Interjú

„…el akartuk kerülni, hogy politikai célkeresztbe kerüljünk.” – Interjú A köpönyegforgató Oscar-díjas rendezőjével

Florian Gallenberger új sorozata, A köpönyegforgató azt a kérdést teszi fel, hogy a dezertálás lehet-e erkölcsileg megalapozott. Erről mesél most a rendező az interjúnkban.

A Siegfried Lenz azonos című, 22 nyelvre lefordított regénye alapján készült minisorozat, A köpönyegforgató története 1944 nyarán kezdődik. A háború már elveszett, amikor Walter, a fiatal német katona úton van a keleti frontra. Vonatát egy akna robbantja fel. A férfi túléli a balesetet, a történtek miatt pedig egy partizánokkal körülvett lengyel erdőben lévő kis egységhez sorolják be. Itt azonban Walter elég hamar elkezd tépelődni: kötelesség- és bűntudat harcol benne, amihez lelkiismereti kérdéskörök társulnak. Szadista parancsnoka ugyanis brutális tettekre utasítja a katonát. Mindezt tovább tetézi a lengyel partizán, Wanda iránt érzett szerelme, aki nem mellesleg közös gyermeküket várja…

Az Emma Watson és Daniel Brühl főszereplésével készült A kolónia vagy a 2001-ben Oscar-díjat nyert Quiero ser rendezője, Florian Gallenberger most ezekről az erkölcsi dilemmákról mesél, és arról, miben különbözik új alkotása mindattól, amit általában a vásznon vagy a képernyőn láthatunk.

A dezertálás kérdésköre örökre tabu marad Németországban?

Az erkölcsileg elítélendő embertípusok hierarchiájában a dezertőr legalul foglal helyet. Azt, aki átpártol az ellenséghez, erős ősi indíttatásból fakadó teljes megvetéssel büntetik. Ez a mai napig nem változott. Remélem, hogy a filmünk segítségével meg tudjuk törni ezt a reflexet, hiszen fontos, hogy az okokat is megvizsgáljuk: miért cserél frontvonalat 1944-ben egy olyan fiatal Wehrmacht katona, mint Walter Proska.

A nézők a legjobb esetben újraértékelik a karaktert és felismerhetik, hogy a dezertőr viselkedése lehet értékes és morálisan megalapozott.

A második részben ismét dezertál a katona, ezúttal a szovjetek által megszállt területről nyugatra menekül. Összehasonlítható a két szituáció?

Proska nem kötődik egyik ideológiához sem. Belső erkölcsi iránytűje alapján tájékozódik, és minden szituációt újraértékel. Amikor a háború után az orosz parancsnokságnak dolgozik, tudatosul benne, hogy az új rezsimnek ugyan más arca van, de ugyanúgy totalitárius, ami azt jelenti, hogy az egyén nem számít. A nyugati átállással aztán végig igyekszik megőrizni erkölcsi szuverenitását, bár tragikus módon bűnössé válik: megöli szerelme fivérét és nővérének férjét.

És ez alól semmilyen doktrína nem menti fel.

Siegfried Lenz regénye egyébként széles ívben körbejárja Németország helyzetét az összeomlástól az NDK megalakulásának időszakáig. Ilyet filmben még nem láttam. Még ki is terjesztettük a történetet egy epilógussal, hogy megmutathassuk, mi lett az 50-es évek közepének karaktereiből.

Walter, a német katona érzései Wanda, a lengyel partizánlány iránt túlélik a háborút. Hogyan rendezte meg szerelmüket?

A közvélekedés szerint háborúban nincs szerelem. Én viszont úgy gondolom, hogy ennek ellenkezője lehet igaz. Az emberek abban a félelemben élnek, hogy már holnap meghalhatnak.

Amit most nem csinálnak meg, arra talán már soha többé nem lesz lehetőségük.

Ezért úgy rendeztük meg a történetet, hogy Wanda és Walter nem sokat haboznak, hamar egymásra találnak. Egy nyári gabonamezőn egyesülnek először – egy olyan helyen, ami erősen Lengyelországot juttatja eszembe. A jelenettel irreális atmoszférát teremtettünk, szinte elszakítottuk a valóságtól, így a szerelmesek egy pillanatra kiszakadtak a háború realitásából.

A Generációk háborúja című neves német minisorozat bemutatta, hogy az antiszemitizmus a partizánok között is elterjedt. Hogyan mutatták be a lengyel ellenállást?

A partizánok szemléltetéséről sokat beszéltünk a forgatások alatt. Hiszen Lengyelországban a legkülönbözőbb ellenállási csoportok léteztek. Harcosaink az Armia Krajowához tartoztak, melynek tagjait a mai napig elismerik. Most a lengyel oldal azt szerette volna, ha a partizánok egységes uniformisban, mintegy nemzeti hadseregként vonuljanak fel, hogy a katonai jellegüket kiemeljük.

A forgatások alatt éreztük, hogy még ma is nagy hatást gyakorol életünkre a háború.

Lengyel rendezőasszisztensem mesélt a nagyapjáról, aki a mazúriai mocsarakban harcolt. Ő soha életében nem viselt egyenruhát. Mindenképp el akartuk kerülni, hogy a politikai célkeresztbe kerüljünk, és nem akartuk megbántani a lengyelek nemzeti érzéseit sem. A végén jó kompromisszumot kötöttünk: a partizánok egy része uniformist, másik része civil ruhát hord, német és orosz fegyverekkel felszerelve, ahogy történelmileg helyes. Az, hogy beszélek lengyelül és nagyon kötődöm az országhoz, bizonyára sokat segített a munka során.

A sorozat az Epic Drama csatornán látható.

Avatar

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya