Interjú

„Anton Yelchin egyik kedvence egy magyar film volt” – interjú Gabe Klingerrel, a Porto 35 mm rendezőjével.

Hazánkban is bemutatták az elmúlt évek egyik nagy fesztiválsikerét, a Porto 35 mm-t, ami Anton Yelchin egyik utolsó filmje volt. Az elsőfilmes fiatal rendezőt, Gabe Klingert Chicagóban értük utol, és kiderült, Richard Linklater és Anton Yelchin egyaránt hatással volt erre a hangulatos romantikus filmre.

Hogyan mondaná el a saját szavaival, hogy miről szól a Porto 35 mm?

Ez mindig egy nehéz kérdés. Amikor elkezd az ember írni egy forgatókönyvet, akkor minden nagyon gyorsan halad, és pontosan nem fogható fel, miről szól majd. Aztán jönnek a fesztiválvetítések, és elkezdi az ember jobban megérteni. Számomra leginkább arról szól, hogy hogyan élünk meg bizonyos pillanatokat az életünkben. A boldog pillanatokat és a rosszakat, amiket hajlamosak vagyunk kivágni az emlékezetünkből. Néha túloznunk kell a saját memóriákban, hogy tényleg maradandó emlék legyen. Az emlékezet ezért néha olyan, mint egy hollywoodi filmben a technicolor: mindent széppé varázsol.

Sokak egyik kedvenc filmje, maradandó filmélménye Richard Linklater Mielőtt-trilógiája, amelynek letagadhatatlan hatása volt a Porto 35 mm-re is. Mit jelent Önnek Linklater filmművészete?

Számomra attól voltak különösen érdekesek a Linklater-filmek, hogy azok azt mesélik el, ami megtörténhetett volna, pedig valójában nem történt meg.

A Portóban az én karaktereim linklateri figurák.

Nyugtalan, zavart, intellektuális alakok, de nálam már jobban tisztában vannak a pillanat erejével. Hogy nem lesz több alkalmuk, és az érzéseik pillanatnyiak csupán.

Mielőtt felkel a nagy semmi – Porto 35 mm

A film harmadik főszereplője Portó festői városa. Hogyan került a képbe ez a portugál település?

A kezdetektől egy régi európai várost képzeltem el a filmem helyszíneként, mert a vén kontinens ősrégi történelme tényleg remek hátteret ad az emberiség állandó érzelmeinek. Eredetileg Athén járt a fejemben, de a város a válság óta nem igazán alkalmas forgatásra. Végül egy portugál producer ajánlotta figyelmembe Portót, elmentünk megnézni, és azonnal beleszerettem. Maga a város kisebb, mint amiről korábban fantáziáltam, és ez nagyon sokat segített az intimitás megteremtésében. Nem mellesleg pedig gyönyörű hely.

A film története mély és bensőséges. Saját élmények inspirálták Mati és Nate szerelmét?

Egész életemben filmekkel foglalkoztam a chicagói egyetemen, és mindig is vonzott a filmkészítés. Egy kétszemélyes történet szerettem volna, és már az elején egy társsal írtam a szkriptet (Larry Gross – szerk.). Később sokat beszélgettünk a színészekkel, és mindannyian beletettük a saját személyes történeteinket. Aztán ezekből a szösszenetekből, foszlányokból elkezdett kibontakozni maga a film.

Gabe Klinger

A tragikusan fiatalon elhunyt Anton Yelchin egyik utolsó filmje volt a Porto 35 mm. Már az elejétől őt képzelte el férfi főszereplőként?

Igen, azonnal Antont kerestem meg, és ő rögtön rábólintott, utána pedig már együtt dolgoztuk ki Nate-et. Antonnal nagyon izgalmas volt együtt dolgozni, mert állandóan a karakterén járt az esze.

Mindig öt lépéssel előrébb járt gondolatban, és bár vibráló személyiség volt, mégis képes volt sugározni magából egyfajta furcsa egyensúlyt.

Két meghatározó jelenetben domborodott ki igazán a tehetsége: a szexjelenetben és abban, amikor Nate szembesíti Matit a szerelmével.

Milyen volt magánemberként Anton Yelchin?

Anton számomra olyan volt, mint a testvérem. A halála utána rávarrattam a monogramját az ujjamra. Nem volt tipikus színész, nem volt semmilyen mesterkélt hollywoodi önérzete vagy allűrje. A művészetek érdekelték, a színészekről is mindig mint művészekről beszélt. Egyébként volt egy magyar film, a Fehér isten, amit imádott, többször is megnézett. A filmek után pedig mindig felhívott, hogy elmesélje, milyen élmény volt.

Milyen lesz a Portó után a következő filmje?

Több közös tervem is volt Antonnal, amelyek sajnos már nem valósulhatnak meg. Talán ezért is most egy teljesen más filmet szeretnék forgatni. Sokkal több szereplővel, nemcsak két főhőssel. Annyit mondhatok még, hogy köze lesz a musical műfajához és a hatvanas évekhez.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya