Interjú

Az élet egy tragikomédia – interjú Fréderic Fonteyne-nel, a Tango Libre – Szabad a tánc rendezőjével

frederic fonteyneFréderic Fonteyne új filmje, a Tango Libre – Szabad a tánc magyarországi premierje alkalmából Budapestre látogatott. A belga filmrendező szereti ironikus módon megkérdőjelezni az emberi kapcsolatokat. A Tango Libre egy szerelmi négyszög története egy börtönben.

Először van Magyarországon?

Nem, édesanyám Szentendréről származik, így félig magyar vagyok. Voltam itt párszor, bár nem sokszor, az édesanyámmal. Mondhatjuk, hogy van egy kis családi kötelékem.

Az új filmje a Tango Libre – Szabad a tánc. Vetítették a velencei és a varsói filmfesztiválokon és mindkettőn díjat is nyert. Most Magyarországon is játsszák a filmet. Önnek mi a fontosabb, a kritikai elismerés, vagy, hogy a filmje eljusson a közönséghez, mint most itt nálunk?

Nem tudom a választ az ilyen kérdésekre… Természetesen a közönségnek próbálok filmet csinálni. Valószínűleg mindkét zsűrit megleptem, mert tele van váratlan fordulatokkal. Szerintem ez a film nyitott a nagyközönség felé, nem próbál intellektualizálni, bár sok metafora is van benne. Abban hiszek, hogy a közönségnek kell filmet csinálni. A reakciókat nem tudom befolyásolni.

A film egy szerelmi sokszög története. Az egyik előző filmje, a Gilles asszonya is ezzel a témával foglalkozott. Ez egy eszköz Önnek arra, hogy kifejezze milyen bonyolultak az emberi kapcsolatok?

Igen, valóban úgy gondolom, hogy az emberi kapcsolatok bonyolultak és nagyon veszélyes lenne őket leegyszerűsíteni. Azért csinálok erről filmeket, mert úgy gondolom minden emberi lény ilyen bonyolult és paradox, a szerelem pedig mindannyiunk számára probléma. Szeretem ironikus módon megkérdőjelezni az emberi kapcsolatokat. Itt van egy nő, aki szeret két férfit. Aztán jön egy harmadik. Túl akartam lépni a szokásos szerelmi háromszög történeten, hogy egy kicsit még bonyolultabb, még ironikusabb legyen.

Akkor ezt felfoghatjuk tágabb értelemben is, nem csak a szerelemre, hanem mindenfajta emberi kapcsolatra is vonatkozik?

Természetesen. De úgy gondolom a szerelem a legfontosabb. Férfi és nő kapcsolata a legalapvetőbb kapcsolat a világon. Amikor találkozik két különböző ember. A férfiak nem olyanok, mint a nők, a nők pedig nem olyanok, mint a férfiak, így mindenképpen bonyolult lesz a kapcsolat. De nem akarok nagyon általánosítani. Pont ezért választottam a tangót, mert férfi és nő szerepe különböző ebben a táncban. Ez fogott meg benne. Olyan korban élünk, amikor elég nagy a zavar ekörül. Vannak, akik azt mondják, hogy ugyanolyanok vagyunk, de én nem gondolom, hogy férfi és nő ugyanolyan lenne. Nem hiszek az ilyesfajta egyenlőségben.

Tango-libre650

Alice, a főszereplő karaktere is nagyon bonyolult. Gyönyörű, de egyfajta destruktív erőként is megjelenik (a férfiak bármit megtennének érte, az egyik öngyilkosságot is megkísérel). Anya, de néha nem a legjobb anya. Ő miben látja a karakter lényegét? Egy femme fatale, aki mindenkit tönkretesz, vagy inkább csak ő is áldozata saját magának miközben a boldogságot keresi?

Mindez egyszerre. Alice karakterét a feleségem (Anne Paulicevich – a szerk.) játssza, és ő is írta a forgatókönyvet, én és egy másik forgatókönyvíró segítségével. Így számunkra mindenképpen Alice állt a történet középpontjában, de ennek ellenére rejtélyesnek is kellett maradnia. Azt akartuk, hogy kérdéseket vessen fel. Kérdéseket a szerelemről és az elkötelezettségről, magáról a nőiségről. Én úgy gondolom, hogy ő választ a filmben. Csak épp mindkettőjüket választja. Sergi López karaktere azt mondja a filmben, hogy nem választ, de szerintem nincs igaza, mert Alice igenis választ. Engem, mint filmkészítőt mindig is érdekelt a nő, mint kérdés. De nem akarom megválaszolni azt, hogy mit jelent, mert akkor már nem lenne többet érdekes. Ő maga a rejtély.

Ha a történet központja Alice, miért volt fontos a másik főszereplő, JC karaktere?

