Interjú Magazin

„Még mindig csak tanulunk” – interjú Effendee Mazlannal

effendee_mazlanEffendee Mazlan a Songlap rendezője. Ő és felesége, Fariza Izlana Isahak együtt készítették el második nagyjátékfilmjüket. A pár a maláj filmipar meglepetésének számít alaposan felépített, precíz, nagy műfaji tudásról árulkodó filmjeivel. A Songlap az eddigi kedvencem az udinei fesztiválon; érdekessége, hogy könnyen el lehet képzelni nyugati közönségsikernek és kritikai kedvencnek — európainak inkább, mert Hollywood csak a legjobb formájában készít ilyen sötét és realista műveket. Effendee Mazlannal a fesztiválon beszélgettünk.

A Songlap bárhol játszódhatna. Lehetne akár francia, vagy, mondjuk, hollywoodi is. Szándékosan készítettétek el így?

Nem, ez nem szándékos. A film a feleségem és saját magam malajziai élményein alapul.

Csakhogy ugyanez a sztori, ugyanezekkel a karakterekkel megtörténhetne bárhol a világon. Van-e a filmben olyan, ami kimondottan maláj?

Hadd olvassam fel az én interpretációmat a filmről: a Songlap egy önmagát kereső nemzetről szól. A családi szál az egység és harmónia ideáját jeleníti meg a pénz, a jólét és gazdagság hajszolásával szemben. Természetesen mindkét érték korrumpálódik.

Mennyire volt sikeres a film Malajziában?

Nem teljesített rosszul: azt hiszem, kétmillió ringgit körüli bevételt ért el [660 ezer dollár, kb. 143 millió forint]. Ez malajziai kontextusban szép eredmény, különösen, mert a nézők általában nem annyira támogatják ezt a filmtípust.

A fesztivál katalógusában Paolo Bertolin azt írja, hogy ti meglepetés vagytok a maláj filmiparban, tekintve az ottani alkotókra jellemző lustaságot. Mit gondolsz?

Azt hiszem, hogy amit mi csinálunk, az kimondottan nem formulákra épül. Nem magas és nem is kommersz. Én és a feleségem megpróbáljuk kombinálni a két elemet, amikor filmet írunk.

Hogyan sikerült átjuttatni a filmet a cenzúrán?

Nos, az alapvetően elég nehéz dolog. Nem ismerem a pontos választ. Igazából még mindig nem tudjuk, hogyan működik a cenzúra. Malajziában 18-as korlátozást kapunk a filmre, míg itt a vetítés PG-13-as korlátozással futott, tehát fiatalok is nézhették. Nem tudjuk, mik a cenzúra szempontjai, úgyhogy nem tudom, mi a válasz erre a kérdésre.

A kritikában eljátszottam a gondolattal, hogy ha ez a film szerepelne Cannes-ban vagy Berlinben, díjat nyerhetne. Csak a játék kedvéért, mit a véleményed?

Hogy őszinte legyek: amikor én és a feleségem filmet készítünk, sosem járnak az eszünkben lehetséges díjak. Csak próbálunk olyat alkotni, ami okos és szórakoztató egyszerre, és mondani valamit arról, amiről látjuk, hogy megtörténik körülöttünk Malajziában.

Kifejezetten malajziai rendezőnek tartod magad, vagy ha lehetőség kínálkozna, érdekelne nemzetközi karrier is?

Ha lehetőség kínálkozna, örömmel vennénk részt nemzetközi munkában. Ebben a pillanatban viszont még mindig tanulunk: minden projekt egy-egy tanulási szakaszt jelent a számunkra. Nem vagyunk még annyira szakértő filmesek: azt tudjuk, amit csinálunk és amit szeretünk csinálni.

De ez a film szakmailag erős munka. A bűnt és a sötétséget háttérbe szorítottátok a társadalmi és lelkiismereti kérdésekhez képest, és az erőszak alkalmazása is meggondolt: az első ilyen jelenetnél érezni lehetett a közönség reakcióját. Szándékos mindez?

Ez volt a szándékunk, mert az ilyen filmet szeretjük. Igazából fel akarjuk fedezni a karaktereket és a sztorit, és szeretünk kísérletezni velük.

A magyar filmipar hagyományosan igen erős, de az utóbbi évtizedben a közönség megutálta a hazai filmeket. Tudsz-e tanácsolni valamit fiatal magyar rendezők számára: hogyan kell olyan filmet készíteni, amit a közönség meg is néz?

A legfontosabb természetesen az, hogy higgy magadban, és csak csináld. Figyelj oda a környezetedre. Leginkább: a saját filmedet készítsd, bármilyet, ami elégedetté tesz.

Mit jelent a „songlap”?

A „songlap” egyszerűen lopást jelent, és azt, hogy valamit eltüntessünk. Ha azonban rákeresel a szóra, azt fogod találni, hogy leginkább sikkasztás értelmében használják, és úgy, hogy azt jelenti: valaki mindent megszerez, amit akar.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com