Fókuszban Interjú

Nem akartunk propagandafilmet – Interjú Almási Tamással

Almási Tamás a Folyékony arany című film premierje után

Almási Tamás szerint a legnagyobb dráma magában a borban van, hát legyen úgy, hogy ezen izgul a néző! A legnagyobb hazai dokumentumfilmes legújabb műve, a Folyékony arany a miskolci CineFesten volt látható először. A premier után beszélgettünk a rendezővel, rendhagyó módon többet borról, de hagyományokról, szereplőválogatásról és a mellékutcák kontrasztjáról is.

A film megtekintése közben felmerült bennem a nem túl filmszakmai kérdés: miért pont Tokaj? Vajon mi emeli ki ennyire itthon a többi borvidék közül?

Gyerekkoromból arra emlékszem, a tokaji bor volt az, amit sosem ittunk, csak ajándékba vettük, azt is csak kitüntetett alkalmakkor: nőgyógyásznak, iskolaigazgatónak. Az elég hamar kiderült, hogy ez olyan érték, aminek a megvásárlásával kifejezünk valamit. Emellett az egésznek valószínűleg van egy történelmi vetülete, egy nagyjából 300 éves időszak, amikor a világ legdrágább borai között volt. Legendák szólnak arról, hogy Rákóczi ezzel fizette a szabadságharc hadiköltségeit; rajta kívül amerikai államférfiaktól a japán császárig, Mozarttól Goethéig sokan rajongtak érte. Ez valószínűleg azért is volt így, mert régen nagyobb kincs volt a cukor, mint ma, ebben a borban pedig sok másiknál is nagyobb a természetes cukortartalom.

Folyékony arany

De ne csak borról beszélgessünk, hanem borászokról is! Három nagyon különböző múlttal rendelkező főszereplőt látunk a filmben. Tudatos volt ez a döntés? Egyáltalán hogyan választottátok ki őket?

Igyekeztünk úgy kiválasztani őket, hogy legyen egy főszereplő és két komplementer karakter. Valójában ők egészítik ki a főszereplőt, de fontos hangsúlyozni, hogy itt nem emberként vagy borászként fontosabb az egyik a másiknál, hanem filmszakmai szempontból, a történetmesélést figyelembe véve.

Az már elég hamar eldőlt, hogy Szepsy István lesz a központi figura. Egyszerűen erre predesztinálja őt családtörténete, ugyanis állítólag az ő ősei hozták létre először az aszút, de István életét látva is ez tűnt a legérdekesebbnek. A másik két főszereplő más úton közelíti meg a témát: Bacsó András ipari alapokon termel, az általa vezetett borászat egy multi magyarországi lerakata. Bizonyos szempontból ő vállalkozó: az anyacég, a Vega Sicilia egy nagyon rossz állapotban lévő területet vett meg, itt futtatta fel az Oremust, ezt a borászati és egyben idegenforgalmi központot mai állapotára. Ugyanitt említésre méltó az is, hogy a spanyol cég már csak azért is nagy pénzt fektetett a konstrukcióba, hogy benne legyen a portfólióban a tokaji. A harmadik szereplő Alkonyi László, aki pedig Budapestet és az újságíró-közgazdász munkát hagyta maga mögött néhány éve, hogy harmadmagával létrehozza a Kaláka pincészetet. Laci ráadásul nagyon jó történetmesélő, tervben is volt, hogy valamilyen formában narrálja az egész filmet. Gondolkoztunk még egy szereplőn. Felmerült egy női borász bemutatása vagy egy külföldi. Tudunk a környéken francia és szlovák ember által vezetett pincészetről is.

 

Ez itt nem bor, mámor, Tokaj – Folyékony arany kritika

Ahogy Tokaj túlmutat egy egyszerű borvidéken, úgy szeretne Almási Tamás filmje, a Folyékony arany is többet adni szőlészeti-borászati ismeretterjesztő filmnél. És noha a dűlők közt gyakran süt be szépen a napfény, az élet a Hegyalján nemcsak bor, mámor, Tokaj.

De maradt végül ez a három, és leginkább Szepsy.

Igen, elsősorban a családi háttér, meg az ő nemzetközi elismertsége miatt, amit mindenképpen meg akartunk mutatni, hogy megfelelő kontextusba helyezzük a történetét.

