Interjú

„Az embereket jobban érdekli a siker, mint az, amit igazából csinálsz” – interjú Juho Kuosmanennel

olli-maki-legboldogabb-napja

A Mozinet Filmnapok keretében a legújabb cannes-i sikerek egyikét, az Olli Mäki legboldogabb napját lehetett látni a hazai premier előtt. A végtelenül kedves és bájos film a hatvanas évek világába repít, ahol a világbajnoki cím megszerzésére készül egy pehelysúlyú finn bokszoló. Pechjére pont a nagy meccs előtt lesz szerelmes. A rendezővel a filmről és a hírnév árnyoldaláról beszélgettünk.

Neked és Olli Mäkinak is Kokkola a szülővárosa. Ez adta az ötletet, hogy az ő történetét vidd filmre?

Alapvetően ez az oka, hogy ismerem Olli Mäkit. Az én generációmban már nem számít híresnek, de Kokkolában még mindig népszerű, egy igazi bálvány. Rengeteg kutatást végeztem róla, de eredetileg ezért hallottam a történetéről.

Ismerted személyesen, vagy csak a film kapcsán találkoztál Ollival?

Egy premier után találkoztam vele még 2011-ben. Az volt az a pillanat, amikor először láttam életemben, és elkezdtem gondolkodni ezen a filmen.

A film mennyire követi Olli elbeszéléseit, és mennyi teret ad a fikciónak?

Szinte teljesen valós. Egyedül azt egészítettük ki, amikor Olli Helsinkibe viszi először Raiját, majd később a filmben a lány otthagyja, és hazamegy Kokkolába. A valóságban Raija végig otthon maradt, és csak a meccset ment el megnézni. Minden más esemény megtörtént.

olli-maki-legboldogabb-napja

Miért döntöttél úgy, hogy fekete fehérben készíted el a filmet? Ez mennyi nehézséget vagy változást jelentett a munkafolyamatokban?

Nem okozott problémát. Azaz féltünk, hogy nehéz lesz majd a későbbiekben eladni emiatt a tévécsatornáknak, de mégis mindenki egyből elfogadta. Egyébként ezt a döntést kicsit későn hoztuk meg, mert már megkaptuk a finanszírozásokat Finnországból, Svédországból, és a Nordisk Film & TV Fondtól is. Ráadásul már el is kezdtünk színesben forgatni addigra! Viszont elgondolkoztunk a hatvanas évek stílusán, és úgy éreztük, sokkal jobb, ha elvesszük a színeket, és újrakezdjük az egészet. Ez nemcsak a fekete-fehérről szól, hanem a kamera-beállításokról is. A korai ’60-as évek dokumentarista jellegét szerettük volna visszaadni.

Számítottál-e rá, hogy nemzetközileg ilyen pozitív fogadtatása lesz a filmnek? Cannes-ban is sikere volt, megkapta az Un certain regard-díjat. Finnországból az Olli Mäki legboldogabb napja indul a legjobb idegen nyelvű film kategóriában a 2017-es Oscar-díjért.

Egyáltalán nem számítottam erre. Szerintem ha valaki már a film készítésekor a reakciókon gondolkozik, akkor rossz szemszögből közelíti meg a filmkészítés lényegét.

Élvezed, hogy ilyen nagy publicitást kapott a film, és körbeutazod vele a világot? Vagy te is jobban szeretsz a nyilvánosságtól távol maradni, és békésen alkotni Kokkolában, éppen olyan visszahúzódóan, mint Olli Mäki?

Szerintem pont ezért kezdtem érdeklődni iránta. Ebből a szempontból nagyon hasonlónak érzem magamhoz. Az embereket jobban érdekli a siker, mint az, amit igazából csinálsz. Véleményem szerint ez így rendben van valahol. Persze jó érzés, hogy a film sikeres és tetszik a közönségnek, de nem ez az oka, hogy ezt csinálom. Néha zavaró, hogy úgy gratulálnak nekem: „Annyira boldog vagyok a sikered miatt!” Közben nem is látták a filmet! Őket sokkal jobban izgatja a siker.

olli-maki-legboldogabb-napja

Nem klasszikus bokszfilm lett, inkább a romantikus szál hangsúlyos. Nem is az a fontos, hogy a végén a főhős győz-e. Miért pont ezt a szakaszát emelted ki Olli életének?

Nem érdekelt Olli mint sikeres bokszoló. Sokkal inkább foglalkoztatott a személyisége, amely nem illeszkedett bele az elvárásokba, az izmos bokszoló képébe. Azt mondta, annak ellenére, hogy veszített, ez volt élete legboldogabb pillanata. Sokkal izgalmasabb momentum, mint a győzelmek.

Én úgy éreztem a filmben, hogy sokkal boldogabb az összes többi napon, amikor nem piszkálták, mert egyébként hatalmas nyomás volt rajta.

Nagyon frusztrált volt az őt körülvevő emberektől, pedig a harcra kellett volna fókuszálnia. Nem csak a szerelem térítette el a koncentrálástól. Dokumentumfilmet csináltak vele, csomó interjút, reklámokat. Találkoznia kellett a szponzorokkal, eseményeken részt vennie. Igazán szerette a bokszolás világát, de körülötte minden a nagy küzdelemről kezdett szólni. Nem volt elég a környezetének, amit Olli nyújtani tudott. Ez nem róla szólt már, azt akarták, hogy hős legyen, de ő nem érezte annak magát.

olli-maki-legboldogabb-napja

Ez az első nagyjátékfilmed, korábban inkább rövidfilmeket készítettél, tervezel újabb mozifilmet forgatni?

Magabiztosabb vagyok a teljes terjedelmű alkotás terén, sokkal kényelmesebb számomra, mint egy rövidfilm. Ez attól is függ, hogy tudok-e játszani a filmmel, ahogy ezt egy kisfilm például biztosítani tudja. Ki kell tartani a filmkészítés játékos oldalánál, de egy egész estés filmnél, amelyik sok pénzbe kerül, könnyedén kiveszhet az örömöd belőle. Túl sok pénz forog kockán, és a nyomás is nagyobb az emberek elvárásai miatt.

Nem félsz, hogy ha túl közel kerülsz az Oscarhoz, megváltozna a helyzeted, és játékosság szempontjából nem lenne lehetőséged kibontakozni?

Óvatosnak kell lenni a díj elnyerésének következményeivel. A siker, amely az Oscarral jön, nagyon jó érzés, ugyanakkor igen félrevezető. Nem építheted erre az életedet vagy a karrieredet. Sokkal többet számít az, hogy őszinte maradj magadhoz, és kitarts a filmkészítés iránti szereteted és hűséged mellett, ez tud csak előre vinni. Ha csak egyre nagyobb és nagyobb díjakra vágyik valaki, teljesen el fog veszni.

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya