Interjú

Akik vakon all-int mondanak – interjú az Aranyélet forgatókönyvíróival

Az Aranyélet írói három évadon át szórakoztattak és sokkoltak minket hajmeresztő fordulatokkal. Most Tasnádi István, Vancsik Péter és Vanicsek Olivér olyan égető kérdéseinkre válaszoltak, mint hogy mi lesz mindenki kedvenc Endre bájával? Lesz még lövöldözés a belvárosban? Milyen befejezésre számíthatunk? Interjú.

Mennyire nehezedik rátok nyomás a nézői elvárások miatt? Van-e bennetek megfelelési vágy?

Vanicsek Olivér: Mindenki érzi, hogy nagyon magasan van a léc, ennek pedig meg kell felelni, de teret engedtünk a játéknak. Vegyük például Endre bá karakterét: az ő sorsát is játékként fogtuk fel – de nehéz erről spoiler nélkül beszélni.

Vancsik Péter: Természetesen éreztünk egy kis nyomást, de az elvárás saját magunkkal szemben is legalább ennyire létezik. Ezt sokkal jobban érzem, hiszen szeretnénk a nézőknek úgy dolgozni, hogy a harmadik évadban is azt mondhassák: ez még mindig az ő sorozatuk, még mindig milyen jó, sőt, még sokkal jobb!

Tasnádi István: Az elvárásokat olyan értelemben is figyelembe vettük, hogy semmiképpen sem akartunk olyan történeteket, amelyeket az emberek megjósolnak: rengeteg nézői teória született a második évad végén, főleg Endre bá kapcsán. Hihetetlen, miket raktak össze! Ha volt olyasmi tervünk is, ami egybevágott az elméletekkel, akkor azt kilőttük, illetve reagáltunk ezekre. Ahogy Olivér is mondta, igyekeztünk játszani a nézőkkel. Azt akartuk, hogy csapkodhassák a térdüket, hogy „én megmondtam, tudtam, hogy ez lesz!” – hogy aztán csavarjunk rajta egyet.

Vanicsek Olivér: Nem tudhatják, hogy double-crosst, triple-crosst vagy quadruple-crosst látnak-e.

Vancsik Péter: Hoppá!

Szinte már azt is megkövetelik a sorozattól a nézők, hogy reflektáljon a mai magyar helyzetre. A társadalomkritika mindig ilyen tudatos volt, vagy az évadok során vált egyre inkább direktebbé?

T.I.: Az Aranyélet egy finn sorozat adaptációjaként indult, amiben semmi ilyesmi nem volt. Az első évad közepétől viszont teljesen eredeti sztorivá vált, ahogy egyre jobban eltávolodtunk az alaptól, és ennek a visszajelzései alakították a sorozatot a továbbiakban.

Az első évad után azt éreztük, hogy olyan szinten reagál a közönség minden közéleti utalásra, hogy egyszerűen hülyék lettünk volna nem élni vele.

Szép lassan, ami egy egyszerű, simlis bűntörténetnek indult, kinőtte magát egy olyan társadalmi parabolává, amiben egy család életén keresztül mutatjuk be azt, hogy mi történik ma Magyarországon. Ez egyezett a nézői igényekkel. Nagyon érdekes, hogy alakít egy sorozatot a közös légzés, gondolkodás a közönséggel.

Tasnádi István fotó kredit: HBO / Sághy Tímea

Emellett kihasználtunk egy piaci rést is: egyre inkább beszűkülnek azok a terek, ahol ilyen szabadon lehet beszélni azokról a dolgokról, amik a mindennapokban foglalkoztatnak minket. Mi azért elemezhetjük ilyen mértékben a társadalmi eseményeket, mert az HBO független, külföldi multicég. Ők csak megrendelik, hogy szórakoztassuk a jónépet, de abba egyáltalán nem szólnak bele, hogy ezt mivel, hogyan csináljuk.

Azt hallottam, hogy a migránsos jelenetért Olivér a felelős. Kifejezetten vicces és pontos lenyomata a valóságnak, de nem érezted úgy, hogy ez már kicsit necces?

V.O.: Szerintem lesz ennél neccesebb. Amikor először felmerült, hogy Röszkére helyezzünk egy jelenetet, onnantól harcoltam azért, hogy megcsináljuk. Annyira a mindennapjaink része, és olyan elfajzott a közbeszéd körülötte, hogy nagyon egészségesnek tartom ezt az önkritikus és szatirikus hozzáállást, amivel megírtuk. Ez persze nem enyhíti vagy bagatellizálja a problémát, de más megvilágításba helyezi. Két éve uralja ez a közhangulatot, így emiatt szerintem nagyon fontos ez a jelenet.

Vanicsek Olivér fotó kredit: HBO / Sághy Tímea
Te és Péter vagytok az új csapattagok.

V.O.: Az egész írócsapat egy teljesen új konstelláció. Hogy mi így összekerültünk, az az előző évadokhoz képest vérfrissítést hozott a folyamatba.

V.P.: Az elején Zomborácz Virág is benne volt a csapatban. Négyen voltunk: két régi motoros – Tasi meg Virág – és a két újfiú. Ez egy igazán dinamikus csomagot adott ki. Ők ismerik már annyira a sorozatot, hogy figyelmeztethettek minket, ha egy konfliktus már szerepelt, és mi csak új köntösbe öltöztettük volna. Mi viszont egy olyan új nézőpontot hoztunk, amivel rávilágíthattunk arra, ha például Attila másképp viselkedne egy adott szituációban, mint ahogy az berögzült az évek alatt. Ez alapján egy nagyon kreatív közeg alakult ki az írószobában.

T.I.: Nem kényelmesedhetünk bele a munkába. Azért jó, hogy ők jöttek – tele bizonyítási vággyal –, mert így én sem dőlhetek hátra, pedig már két évadot letoltam. Ebben a hármasban ugyanúgy helyt kell állnom, hiszen ők most harapnak. Például Olivérnek ez az első nagy munkája, az első írószobája, nyilván tettre készen jött ide.

Péter lett az új vezető író István után. Mit jelent ez a feladatkör? Milyen felelősség jár vele?

V.P.: A legnagyobb felelősség: hogy jó legyen! Nekem kellett az átírásokkal foglalkozni, illetve a koordinálás volt a fő feladatom.

T.I.: Van egy fontos különbség a vezető író és a többiek között: a kizárólagosság. Én ezt nem tudtam vállalni, mert párhuzamosan a Terápiának is én voltam a vezető írója, színházi és más filmes elfoglaltságaim is vannak. Így kellett valaki a kreatív producerünk, Krigler Gábor mellett, aki napi 24 órában ezzel foglalkozik. Ez tehát egy alapvető különbség, hogy az ember minden félretesz, és csak azzal foglalkozik fejben, csak ezen ketyeg.

V.P.: Más projektem nincs, ezért jöttem haza Németországból.

V.O.: Nekem mindig ő húzott egy erős irányvonalat, amihez tartottuk magunkat. Amikor kicsit elmerültünk a történetben, figyelmeztetett minket, hogy meglegyen az, ami az első évadtól kiemeli a sorozatot: a családdráma, aminek szíve van.

Vancsik Péter fotó kredit: HBO / Sághy Tímea
Hogy dől el, hogy milyen irányba induljon tovább a sorozat?

T.I.: Produceri szándékot tükröz. Az évad elején, amikor összegyűlünk ötletelni, megbeszéljük, hogy mi legyen a következőkben. Gábor kreatív producerként megálmodik néhány sarkalatos pontot, amit mindenképpen bele kell építenünk a sorozatba. Ezek általában nagy cölöpök, néhány nagyon meglepő alapvetés.

V.P.: Ami általában lehetetlen.

T.I.: Igen, bent ülünk az írószobában, azt gondoljuk, hogy milyen jó lesz, majd elpizzázgatunk, és kényelmesen, a rendelkezésünkre álló pár hónap alatt megírjuk a sztorit. Erre bejön Gábor és mond két-három olyan ötletet, amire elsőre azt mondjuk, hogy…

V.P.: …„ezt hogy gondolod?!”

T.I.: Rögtön eltűnik a magabiztosságunk.

Erre az évadra nézve mit mondott?