Sok filmben van egy fő karakter, de kell hozzá egy másik, aki meglátja őt. Mi JC-t követjük, rajta keresztül fedezzük fel Alice-t, majd a két másik férfit. Alice a központi figura, minden férfi körülötte táncol, de JC szemén keresztül látjuk őt. Ennek a láthatatlan figurának a szemével, akinek az egész világa összeomlik, amikor először találkoznak. Végre újra élni kezd, ami persze neki egy csomó problémát jelent.

Milyen volt a saját feleségét rendezni?

A legnehezebb rész az írás volt. Hosszú időbe telt, mire megírtuk a forgatókönyvet. Néha, amikor elolvastam mit írt, és nem tetszett az elrontotta az egész estémet vagy hétvégémet. De a forgatást már nagyon élveztük. Mindketten nagyon kreatív emberek vagyunk és szeretjük, amit csinálunk. Különleges élmény volt olyan színészeket rendezni, akik nagyon közel állnak hozzám.

Alice egy nagyon vonzó nő a filmben. Ez teher is neki? Talán a saját vonzerejével egy falat is épít maga köré?

Nem akartam túl gyönyörűnek ábrázolni. Érzéki és szereti, ha megnézik a férfiak, de ugyanakkor nehéz is neki. A történet legelejétől fogva egy teljesen lehetetlen helyzetben van, mert két férfit szeret egyszerre, akik hosszú időre vannak börtönben. Ez a lehetetlen helyzet tette őt számomra érdekessé. Vannak nagyon erős nők, és neki annak kell lennie, mert ha nem elég erős, akkor minden összeomlik körülötte, a férfiak is elvesztik az életbe vetett hitüket a börtönben. Mindannyian közel vannak az összeomláshoz, de ezt azzal leplezik, hogy erősnek mutatkoznak. Ez megint olyan, mint a tangó. Ha tangót táncolsz, akkor teljesen a párodra kell támaszkodnod, szinte egymásra kell omlanotok, hogy a másik megtartson. Így kapcsolódnak ezek a dolgok össze.

Miért vannak a férfiak börtönben?

A börtön az egyik első ötletem volt, amikor megkérdezték, hogy miről akarok filmet csinálni. Azt akartam, hogy a szabadságról szóljon. Ez egy nagyon erős metafora a filmben. Azt akartam vele kifejezni, hogy még egy ilyen elhagyatott helyen is, mint a börtön, ahol senki nem szabad, mégis meg lehet valósítani a szabadságot valamilyen formában.

Akkor a tangó is ezt a szabadságot fejezi ki?

Igen, de van benne egy kis ellentét. Nagyon nehéz megtanulni tangózni. Nem egy olyan tánc, hogy elmész bulizni, és elkezdesz tangózni. Sok ember először idegenkedik is tőle. Például a producerem először hallani sem akart róla: ”Kit érdekel a tangó, engem biztos nem” – mondta, de a film után (van egy kis szerepe a filmben) meg akarta tanulni. A börtönben lévő két táncos hihetetlenül profi. Mariano ‘Chicho’ Frumboli az egyik legjobb táncos a világon.

Ön tud tangózni?

Próbáltam, de nagyon, nagyon nehéz. Szerintem olyan, mint minden más nagy művészet. Ha rengeteget gyakorolsz, akkor lehet, hogy egyszer lesz egy olyan pillanat közben, amikor úgy érzed, igen, ez a szabadság. Ha ezek a férfiak csak egy másodpercre el tudják felejteni, hogy börtönben vannak, akkor az győzelem. Én így gondolok a szabadságra.

Önnek mit jelent a tánc?

A tangó nekem több,  mint egy tánc. Egy férfi és egy nő kapaszkodik egybe, hogy el ne essenek. Olyan, mint a szerelem. Ha Anne, a feleségem nem lenne ott, én esnék el, és omlanék össze és fordítva. Van úgy, hogy találkozol valakivel, akivel egymásba tudtok kapaszkodni, hogy állva tudjatok maradni. A tangó ezt fejezi ki.

A tangó egy erotikus tánc. Ez is szempont volt?

Igen ezt szokták mondani, de nem ez a klisé érdekelt. Szerintem a legerősebb táncjelenet a filmben, amikor a két férfi táncol együtt. De azért táncolnak együtt, mert valahol van egy nő. Ez egy különös dolog. Ez a tánc mindig kifejez valamit a nőkről és a nőiségről, még akkor is, ha két férfi táncolja.

tango_libre_01

A tangó eszköz volt arra is, hogy kifejezze a két férfi főhős különbségét? Az egyiket felszabadítja a tánc, míg a másik depresszióba zuhan.

