Kapitány Iván új kisjátékfilmje, az Idegenek izgalmas, fordulatos történetet mesél el a véletlen találkozásokról Kovács Patrícia, Lengyel Tamás és Szabó Győző főszereplésével. Az alkotás a Médiatanács Huszárik Zoltán kisjátékfilmes pályázatának forrásából készült, május 11-én, vasárnap 21:40-től látható az M1-en.
Kapitány Iván rendező, operatőr és producer. 1988-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola tv-operatőr szakán. A 90-es évek elejére a modern hazai reklámfilmgyártás egyik megalapozójává vált Kozma Péterrel együtt. Nevéhez olyan legendás reklámfilmek fűződnek, mint a Postabank népszerű reklámja a golyókkal és a macival. Rendezője, operatőre, producere a Rapülők együttes videóinak, koncertsorozatának; videoklipeket is készített, többek közt az Első Emelet, a Tátrai Band, Zorán, és Demjén Ferenc számára. Ő alapította meg az első magyar színészügynökséget és művészeti vezetője volt az első magyar könnyűzenei csatornának, a TOP Tv-nek. Olyan produkciók jegyzik a nevét, mint az Üvegtigris, a Kútfejek és az Üvegtigris 3, valamint a népszerű Beugró tévéműsor, amely 2010-ben a Kamera Hungárián elnyerte a szórakoztató műsorok kategóriájának díját. 2001-ben alapított Filmservice nevű cégével reklámfilmeket, tévéműsorokat és játékfilmeket készít. Producerként, rendezőként és operatőrként is dolgozik. A mozgóképkészítés mellett hivatásszerűen fényképez. Rendszeresen készít reklám-, divat- és portréképeket különböző reklámkampányok, magazinok, kiadványok részére. 1990-2004 között tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Jelenleg Rudolf Péter rendezővel társ-forgatókönyvíróként és operatőrként a Kossuthkifli című tévésorozaton dolgozik.
Mi ihlette az Idegenek forgatókönyvét?
Régóta foglalkoztatott az a helyzet, amikor két vadidegen egy számukra különleges pillanatban találkozik. Két ember, akik nem tudnak egymásról semmit, nem bízhatnak egymásban, mégis kénytelenek együttműködni. A szereplők élete egy röpke pillanatra keresztezi egymást, és nem tudhatjuk, hogy a találkozás milyen befolyással lesz sorsuk alakulására. Az alapötlethez olyan kerettörténetet kellett kitalálni, amit rövidfilmes műfajban is izgalmasan lehet elmesélni. Többet most nem is árulnék el a filmről, hiszen a mindössze 18 perces alkotás poénját teljesen lelőném.
A megvalósításon felül az is izgatott, hogy mi lenne, ha ez a film csupán egy kis epizódja lenne egy hosszabb történetnek, amelyből aztán kibontakozna egy több részből álló sorozat. Ennek megfelelően úgy találtuk ki a filmet, hogy az körbeépíthető legyen apró történetekkel, amelyek önállóan is megállják majd a helyüket. Az egész origóját természetesen az Idegenek adná.
A film főszereplőit azért még említsük meg. Tartottak castingot, vagy előre tudta, hogy kikkel szeretne forgatni?
Kiváló színészgárdával dolgoztunk: Kovács Patrícia, Lengyel Tamás és Szabó Győző a három főszereplő. A forgatás előtt nagyjából már tudtam, hogy kiket szeretnék az egyes szerepekre, ennek ellenére tartottam castingot, hiszen bármennyire is ismerem azt a színészt, illetve a munkáit, akivel dolgozni szeretnék, nem biztos, hogy végül belőle hozható ki legjobban az a figura, akit megálmodtam. Régebben a színészek nagyon nem szerették a szereplőválogatásokat, mert megmérettetésnek érezték, holott a rendező a castingon csupán arról szeretne meggyőződni, hogy a karakter és a színész az adott pillanatban valóban egymásnak valók-e. Ezekről a kérdésekről nem lehet íróasztalnál dönteni.
Mit gondol a Médiatanács által meghirdetett Huszárik Zoltán kisjátékfilmes pályázatról?
Régen a közszolgálati televízióban, a Balázs Béla Filmstúdióban és a Fiatal Művészek Stúdiójában lehetőség nyílt olyan produkciók készítésére, amelyek afféle filmes tanulmányok, ujjgyakorlatok voltak. Nagyon hasonlítottak a mai kisjátékfilmekre, de nem volt kockázat a sikertelenségükben, hiszen alapvetően műhelymunkák voltak. Ma már ez nem így van, viszont napjainkban nincs arra jó recept, hogy a fesztiválokon túl mire és hogyan lehetne használni a rövidfilmeket, hiszen nem egyszerű a műsortervbe illeszteni őket.
Bár a nagyobb online oldalakon elég jól működnek ezek a kisfilmek, nehéz fenntartani a folyamatos érdeklődést irántuk. Úgy gondolom, hogy ha több készülne belőlük, akkor a tévé is jobban tudná kezelni ezeket az alkotásokat, mivel önállóan kevéssé illeszthetők a szigorú struktúrákba, talán csokorban, egy-egy blokkban lenne érdemes vetíteni őket.
Mindettől függetlenül szerintem nagyon hasznos a kisjátékfilmes pályázat, hiszen a fiataloknak jó terep, hogy gyakorolják a szakmát, a tapasztaltabbaknak pedig arra jó, hogy kisebb kockázattal kísérletezhessenek, kipróbáljanak olyan filmes megoldásokat, amit később, egy másik munkában hasznosíthatnak. Persze nem árt, ha születnek ezek közül a filmek közül olyanok, amelyek élvezhetők a nagyközönség számára is.
Több tévéfilmet is rendezett már. Ön szerint van helye a műfajnak a mai világban?
A tévéfilmeknek, sorozatoknak van igazi létjogosultságuk napjainkban, sőt reneszánszukat élik. Ha valaki beleolvas a külföldi újságokba, látja, hogy egyre nagyobb a műfaj jelentősége. A tehetségkutatóknak, a valóságshow-knak egyelőre hatalmas a nézőszámuk, de a műsorstruktúra kialakításánál nem kellene mindig a nézettségi statisztikákra hagyatkozni, hanem meg kéne próbálni a fikciós műfajjal erősebben foglalkozni. Lehetetlen, hogy mindenütt máshol hatalmas sikerrel fussanak ezek a produkciók, nálunk pedig nem kelljenek a hazai gyártású alkotások. A tévének szerepe lehet az értékteremtésben, az igényes tévéfilmek, sorozatok megalapozhatják egy csatorna minőségét. Nem utolsó szempont, hogy a tévéfilmek több nézőhöz jutnak el, hiszen amíg a jóval drágább mozifilm esetében itthon már 100 ezer nézőnél pezsgőt bontanak, addig a tévében egy-egy sikertelenebb alkotás is már ennek a többszörösét hozza.
Persze a tévéfilmes pályázatok lehetőségei és a reális költségek között van némi szakadék. Szervezetek összefogásával, a forrásaik egyesítésével létrejöhetne egy olyan kezdeményezés, amely legalább alkalomszerűen segítené a műsorstruktúrába illeszthető filmek még nagyobb fokú támogatását. A Magyar Média Mecenatúra program azért jó, mert elindított valamit, nyújt egy kis lehetőséget az alkotóknak.
Reklámfilmek és zenei videoklipek készítésével foglalkozik még?
A gazdasági válság kisöpörte a régi lehetőségeket. A pénz kevesebb lett, az igények alacsonyabbak, sokan elhagyták a szakmát. Korábban húzóágazat volt a reklám, sok technikát ott lehetett elsajátítani, mára azonban – itthon legalábbis – megszűnt az innovatív része, elveszett a varázsa.
A zeneipar szintén az összeomlás határán tengődik, nincs olyan vásárlóréteg, aki fizetne egy CD-ért, mivel minden letölthető a netről. Így a kiadók, a zenekarok meggondolják, hogy áldoznak-e és mennyit egy-egy videó elkészítésére.
Az Idegenek mellett az utóbbi időszakban a Kossuthkifli című 6 részes tévésorozaton is dolgozott, amelyet Rudolf Péter rendez. Hol tartanak a munkával?
Az utómunkáknál tartunk, a film ősszel lesz látható. Társ-forgatókönyvírója és operatőre vagyok a sorozatnak. Nagyon izgalmas volt az 1848/49-es szabadságharc alatt játszódó széria forgatókönyvének elkészítése. Rudolf Péter ötlete volt a Fehér Béla regényéből készülő kosztümös tévésorozat, húsz éve nem készült ilyen léptékű film. Több mint 100 színész, közel 200 statiszta, hagyományőrzők, táncosok, kaszkadőrök szerepelnek a filmben. A főbb szerepeket olyan színészek alakítják, mint Nagy-Kálózy Eszter, Trokán Nóra, Kálloy Molnár Péter, Reviczky Gábor, Haumann Péter, Kőszegi Ákos és Lengyel Tamás, de látható lesz Törőcsik Mari, Básti Juli, Szacsvay László, Szabó Győző és még sokan mások.
Rendezőként, operatőrként és forgatókönyvíróként is dolgozik. Melyiket szereti legjobban?
Mindegyik feladat mást kíván és megvan a maga szépsége, izgalma. A forgatókönyvíró a legszabadabb, hiszen amíg az asztalnál ír, munkájába nem szól bele senki. Forgatásnál szembesül az ember azzal a nehézséggel, hogy az íróasztal mellett elképzelt történet hogyan ölt testet. Az operatőri szakma alkalmazott művészet, a forgatókönyvben megírt, a rendező és a látványtervező által megálmodott dolgokat kell vászonra vinni. Sok múlik az operatőr munkáján, fontos, hogy együttműködő partner legyen, hiszen – ideális esetben – mégiscsak a rendező elképzeléseit valósítja meg.
Vannak már újabb tervei a jövőre nézve?
Sok van, többek közt szeretnénk a korábban nagy sikerű Beugró című sorozatot felújítani és visszahozni a képernyőre. A színházban még mindig folyamatosan teltházzal megy, elképesztő sikerrel. És van néhány játékfilmötletünk, amelyek fejlesztésén dolgozunk.
