Interjú

„Az animáció saját világ, saját szabályokkal” – Interjú Pataki Szandrával

Mától megtekinthető online Pataki Szandra hét perces, kísérleti jellegű, a 70. Cannes-i Filmfesztivál Short Film Corner nevű programjába is beválogatott stop motion animációja, a WireLess. Ennek kapcsán kérdezte a rendezőt a Budapesti Metropolitan Egyetem.

Az elmúlt két évben hosszú utat járt be a diplomafilmed. Milyen érzés volt fesztiválokon viszont látni, ráadásul több helyen díjazottként a színpadon állni?

Kimondottan szerettem beülni azokra a vetítésekre, ahol a WireLess is terítékre kerül, mert a film igazi hatása a közönség reakciójából ítélhető meg leginkább. Így a vetítés közben a figyelmem inkább a nézőkre irányult, és örömmel vettem észre, hogy az a hatás, amit a filmmel szerettem volna elérni, nem maradt el. Ott volt székben mocorgás, ott volt síri csend, ahol szerettem volna. Persze ehhez hozzátesz az is, hogy nagy vásznon, mozi környezetben sokkal inkább ki tudja bontakoztatni egy film az értékeit, de remélem mostantól a kis képernyőkön sem marad el a hatás.

A fesztiválok lehetőséget adtak arra, hogy a film által olyan helyekre is eljuthassak, ahova nem igazán lett volna alkalmam, nagyon szerencsésnek érzem magam. Továbbá, ha ezek az utazások még szakmai elismeréssel is jártak, akkor az csak dobott a már amúgy is katartikus élményen. Soha nem jöttem haza csalódással, ezek olyan élmények, amelyek örökké megmaradnak :)

Ha visszagondolsz a film kezdeteire: mi jelentette a legbonyolultabb feladatot az alkotói folyamatban?

Leginkább a film történetének egy helyben tartása. A WireLess elég képlékeny témát dolgoz fel, a végkimenetel megannyi permutációjának adott helyet, amikor a forgatókönyvet fejlesztettük.

Minden új mozzanat, jelenet egy újabb ötletet generált,

ami folyton átírta az eseményeket oly módon, hogy egy „soha véget nem érős” körforgásban lehetne bennragadni. Ezért szükség volt arra, hogy egészen lecsupaszítsuk a történetet, és egy ponton megálljt kellett parancsolni a fejlesztéseknek. Miután ez megtörtént, már olajozottan tudtunk haladni a gyártással. Örülök, hogy olyan stábbal dolgozhattam együtt, akik a film keretein belül, de saját, egyéni látásmódjukkal emeltek a film színvonalán, akár animációban, akár fényelésben vagy hangban. Ettől lett igazán egyedi a WireLess!

Mától nyilvánosan megtekinthetővé válik a WireLess, mit jelent ez számodra?

Rendkívüli öröm számomra, hiszen most már kikerült a fesztiválok és a szakmai közönség zárt világából. Animációs és filmes szemmel már megannyi nézőpontot és kritikát volt alkalmam meghallgatni a filmmel kapcsolatban, azonban most örülök, hogy a WireLess más, tőle esetleg távol álló nézőpontokból is meg tudja vizsgálni önmagát. Így szívesen fogadok minden véleményt, kritikát, hiszen ezektől a visszajelzésektől kaphatunk egész képet arról, hogy mit alkottunk. A filmeket a nézőknek készítjük elsősorban, így elengedhetetlenek ezek a reakciók. Lássák minél többen!

Min dolgozol éppen?

Idén kezdünk neki egy nagyon jó képzőművész barátommal, Kemény Zsuzsával egy közös animációs kisfilmnek, ami támogatást nyert a Macskássy Gyula pályázaton. A film címe Attitűd, amelyben a főhős megpróbál együtt élni folyamatosan széthulló életével, amit felemészt egy folyton mozgó, képlékeny hálós anyag, tönkre téve mindazt, amit eddig felépített. A film stop-motion technikával készül.

Ez a film komplexebb világot épít, mint a WireLess, ami jelentősen kilendít a komfortzónámból, így ez egy újabb kihívás. Már nagyon várom! Még folyik a forgatókönyv fejlesztése, de már elkezdtük az előkészítést. Mindemellett továbbra is óraadóként tanítok a Budapesti Metropolitan Egyetemen.

Sajtóközlemény