Interjú

„A szívemet és a figyelmemet leginkább a színészeimnek szentelem” – interjú Shawn Levyvel

shawnlevy_ejszaka_a_muzeumban_3

shawn-levyShawn Levy rendező az Éjszaka a múzeumban filmek legizgalmasabb és egyben záró darabját A fáraó titkát is elkészítette. Ennek kapcsán mesél a filmről, a forgatásról, a színészeiről.

Shawn Levy a Yale Egyetem dráma szakán végzett. Első ismertebb rendezései a Tucatjával olcsóbb (2003) és A rózsaszín párduc (2006), melyeket az Éjszaka a múzeumban és annak folytatása (Night at the Museum: Battle of the Smithsonian, 2009) követ. Az utóbbiak, melyeknek Levy nem csak rendezője, hanem producere is, milliárd dolláros bevételt hoztak a világon. Producer-rendezőként az ő filmjei még a Párterápia (2010), a Vasököl (2011) és a tavaly bemutatott Gyakornokok. Idén a hazánkban még nem vetített regényadaptációt, a This Is Where I Leave You-t és az Éjszaka a múzeumban 3-at forgatta.

Miről szól a trilógia utolsó filmje? Miért a londoni British Museumban játszódik?

Hát, először is nagyon keményen megdolgoztunk azért, hogy a film méltó záródarabja legyen a sorozatnak. Miért a British Museumban játszódik? Igazából hosszú éveken át olyan forgatókönyveink voltak, melyek Kairóba vagy Párizsba vezették volna a történetet, de három okból is Londonban kötöttünk ki. Elsőként, ez egy nemzetközi produkció, és mindenképp arra törekedtem, hogy hagyjuk el az Egyesült Államokat. Másodszor, a történet szempontjából megvalósítható utazási időt kellett kikötnünk, hogy a szereplők és lények New Yorkból indulhassanak és oda vissza is érkezhessenek az adott kereteken belül. És végül kiváló múzeumot kerestünk, gazdag egyiptomi részleggel, mert ez a film egy titkos, egyiptom tábla megfejtéséről szól, mely életre kelti a kiállítási darabokat. Így a British Museum világhírű egyiptomi gyűjteménye múmiákkal és használati tárgyakkal kiválóan megfelelt a célnak.

shawnlevy_ejszaka_a_muzeumban_3

Mennyit árulhat el a cselekményről és a varázserejű tábláról?

A tábla már évek óta kelti életre a kiállított tárgyakat, viszont lassan kopik, és ahogy szétmegy, a kiállított lények egyre furcsábban viselkednek és egyre rosszabb állapotban vannak. Így Larrynek ki kell derítenie, hogy mi a baj a táblával, és hogy javítsák meg, míg nincs késő. A film nyitójelenetében megmutatják, hogyan találták meg Ahkmenrah fáraó sírjában a táblát. A fáraót és a táblát kiállították New Yorkban, de Akmenrah szüleit átköltöztették a londoni British Museumba. Akmenrah apja (Sir Ben Kingsley) az egyetlen, aki ismeri a sír titkát, ezért Larry (Ben Stiller) elviszi a táblát Londonba, hogy felébressze a fáraót, és megtudja tőle a titkot.

Ben Stillerrel mindhárom filmben együtt dolgoztak. Mi a közös munkamódszer?

Azt hiszem, alapvetően nagyon keményen dolgoztunk mindketten a filmeken, mert nem szimpla gyerekfilmnek tekintjük őket. Az Éjszaka a múzeumbant soha nem szántuk kizárólag gyerekeknek. Olyan filmeket akartunk megvalósítani, melyek nekünk is olyan humorosak és szórakoztatóak, mint a gyerekeinknek: az volt a cél, hogy különböző szinteken működjön a film – ez nagyon fontos volt nekünk. Persze, vannak gyerekeknek szóló viccek, de ugyanúgy bonyolultabb poénok, szójátékok is a szülőknek, a felnőtt közönségnek.

A néhai Robin Williams Teddy Roosevelt alakításával biztosan meghatja a közönséget, ugye? Kiválóan játszott, mint mindig.