Sok történelmi, társadalmi, szociális vagy egyéb vetülete lehet ennek a témának, valahogy mégis azt érezni, hogy a központban maga a szőlő van. Az állandó harc a természettel. Miért ez lett a vezérmotívum?

Ezeket az egyéb szempontokat mind láttuk, kicsit bele is tettük a filmbe, de egy idő után világossá vált, hogy ami esszenciálisan kifejez valamit ebből az egészből, az maga a bor, és különösen az aszúszemek természete. Errefelé indultunk el, noha nyilván nem szőlészeti-borászati ismeretterjesztő filmet terveztünk. A legerősebb drámai ív mégis ebben van.

Fejünkbe vettük, hogy legyen a film vezérmotívuma maga az aszúsodó szőlőszem. Ami elhozza a történet drámai fordulatait, amiért izgulhat a néző.

Az látszott, hogy a szereplőink mindent megtesznek a kiváló termésért. Ősszel mégis van 4-8 hét, amikor már nem rajtuk múlnak a dolgok. Ki vannak téve az időjárásnak, amelynek megrendelésre kellene működnie: nap, szél, eső, dér megfelelő arányban, mennyiségben és időrendben. Ekkor minden nap, minden órában dönteniük kell, hogy a tőkén hagyják-e a szőlőt, vagy szüretelnek. És az időjárás mellett vannak más kockázati tényezők is, például a seregélyek.

Apropó, seregélyek. A filmnek talán legdrámaibb jelenete, ahogy egyszerre több ezer madár jelenik meg, és alaposan megritkítja a termést. a gazda meg csak megy a dűlőben, és közben teljesen tehetetlen. Azért gondolom, hogy egy ilyen jelenethez nagy mázli vagy sok türelem kell…

Öt év alatt, amíg lejártunk egyszer láttunk ilyet közelről, szegény Alkonyi Laci kárára.

Folyékony arany

De térjünk vissza az aszúsodásra mint drámai mozgatórugóra!

A filmben  bemutatjuk ezt az idegtépő  folyamatot. Mert, ha leszedik a szőlőt, mielőtt megfelelően aszúsodna, akkor elbukják a célt, de készíthetnek másfajta édesbort a szőlőből, például szamorodnit vagy késői szüretelésűt. Ők azonban aszút szeretnének, ezzel óriási rizikót vállalnak, mert az időjárás miatt tönkre mehet az egész termés.

A forgatás egy rossz évjárattal indult, amikor a sok eső miatt szemünk láttára tönkrement a termés. A termelőknek kudarc volt ez, nekem, rendezőnek azonban segített. Így tudtam felépíteni azt a dramaturgiai ívet, amely  a reményvesztéssel, azaz egy leszálló ággal indul, majd a film következő szakasza az újrakezdésről, a reményről szól és eljutunk a végkifejletig, de azt már nem látjuk.

A Folyékony arany stábja a miskolci világpremier után

De nemcsak szőlő van ebben a történetben, hanem egy régió, egy nemzet lehetőségei, amolyan nemzeti sorskérdés. Nem akartátok belevinni ezt a kérdést, hogy ilyen értelemben van-e jövője Tokajnak?

Már az előforgatások alatt megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy Tokaj mint fogalom, ha úgy tetszik, márka, nemzeti kincs, amit vagy használ a magyar társadalom, vagy veszni hagyja. A régió mai állapotában sajnos nagyon ott van mind a kettő, és erre történnek utalások a filmben. De ennek csak annyira adtunk helyet, hogy ne törjük meg a vázolt drámai ívet. Mindezek ellenére – vagy ezek mellett – törekedtünk arra, hogy vizuálisan megjelenítsük a térségben egyszerre meglévő jólétet és szegénységet. Sajnos nagy a kontraszt. Vannak jómódú települések, ilyen Mád, de sok helyen tapintható a nincstelenség, ami már egy másik film története lehetne. Ellentmondások sora, de ezek között kellett egyensúlyozni. Nem akartunk propaganda- vagy országimázs filmet készíteni –  ez soha senkitől nem is volt elvárás –, de nagyon szerettük volna elhinni és elhitetni, hogy amit ezek a borászok itt művelnek, annak igazán van jövője, az ő áldozatos munkájuk emelheti fel a régiót, amiről filmet akartunk csinálni.

Képek forrása: Vertigo Média

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..