T.I.: Most például azt, hogy ne legyen benne fegyver. Mert mennyire menő lenne, azután, hogy a második évadban szétlőttük a belvárost. A másik ilyen pedig az volt, hogy Márk szabadítsa ki Mátyás Pistit a börtönből. Mi meg hitetlenkedve néztünk rá. Megkérdeztük tőle, hogy egyrészt mi motiválhatná erre Márkot, másrészt pedig, mégis hogy gondolja ezt fegyver nélkül megcsinálni. Erre azt felelte, hogy nem tudja, de oldjuk meg. A második évad elején például Gábor azzal jött, hogy a hetedik részben nyírjunk ki egy főszereplőt. Nagyon hamar oda lyukadtunk ki – még mielőtt egy betű le lett írva –, hogy Hollósnak mennie kell. Nagyon inspiratív, amit Gábor csinál, és szerintem a harmadik évad igazolja is ezt: összerakja a csapatot, és mindig bedobja az élesztőt – ezt a néhány nonszensz, elmebeteg ötletet –, amitől tényleg jó lesz a sorozat.

fotó kredit: HBO / Sághy Tímea
Hogyan álltok neki ezek megvalósításának, teszem azt, Endre bá kiírásának?

T.I.: Hosszabb távon már kötődik az ember bizonyos karakterekhez, úgyhogy nem könnyű.

Irgalmatlan harcok vannak: komplett, szenvedélyes védőbeszédeket tartunk, felajánlunk áldozatnak egy másik karaktert…

És az a szép, hogy ezen lehet ventilálni, mert ott ülünk napi 6-7 órát, és végigvehetjük a lehetőségeket. Miután mindent végigjártunk, biztosra mondhattuk, hogy Endre bának mennie kell. Attól, hogy közösen átgondoljuk és átmennek az ötletek a darálón, még igazibbá válik az egész.

Mi lesz az akciójelenetekkel fegyver nélkül?

V.O.: Ugyanúgy vannak akciójelenetek, csak ez a kitétel kényszerített minket rá, hogy kreatívan oldjuk meg. Van egy nagyon fajsúlyos jelenet az ötödik részben, és majd utána is lesz pár. A végén egy ponton már eldobjuk az egész „ne legyen fegyver”-dolgot is. A kreatív megoldások mellett a karakterek közti drámával és dinamikával próbáljuk megtartani azt a feszültséget, amit a második évadban például egy hatalmas lövöldözés idézett elő.

Kinek a karaktere megy át a legtöbb változáson a három évad során?

T.I.: Mira karaktere, akit Döbrösi Laura játszik – a sorozat végére világossá válik, hogy miért. Az övé egy felnövéstörténet, már csak a korából fakadóan is. Mira kezdetben egy ártatlan, jó tanuló, jó sportoló kislány volt, aki megjárja a poklot, így a végére felnő.

fotó kredit: HBO / Sághy Tímea
Ez lesz az utolsó évad. Milyen befejezésre számíthatnak a nézők?

V.O.: Ki fognak akadni.

V.P.: Elvarrtuk a szálakat, dramaturgiailag vége van. Maradhat még kérdés, de nem sok.

T.I.: De nem a zsáner szabályai szerint záródik le, olyan szempontból lehet hiányérzetük. Aki bűnfilmként nézi, annak nem biztos, hogy tetszik majd: felmutatjuk a kötelező műfaji toposzokat, de a befejezés nem lesz szokványos. Megosztó lesz, ahogy néhány, még hátralévő epizód is.

Ha rajtatok múlna, csinálnátok még egy évadot?

V.O.: Én imádnék az HBO-val és a többiekkel újra dolgozni, de ez így kerek. Van rajta egy masni, így gyönyörű, átadjuk az örökkévalóságnak.

V.P.: Szerintem nem kell folytatódnia, én nagyon jól érzem magam azzal, ami a vége lett.

T.I.: Ezt a családtörténetet lezártuk. Viszont bármikor csinálnék valamelyik érdekesebb mellékszereplővel egy spin-offot – például Tibivel, aki Szerbiába indult… Ez lehetne az Ezüstélet: Miklósi Tibor kalandjai Szerbiában.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.