A két férfi két különböző archetípus. Fernand, akit Sergi López alakít, az életvidám, de annyira beleveti magát az életbe, hogy már inkább őrült. Ezért tragikomédia a film. A két férfi két különböző erőt fejez ki. Dominic a realisztikus. Ha reálisan nézi a dolgokat, akkor rájön, hogy nem akar tovább élni. Sergi karaktere pedig őrült. De pont ez az őrültség lesz az, ami majd megmenti őket. Mindenki elég őrült benne. Erről szól a filmem, az élet őrületéről.

Igaz történetből jött az ötlet?

Néhány részlet. Találkoztam egy uruguayi tangótáncossal, aki politikai fogoly volt és azt mesélte, hogy mindig tangót hallgattak a börtönben, és néha táncolni is megpróbáltak rá. Szóval megtörténik a való életben is. De a börtönnek a valósága számomra elviselhetetlen, így valahogy másképp akartam bemutatni. Csodát és életet akartam helyezni egy olyan helyre, ahol ez általában nem lehetséges.

Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a Gilles asszonya után kevésbé pesszimista filmet szeretne rendezni. Ez egy optimista film?

Igen. A Gilles asszonyánál egy regényt adaptáltam, ugyanígy a szerelem elviselhetetlenségéről. Hű akartam lenni az eredeti történethez, így nem tölthettem meg humorral. Itt vissza akartam térni valami olyasmihez, ami közel áll hozzám. Az élet tragikomikusságát akartam kifejezni, és talán ez teszi a filmet egy kicsit izgalmasabbá.

A Pornográf viszony szintén a szerelem elviselhetetlenségéről szólt, bár elég más hangnemben. Változott a témához való hozzáállása?

A Pornográf viszony a szenvedélyről szólt. A szenvedélyes történetek mindig rosszul végződnek. Nagyon erős érzelem, de tele van szomorúsággal. A szerelemről való felfogásom változott. Régen csak a szenvedélynek éltem, most szeretem a feleségem, és van egy gyerekünk.

tango-libre-2012-001

Nagyon személyesek a filmjei.

Igen, bár egyik film sem realisztikus, bizonyos mértékben mondhatjuk, hogy önéletrajziak.

Az új filmben előkerül egy pisztoly is a történetben. Ennek mi volt a célja?

A kisfiú találja meg a pisztolyt, az ő karaktere is nagyon fontos volt számomra, hiszen az ő szeretete lesz az, ami végül mindenkit megment. Azt akartam megmutatni, hogy a valóságban szörnyű dolgok történnének ilyenkor. Szörnyű dolgokat művelne ez a gyerek, amikor megtalálja a fegyvert, de én pont ezen akartam változtatni. És a filmmel ez lehetséges. Én ebben hiszek.

A film végére eltűnik a tangó a filmből.

De ott van a vége után. Amikor a történet végén a rabok táncolnak a börtönben, az nem csak egy kép volt a vége főcím mögé, hanem sokat jelentett számomra. Azt fejezi ki, hogy bár a két főszereplő eltűnt, megváltoztatták a börtön életét.

Elég váratlan a befejezés. Ön szerint ez egy happy end? Mi fog velük történni ezután?

Igen, számomra happy end, mert ez az első olyan helyzet, ahol végre mindenki együtt van. Elválasztotta őket a börtön, de végül mind együtt vannak. Ugyanakkor ez ironikus is egy kicsit. Már épp elég bonyolult volt a helyzet a film elején az egy nővel és két pasival, és most itt van még egy. Minden még bonyolultabb lesz. De a szerelemben egyszerűen el kell fogadni a bonyolult helyzeteket. Nincs választásod. Ha valami egyszerű dolgot akarsz, akkor ne szeress senkit.

Akkor ez egy boldog család? Ők mind az öten?

Minden családnak megvannak a maga problémái, de ők szeretik egymást, így én sok szerencsét kívánok nekik.

Simor Eszter

Egyszer egy tanárom azt írta valahol, hogy „mezei kritikus” bárkiből lehet. Az ELTE média szakán tanítják a kritikaírást, utána már csak egy kis kultúra kellene a véleményalkotáshoz. Ezek szerint a média szak elvégzése után mezei kritikusnak talán már nevezhetem magam, most egy kis kultúrát igyekszem magamra szedni. Talán egyszer leszek igazi újságíró is.

Filmek: Az abszolút kedvencek nálam a dánok. Főként Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Lone Scherfig, de bármi, amit a dogma mozgalom követett el, vagy amiben Mads Mikkelsen szerepel. A „legek” közül Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick és Tarr Béla. Új kedvenc Ulrich Seidl. Mostanában az emberi lélek legmélyebb bugyraiba hatoló, metafizikai kérdéseket boncolgató filmek vagy a „háromzsebkendős” melodrámák.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com