Ez igaz. És tényleg, Robin halála után párszor levetítettem a filmet, de nem tudtam, mit szólnak majd az emberek. Nagy megnyugvás és elismerés volt, hogy a nézők milyen meghatónak és megrázónak találják az alakítását ebben a filmben. Ez szomorú, és furcsa, de katartikus is. Robin a barátom volt, rajongtam érte, még jóval azelőtt, hogy játszott volna a filmjeimben. Zseniális volt, és kétlem, hogy bárki ismerne olyan színészt, aki nála jobban játszana olyan karaktert, aki egyszerre vidám és szívszorító is. Egészen elképesztő, hogy ugyanaz a fickó ragyog az őrült, vicces szerepekben, mint az Aladdinban, Jó reggelt, Vietnámban, Mrs. Doubtfire-ben, és ugyanolyan jól játszik A halász király legendájában, Good Will Hunting-ban és a Holt költők társaságában is.

Az Éjszaka a múzeumban filmekben is ragyogó.

Igen, nagyon büszke vagyok rá, hogy Robin életenék egyetlen trilógiáját én rendezhettem. Ezt is csak mostanában mondták, magamtól nem esett volna le, hogy Robin csak egy folytatásos történetben szerepelt. Mégpedig ebben. Imádott Teddy bőrébe bújni, merész figuráját eljátszani. Ha a legutóbbi részről kérdez, szerintem ebben a filmben különösen megcsillan a tehetsége, az a két dolog, melyben jellemzően kiváló volt: fergetegesen vicces és mélyen megható. Örülök, hogy pont ebben a filmben mutathatta meg mindkét arcát.

Éjszaka a múzeumban Ben Stiller Robin Williams

Más ismerős arcok közül Owen Wilson és Steve Cogan is visszatért. Tudna valamit mondani a szerepükről?

Egészen bezsongtam, hogy mindenki visszajött. Igazi családias érzete lett a trilógiának, közösen építettük föl, és nagyon szeretjük. Szó szerint oda vagyok értük egytől egyig, Sacajaweától, Attilától és Ahkmenrahtól a kis Jedediah-ig és Octaviusig. Észrevettem, hogy Owen és Steve minden résszel egyre közelebb kerülnek, és mindketten szeretik a kis, két arasznyi srácok merész segítőkészségét. Annyira összeforrott a játékuk, hogy majd látják a filmben, hogy külön-külön nem is készítettem róluk közelit! Három filmbe telt, mire rájöttem, hogy a kettejük közti vonzástól olyan különleges a két karakter. Szóval két beállítást leszámítva mindig ketten látszanak.

Épp ilyen jó formában tért vissza Ricky Gervais McPhee szerepében, aki a múzeum felelőse.

Azt hiszem, Ricky nagyszerű volt az összes filmben. Az ő játéka természetesen erős és vicces, ám ezzel együtt szokatlanul és meglepően finom. Ragaszkodtam ahhoz, hogy két irányból is bemutatkozzon: abszurd, mint mindig McPhee-ként, de meg volt arra is a lehetősége, hogy csodálattal és szívvel elkápráztasson az általa felügyelt múzeumban, ahol a varázslat megtörténik.

Ben Stiller két szerepet is játszik ebben a filmben – igen különbözőeket.

Ben zseniálisan alakítja a két szerepet. Larryt játssza, természetesen, és az őskori hasonmását, Laaát, a neandervölgyi embert. Igazán jól magára öltötte az alakját. Hihetetlenül nehéz feladat volt Bennek olyan jeleneteket fölvenni, ahol egyszerre két szerepet is játszik, de elsőrendűen megoldotta.

Mondana pár szót Rebel Wilson kiválasztásáról, aki Tillyt, a biztonsági őrt alakítja, és akinek afférja van Laaával?

Az biztos, hogy szerettem volna, ha Tilly kicsit furcsa és kiszámíthatatlan marad, mint Jonah Hill karaktere az Éjszaka a múzeumban 2-ben. Egy pillanat alatt rájöttem, hogy Rebellel szeretnék dolgozni. Együtt ebédeltünk, és a desszerthez érve már meg is egyeztünk! Rebel vígjátéki ösztönei villámgyorsan működnek, és rögtön magáévá tud tenni bármilyen abszurd ötletet. Egyébként ez a vígjáték lényege: könnyen beleélni magunkat egy abszurd helyzetbe.

A Laaával való szerelmi története érdekes és nagyon vicces.

Igaz, mert szótlan férfiasságát – furcsamód – erénynek tartja.

ejszaka a muzeumban ben stiller
Dan Stevens és Ben Stiller

Mit gondol, Dan Stevens mit ad hozzá a Sir Lancelot sármos alakjához?

Hát, annyit mondanék csak, hogy Lancelot szerepére sok híres névből álló listánk volt. De Dan Stevens eljött a castingra, melyet Ben Stillerrel játszott, és rögtön életre keltette a szerepet. Megdöbbentően jó a vígjátékokban, éppúgy, mint a drámákban. És elképesztően jóképű is. Mihelyst elolvasta az első jelenetet, ő lett a mi Lancelotunk. Természetesen szerepel a Downton Abbey-ben (mint Matthew Crawley). Ez akkor volt érdekes, amikor a londoni Trafalgar téren filmeztünk, azt hittem, valóságos embertömegek vesznek majd körül, de az esti, esős forgatási körülmények és Dan szakálla és hosszú parókája távol tartották őket!

Sir Ben Kingsley tekintélyes fáraóként csatlakozik a stábhoz.

Sir Ben szeretnivaló, melegszívű fickó. Mint mindenki, én is nagy rajongója vagyok, és ő tette ilyen tekintélyparancsolóvá a fáraót, azzal a szándékkal persze, hogy vicces legyen. Van egy igazán szürreális vissza-visszatérő monológja, melyben a rabszolgák fölötti tulajdonjogáról beszél, ez az egyik központi poénja a filmnek. Nagyon ütős. Sir Ben karaktere egyszerre félelmetes és szórakoztatóan buta.

Elmagyarázná, hogy hogyan lehet egy ilyen szuperprodukciót levezényelni ennyi bonyolult különleges effekttel, akcióval és humorral?

Sok mindent ösztönösen tettem. Tudom, hogy a látvány és a különleges effektek kérdésén mindig rajta kell tartanom a fél szememet. De az az igazság, hogy a szívemet és a figyelmemet leginkább a színészeimnek szentelem, mert ők alkotják a trilógia lelkét, nem a különleges effektek. Abban biztos vagyok, hogy a látvány fontos, viszont a nézők a szereplőket szeretik. Úgyhogy minden színészre szakítok időt és kézben tartom az ügyeket.

Ebben a filmben igazán látványosak az effektek. Mennyit fejlődött a technika az első rész óta?

Meg kell, hogy mondjam, szinte álom volt visszatérni az Éjszaka a múzeumbanhoz a 2014-es látványtechnikai vívmányokkal. Más korban vagyunk a számítógép által létrehozott lehetőségekkel, és az effektek ezzel arányosan nagyobbak és valósághűbbek, mint a többi filmben. Ez borzasztóan izgalmas volt. Például itt az életre kelő kilencfejű kínai sárkánygyík. Itt az óriási triceratopsz csontváz, mely igen távol van az első film barátságos Rexyjétől (a T-Rex csontváztól). A görög szobrokkal teli termek. Arany Garuda Tibetből. Ott a British Museum nagy aulája, mely mellesleg a legnagyobb belső tér Európában. Szó szerint csurig volt a húsz különböző, életre kelő kiállított tárggyal.

Éjszaka a múzeumban 1.
Éjszaka a múzeumban 1.

Azt hiszem, manapság bármit létrehozhat az ember, amit csak elképzel, a rendelkezésre álló, friss technikákkal…

Hát, ez igaz. Miután elkészült a This Is Where I Leave You, sokan kérdezték, hogy egyáltalán akarok-e még nagyszabású filmeket készíteni? Az a helyzet, elképesztő, hogy a mi korunkban bármit megálmodok rendezőként, megvalósíthatom a vásznon. Mint egy nagy homokozó (számítástechnikai értelemben is) – minden kockázat nélkül. Igazi kiváltság az Éjszaka a múzeumbanhoz hasonló szélesvásznú csodákat létrehozni.

