Fókuszban Interjú

A világ dokusai Budapesten! – interjú Sós Ágnessel, a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál igazgatójával

szerelempatak-hbogi-4Nagyszabású dokumentumfilm-fesztivált rendeznek Budapesten, a Corvin moziban szeptember 24-28. között, amelynek nem titkolt célja, hogy a magyar filmvilágot becsatlakoztassa a nemzetközi vérkeringésbe, már ami a dokumentumfilmeket illeti. Még a szervezés hajrája előtt értük el a fesztivál társigazgatóját, Sós Ágnest, akit a filmkedvelők a Láthatatlan húrok és a Szerelempatak rendezőjeként ismernek, mi azonban fesztiválszervezésről, a magyar doku jelenlegi állapotáról beszélgettünk, valamint arról, hogy mi fán terem a kreatív dokumentumfilm, és hogyan kísér minket végig egy jó film egy egész életen át.

A fesztivál weboldalán azt olvashatjuk, „ilyen típusú fesztivál még sosem volt korábban Magyarországon”. Mit jelent ez pontosan, és miért nem volt, amikor ott a Verzió?

Röviden azt mondhatjuk, két ok miatt. Az egyik az, hogy ezen a fesztiválon kreatív dokumentumfilmek lesznek mindenféle tematikai megkötés nélkül. A Verzió esetében emberi jogi fesztiválról beszélünk. A másik, hogy – tiszteletben tartva természetesen mások eredményeit – az előzőeknél nagyobb volumenű rendezvényt szervezünk, nemzetközi versenyt, nemzetközi zsűrivel, ahová minden alkotót is meghívunk. Egy olyan nemzetközi dokumentumfilm-fesztivált szeretnénk megrendezni, amely igazán bekapcsolja Budapestet és Magyarországot a világ vérkeringésébe.

Mitől kreatív egy dokumentumfilm?

Annyiban különbözik más dokumentumfilmektől, hogy ezek valójában többnyire egész estés, moziban vetíthető filmek, még ha sok nem is jut el a forgalmazásig. Jó esetben csak annyi különbözteti meg a játékfilmtől, hogy nincs előre megírt forgatókönyv. A rendezőnek van egy határozott elképzelése, hogy mire szeretné kifuttatni a filmet, de annak részleteit az élet írja. Kvázi játékfilmes elemekkel operáló dokumentumfilmről van szó. Ez egy nagyon nagy türelmet igénylő műfaj, a forgatási idő gyakran évekig is eltarthat, hiszen gyakran menet közben is alakul a forgatókönyv. Sokszor egyedül forgatunk vagy zsebből fizetjük a kollégákat, mert nincs olyan szponzor, aki évekre előre megtámogatna egy ilyen projektet, aminek bizonytalan lehet a sorsa. De azért – tegyük hozzá gyorsan – egészen másfajta kulturális élmény egy ilyen kreatív dokumentumfilm: lehet természetesen jó egy riportfilm vagy egy portré, de túlzás nélkül állíthatom, hogy egy-egy jó kreatív dokumentumfilm ugyanúgy tud elkísérni egy egész életen át, mint egy jó játékfilm. Gyakran érzem, amikor az én filmjeimet meghívják egy fesztiválra, és nézem a többi filmet, hogy úristen, ilyen nincs, hogy egy film ennyire hatással lehet rám vagy bárki másra. Hogy hogyan lehet ilyen csodálatosan és finoman ábrázolni emberi sorsokat. Ehhez persze évekig kell dolgozni megalkuvás nélkül egy ilyen témán és a mai ízlésnek megfelelő filmes eszközökkel kell elkészíteni.

 

Jelenet Sós Ágnes Szerelempatak című filmjéből
Jelenet Sós Ágnes Szerelempatak című filmjéből

Nem igazán ismerős ez a műfaj idehaza…

Valóban nem, én is gyakran tapasztalom közönségtalálkozókon. Vagy ha megyek forgatni, összekeverik a műfajt a kereskedelmi tévék riportműsoraival. Pedig egyértelmű: az egyik filmművészeti, a másik pedig sajtóműfaj, annyiban valóban közös, hogy mind a kettőt kamerával vették fel, majd a vágóasztalon megvágták. És mivel egy jó kreatív dokumentumfilm művészeti termék, az érzelmekre is gyakran úgy hat, mint ahogy bármelyik játékfilm képes. Sőt, mivel a szereplők „színészi játéka” a legmesszebbmenőbbekig hiteles, néha talán még inkább hat…  Sokan még mindig azt gondolják, hogy a dokumentumfilm minden más, ami nem játékfilm. Ezen a felfogáson is szeretnénk azért kicsit változtatni ezzel a fesztivállal.

Térjünk hát rá a fesztiválra! Hol tart most a megvalósítás?

Az év elején kezdtük szervezni a rendezvényt és másfél hónap áll még előttünk. Nagyjából a kezdetek óta szeretnénk tárgyalni az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kulturális Államtitkárságával. Többször is ígéretet kaptunk, hogy foglalkoznak az üggyel, ez eddig nem történt meg. Nyilván nekünk nem jöttek jókor a választások, az államtitkári székben is változások voltak, de azért reméltük, még mindig reméljük, hogy egy ilyen nagy rendezvény, ami komoly országimázzsal bír, jelent annyit a minisztériumnak, hogy pályázhassunk.

Idén nyertünk egy európai uniós pályázaton, és felkerestük a releváns országok nemzeti kulturális intézeteit is, így támogat minket többek között a Lengyel, a Cseh, az Olasz Intézet, vagy a Dán és az Amerikai Nagykövetség. Olyan külföldi szervezetek is mellénk álltak, amik más országban gyakran támogatnak dokumentumfilmes projekteket. Ilyen nemzetközileg ismert hely a Bertha Foundation, de támogat minket a European Documentary Network és a méltán híres DocHouse London is. De azért itthonról is beszállt többek között az MMV Zrt, az OTP Bank vagy az HBO Europe.

NKA? Filmalap?

Szerettünk volna pályázni a Nemzeti Kulturális Alaphoz is. A Kulturális Fesztiválok Kollégiumának vezetője, Kálomista Gábor azt mondta nekem, az általuk kiírt kulturális pályázatok csak gasztronómiai célokat támogatnak… A Magyar Nemzeti Filmalaphoz végül múlt héten sikerült beadni egy pályázatot, de rettenetesen sok papírmunkával és eszméletlen elszámolási kötelezettségekkel jár. Többnyire tehát külföldi és hazai magánpénz áll rendelkezésünkre. Budapest önkormányzata támogat minket Csomós Miklós főpolgármester-helyettes segítségével, illetve várhatóan Józsefváros száll még be. Ezen kívül a Magyar Nemzeti Hírközlési Hatóság ajánlotta fel a győzteseknek járó pénzdíjakat. Így is azt kell mondanom, valószínűleg a világ első olyan dokumentumfilm-fesztiválja leszünk, ahol a külföldi és szponzorpénz dominál.

Kik szervezik a fesztivált?

Balogh Rita producer kolléganőmmel csináljuk a kezdetektől, kvázi mi vagyunk a fesztiváligazgatók. Ma már egy öt fős stáb dolgozik mellettünk teljes mértékben önkéntes alapon. Ez előny is és hátrány is. Természetesen nem jó, ha nem tudunk fizetni, mert mindent anyagi kiadásra kell tartalékolni, de előny is, mert minden nap megtapasztaljuk, hogy az önzetlen embernél nincs semmi csodálatosabb. Ugyanakkor továbbra is várunk önkénteseket, és ugyanazt a közösségi élményt tudjuk nekik is megmutatni, amit mi is átélünk hónapok óta minden nap.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Július végén volt a nevezési határidő, nyilván valamennyire már megvan, hogy kik kerülnek a fesztiválra. Mik a tapasztalatok?

A nevezett filmek között nagyon sok nagyon jó anyag van, ezek egy része meghívás után nevezte magát, másokról mi sem tudtunk, úgy került a látóterünkbe. Ami az itthoni filmeket illeti: most még nem dőlt el, melyik az a magyar doku, amelyik a versenyfilmek között témájában és minőségében felveszi a versenyt nemzetközi társaival. Ez hamarosan eldől. Mivel ez egy nemzetközi fesztivál, fontos, hogy a magyar versenyfilm is nemzetközi szintet üssön meg, és témája is olyan legyen, hogy az nemcsak a magyar közönséget érdekli, hanem általános érvényűre emelkedik.

Magyarországon nagyon hiányoznak olyan szakmai kommunikációs fórumok, ahol igazán terjedhetne a hír. Ha itthon meghirdetsz egy nemzetközi fesztivált, már másnap tudja a fél világ, de itthon kell hozzá egy hónap is. Nincsenek eléggé látogatott információs csatornáink. Így hát megpróbáltuk személyesen és e-mailben is megszólítani a magyar kollégákat.

Télen még nagyon hangos volt a média az HBO és a Filmalap dokumentumfilmes együttműködéséről. Abból nem születtek jó filmek?

Nem tudom. Annyi biztos, hogy az én filmemet, a Szerelempatakot, illetve az Overdose-t közösen finanszírozták, leginkább azért, mert mindkét szervezetnek megtetszett az a munka, amit Ferenczi Gábor és én csináltunk filmjeinken, és ebbe szerettek volna ők is beszállni. Újabb készülő filmről nem tudok, de ez nem jelenti azt, hogy nincs. Nem tartom a kapcsolatot ilyen szempontból egyikőjükkel sem.

De térjünk vissza a fesztiválhoz! Mi a helyzet a nemzetközi programmal?

Utolsó simítások zajlanak a válogatásban, szeretnénk egyszerre magas színvonalú és valóban a világ minden tájáról érkező filmeket elhozni Budapestre. Lesznek itt rendezők Irántól Amerikáig, lesznek témák Kínából vagy Indiából. A nyugat-európai szerzőkre jellemző, hogy gyakran mennek egzotikus országokba témákért. Az Indiában játszódó dokumentumfilmet is norvég rendező hozza. Két film is érkezik Kínáról, az egyiket dán, a másikat izraeli rendező készítette. Elmondhatjuk, hogy a rendezők vagy a témák alapján közel száz országot fog át a fesztivál. Lesz négy amerikai film is, ebben sokat segített a nagykövetség, de az említetteken túl lesz még svéd, több német film, spanyol, olasz, horvát, cseh, lengyel és így tovább. Minden rendezőt elhívtunk, a filmek után közvetlenül is beszélgetések lesznek, de szeretnénk a témát is kivinni, és a Corvin mozi környékének kávézóit, romkocsmáit megtölteni. Ide a filmek témájával kapcsolatos beszélgetéseket szervezünk speciális vendégekkel.

BIDF from BIDF on Vimeo.

Legyen szó a szekciókról! Nagyjából hogyan épül fel a fesztivál?

Versenyben több mint harminc egész estés film lesz, ha minden igaz, három szekcióban, emellett várhatóan tíz rövid dokumentumfilm kap helyet. Tematikusan lesznek csokorba szedve, ezek már nagyjából megvannak, csak a pontos elnevezésüket keressük még. De hogy mondjak valami konkrétumot is: az egyik szekció hangsúlyosabban foglalkozik a tinédzserekkel, azzal, hogyan, milyen módszerekkel próbálja a világ kezelni a problémás gyerekeket. Azt vettem észre az elmúlt években, hogy ezzel a témával egyre több filmes foglalkozik. A számítógépfüggéstől kezdve a pszichés iskolai problémákon át a drogfüggőségig sok problémát filmre lehet vinni. Itt lesz például egy dán filmes alkotása tíz év körüli hiperaktív gyerekekről, a Thesszalonikiben rendezett dokumentumfilm-fesztivál záró alkotásaként lehetett látni. Meghívtuk őt is, nevezte a filmjét, mindenképpen nagy élmény lesz. Emellett indítunk egy speciális magyar szekciót, amelyben tisztelgünk a magyar dokumentumfilmesek előtt. Ebben a rendszerváltás óta eltelt 25 év 25 magyar filmesének 25 dokumentumfilmjét vetítjük, amelyet 20-25 neves hazai filmesztéta, kritikus válogat. Ezek után is tartunk beszélgetéseket. Jelenleg ez tűnik biztosnak. Dolgozunk még egy szekción, kérdés, ez összejön-e: a világ egyik legnagyobb dokufesztiválja, a torontói Hot Docs állított össze egy válogatást az utóbbi évek díjnyertes alkotásaiból. Ez elsősorban pénz kérdése, meglátjuk, mi lesz.

A jövő évtől szakmai fórummal bővülne a rendezvény. Mit vártok ettől?

Valamilyen jellegű szakmai program már idén is lesz. Ebben például magyar filmesek a fesztivál keretén belül fogadóóra jelleggel kereshetnek meg külföldi forgalmazókat, ügynököket, konzultálhatnak velük. Ezt szeretnénk egy kicsit továbbdolgozni, de kicsit átalakulóban van ez a forma, ezért még nem igazán látjuk tisztán, hogy jövőre mi lesz egészen pontosan. Az viszont biztos, hogy a cél egyértelmű: a magyarországi dokumentumfilmesek támogatót, befektetőt, gyártót találjanak filmjükhöz, ezzel is kicsit jobban bekapcsolni őket a nemzetközi vérkeringésbe. Fontos, hogy ne csak egy workshop legyen, ahol gyakorolhatják, csiszolhatják filmjüket, hanem eredménnyel is járjon. Finanszírozást találjanak úgy, hogy nem kell érte külföldre menni, sok pénzt áldozni utazásra, fesztiválra.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..