és láthatóan nem tragédiaként élik meg a múlt század rájuk mért sorscsapásait” – mondta rendező.
A háború befejezése után a testvérpár soha többé nem tudta folytatni balettkarrierjét. „A balett táncot nem lehet újrakezdeni évek kihagyása után, és lelkileg sem voltak rá felkészülve” – hangsúlyozta a rendező. Életük másik nagy törését a kitelepítés jelentette, amikor Budapestről a román határ mellé, a Hajdú-Bihar megyében található Sápra száműzték őket 1951-ben. Kolozsék nem voltak tehetős polgári család, csupán egy kávézójuk volt, ennek ellenére valaki feljelentette őket. „Számukra egy kicsit abszurd is volt, hogy miért pont ők szúrtak szemet valakinek” – fogalmazott a rendező.
Az egykori ünnepelt balerinák három évig a földeken dolgoztak, majd Budapestre visszatérve sokáig nem kaptak munkát: később takarítóként és házmesterként tudtak elhelyezkedni. A politikai enyhülést követően gépírónőként és titkárnőként kamatoztatni tudták német tudásukat. „Iskolázottak, olvasottak és műveltek voltak, ennek ellenére tíz évig parkolópályára kerültek, de közben a méltóságukat mindvégig megőrizték” – hangsúlyozta.
A forgatásról elmondta, hogy lassan, csaknem három évig készült a film, egy-egy alkalommal másfél órát tudtak rögzíteni, mert az idős hölgyek hamar elfáradtak. Az ikerpár az elmúlt ötven évben naplót vezetett, amelyben versek, rajzok és sok-sok történet található. Ezeket a rajzokat a rendező beépítette a történetbe és animációval egészítette ki, hogy izgalmasabbá és változatosabbá tegye a képi világot, mivel a film egyetlen helyszínen, egy lakásban forgott. Bányai Zsuzsa grafikus a napló vizualitásához alkalmazkodva képezte le az ikerpár naiv gyerekrajzait – tette hozzá. Az animációs betétek mellett archív felvételek is helyet kaptak a 25 perces filmben, amelynek operatőre Hartung Dávid volt, vágója Batka Annamária.
Dombrovszky Linda jelenleg egy megszállott emberről szóló kisjátékfilm utómunkáján dolgozik, amely a Cinemafilm gyártásában a Magyar Média Mecenatúra támogatásával készül. A film főhősét váratlanul nyugdíjazzák, de ő nem engedelmeskedik, mert dolgoznia kell. A forgatókönyvíró Somogyi György, szereplői Kovács Zsolt, Bán János, Székely B. Miklós, Györgyi Anna, Quintus Konrád és Bajomi Nagy György. Az alkotás várhatóan januárra készül el.