Ezúttal, azt hiszem, sok valós helyszíni felvétel készült. Nehezítette ez a munkát?

Igen, és érdemes róla beszélni, említésre méltó: több helyszíni felvételt készítettünk, mint bármelyik korábbi epizódban. Míg az előzőeknél egy vagy két napot töltöttünk New Yorkban vagy Washingtonban, Londonban egy álló hétig forgattunk, úgy, hogy teljes jeleneteket is vettünk fel a British Museumban. Elképesztő volt. Az emberek sokszor kérdezgetnek Robin Williamsről a film kapcsán, úgyhogy elmondok egy anekdotát. Amikor egész éjszaka a British Museum nagy aulájában filmeztünk, Robin odajött Benhez és hozzám, és elvarázsolva nézett körbe, ugyanis a Rosette-i kőnél álltunk, hajnali háromkor, a kongó múzeumban. És áhitattal beszélt, hogy milyen elképesztő is ez. Robin, talán mindannyiunknál jobban, rajongott az itt látható csodákért. Ezt soha nem fogom elfelejteni.

Ha ezzel a sok filmes legendával együtt dolgozott, biztos sok volt az improvizáció. Voltak kimagasló pillanatok?

Nekem az egyik legizgalmasabb pillanat Rebel Wilson szereplője és Ben Stiller ősembere közti romantikus momentum a film végén. Csak annyit mondanék, hogy forgatás közben Rebel egyszerre csak elkapta Bent és elkezdett táncolni vele. A zene és a felvétel is ment, és Rebel Wilson egyszer csak azt mondta: táncolni fogsz velem, még pedig most azonnal. Így jött létre ez a könnyed, kötetlen jelenet. Ben ősember hasonmásként Rebel Wilsonnal ropja, erre sokáig emlékezni fogok. Az egészet imprózták. Pedig elvileg nem is kellett volna táncolniuk.

Ezek a filmek mitől vonzzák ilyen erővel a közönséget? Mitől van világszerte ekkora visszahangjuk?

Azt hiszem, azért olyan sikeresek ezek a filmek, mert kollektíve minden embert érdekel a tárgyak és emberek titkos élete. Ez a történelmi figurákkal való képzelgésről szól, szóval ez a film valami egyetemes emberi vágyra válaszol. Azt hiszem, ennek a filmnek a látványvilága túlszárnyalja az első kettőét, viszont ragaszkodik az egész trilógia bensőséges hangulatához.

Annyi izgalmas történelmi karakter van az Éjszaka a múzeumban részeiben. Ha találkozhatna valakivel a múltból, ki lenne az?

A legtöbb történelmi személy, akire felnézek, művész volt. Például szívesen beszélgetnék Ralph Waldo Emersonnal. Vagy lennék Alberto Giacometti műhelyében, míg szobrászkodik. És történelmi szempontból, és biztosan azért is, mert Robin barátom szinte átszövi, örömmel eltöltenék pár órát Teddy Roosevelttel, mert úgy gondolom, hogy a „meg tudom csinálni” jellegű hozzáállása igen lelkesítő.

És utolsó kérdésként: eddigi pályafutása során már nagy sikereket ért el. Milyen irányba szeretne tovább menni?

Hát, tizenegy filmbe tellett rájönnöm, hogy imádom a sokszínűséget. Imádok különböző méretű produkciókon dolgozni, szóval ezentúl is fogok az Éjszaka a múzemban-hoz vagy a Vasökölhöz hasonló nagyszabású filmeket rendezni. Hihetetlenül szórakoztató ilyen léptékek mellett kreatívnak lenni. De azt is tudom, hogy szeretek harmonikusabb hangvételű, szereplőközpontú filmet készíteni, mint a This Is Where I Leave You (2014), és mindkét irányt szándékomban áll folytatni.

Az Intercom forgalmazó interjúját Szatmári Zsófi fordította.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés