Interjú

A lengyelek Mefisztója – interjú László Zsolttal

László Zsolt Krysztof Zanussi legújabb, Éter című alkotásában igen jelentős szerepet kapott. A filmről és a színészi szakma kihívásairól beszélgettünk vele.

Hogyan kerültél a filmbe?

Casting alapján: egy magyar cég keresett meg két évvel ezelőtt nyáron, hogy fotó alapján már kinéztek egy filmre, és próbafelvételt kellene csinálni. Adtak két jelenetet, amit felvettünk és kiküldtek.

Milyen szempontból közelítetted meg ezt a mefisztói karaktert?

A korábbi színházi munkáimból merítettem, amikor hasonló karaktert kellett alakítanom. De ebben a filmben nincs annyira kifejtve ez a szerep, mint például az Angyalszívben vagy más híresebb történetekben, ezért sokáig nagyon tanácstalan voltam a forgatáson. Ráadásul a mester sem volt annyira kommunikatív, mert szerintem még ő maga sem tudta, hogy milyennek szeretné ezt a karaktert. Aztán egy pár nap után megkérdeztem, hogy nem bánta-e meg, hogy engem választott, mire mondta, hogy nyugodjak meg, minden jó, amit csinálok, azért nem szól hozzám, mert tetszik neki, amit művelek.

Nem először dolgozol külföldi stábbal. Miben különbözik ez egy átlagos magyar forgatástól?

Nagyon furcsa volt, mert amikor kimentem Lengyelországba,

azt hittem, hogy őrületes stáb veszi majd körül Zanussit, mert ő mégiscsak amolyan lengyel Szabó István. De tulajdonképpen visszacsöppentem egy ’80-as évekbeli magyarországi forgatásra.

Nagyon szűk volt a stáb, csak azok az emberek voltak ott, akikre tényleg szükség volt. Nagyon családias volt a hangulat, a filmet nézve viszont úgy tűnik, mintha egy nagyszabású projekt lenne. A képi világa meg a hangulata lenyűgöző számomra.

A lengyel stábbal azért, gondolom, voltak nyelvi korlátok…

Volt kint egy csodálatos tolmácsom, egy fiatal srác, aki akkor három éve volt kint Varsóban és még soha nem csinált ilyet. Mivel tudta, hogy hova csöppen, szinte jobban izgult, mint én – tüneményes volt! Rengeteget segített, végig ott volt mellettem, de igazából nagyon egyedül éreztem magam. Annyira nem beszélek jól angolul, ezért a kommunikációnak mindig volt egy határa. Az érdeklődés meglett volna bennem, de nyelvtudás mint vivőanyag sajnos hiányzott… ez azért fájdalmas volt. A tolmács a végére jobb viszonyban volt a stábtagokkal, mint én!

Lengyel szöveget kellett megtanulnod?

Krysztofnak először az volt a terve, hogy lengyelül mondjam a szöveget. Kaptam dialog coachot, és elkezdtem tanulni. De aztán rájöttem – és ezt Krysztoffal is megosztottam –, hogy ha rosszul mondom el lengyelül, akkor azt utószinkronnal sem fogja tudni jól megcsinálni.

Úgyhogy végül magyarul beszéltem. A két főszereplőnek meg annyira tetszett ez a világon teljesen ismeretlen nyelv, hogy azzal vicceltek, hogy így kéne hagyni!

Több helyen is említetted, hogy a művészetnek foglalkoznia kell a társadalmi kérdésekkel.

Alapvetően ezt a színházra értettem, hiszen az kifejezetten napi műfaj. Persze ez közhely, hogy az előadás az adott pillanatnak szól, és másnap már az előző napi siker vagy kudarc nem létezik.

Az ördög doktora – Éter

Szóval a film nem tud annyira társadalomkritikus lenni?

De, nyilván kutyakötelessége. Csak nem annyira közvetlen a találkozás a közönséggel, mint a színházban.

Az Éterben ez hogyan nyilvánul meg szerinted?

Számomra ez a film azért volt annyira csodálatos, mert kíváncsivá tett: Magyarországon mikor születik hasonló, ennyire szerzői film? Ami ellen az egész mostani filmkultusz küzd. Mert én nem értek azzal egyet, hogy csak közönségfilmet kellene készíteni, szerintem a művészfilmek nagyon fontos alkotások. És az Éter is olyan nagymértékben Krysztofról és az ő életéről szól, minthogy nyilatkozta is, hogy ő fiatalkorában fizikusnak készült.

Nekem a filmet látva az volt a benyomásom, hogy olyan kis porszemek vagyunk ebben a kurva világban. Nevetségesen szánalmas, amit gondolunk magunkról és nagyon korlátozottak a képességeink a mindenséghez képest.

Tavaly azt nyilatkoztad, hogy belefásultál és kezded unni a szakmádat.

Egy bizonyos kor fölött ezt már érzi az ember. Lelkileg és fizikailag is kimeríti ez a munka az energiáidat. A legnehezebb, hogy önmagadat meg tudd lepni. Tavaly volt egy időszakom, amikor nehezen találtam vissza, talán egy hónap is eltelt, mire a hajamnál fogva ki tudtam magam húzni ebből a mocsárból, amibe belemerültem. Egy idő után elég pusztító, amikor minden este rengeteget dolgozol – bele lehet fásulni. De ez nem egy permanens rossz érzés, inkább időszakos: a színészet hullámhegyekből és -völgyekből áll.

Volt olyan szereped, amit megbántál?

Szerintem elég jól szelektálok a szakmai életemet illetően. Csalódások voltak, de olyan, amit megbántam, nem. Az egyik A halálba táncoltatott lány meg A tökéletes gyilkos, ami életem első és talán utolsó filmfőszerepe volt. A befektetett munka és a végeredmény nem volt összhangban ezeknél a filmeknél.

Azért ugye nem kell attól tartanunk, hogy hamarosan érkezik egy bejelentés, miszerint „László Zsolt visszavonul”?

Hát ha lenne egy bizonyos bankszámlám, akkor lehet, hogy már megtettem volna… de valószínűleg még nem jön ilyen hír. (nevet)

Krysztof Zanussi a Saul fia sikerei miatt kereste meg a Laokoon Filmgroupot. A világhírű lengyel rendező, akivel interjút itt olvashattok, a Sipos Gábor, Rajna Gábor és Stalter Judit vezette produkciós irodán keresztül találta meg László Zsoltot. Az Éter május közepétől látható a magyar mozikban.

Rakita Vivien

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..