Interjú

„Nem sok rendező van, aki ilyesmit bevállalna” – Interjú Balázs István Balázs operatőrrel

Fotó: Sivák Zsófi

„Itt nagyon jól működött a rendező, operatőr, látványtervező hármasa, nagyon eredeti ötletek születtek. Ez nagyon más film lett, mint amilyet eddig csináltam, és ez nagyon izgalmas volt” – nyilatkozta Balázs István Balázs, a Háromezer számozott darab operatőre. Az interjú Császi Ádám romakérdést feszegető friss filmjének forgatása alatt készült.

Mennyire volt furcsa a filmet a karantén alatt előkészíteni?

2019 januárja körül kezdtük el az előkészítést Császi Ádámmal. Az első fázisban heti kétszer leültünk, és napi öt-hat órában végigmentünk a forgatókönyv jelenetein. Igyekeztünk kitalálni az adott jelenetek snittjeit még azelőtt, hogy a konkrét helyszíneket megtaláltuk volna, és később a felsnittelt jelenet alapján kerestünk helyszíneket, ami nagyon hasznosnak bizonyult. A következő fázisban ugyanis már tudtuk, hogy a keresendő helyszínnek dramaturgiailag mit kell tudnia, hogy fog ott mozogni a kamera.

Eközben filmeket is néztünk, amiket referenciaként használhattunk a képi világhoz és a kameramozgásokhoz. Ádám is ajánlott nekem címeket, én is neki, ilyen volt például Yorgos Lanthimos első filmje, a Kutyafog, vagy Paul Thomas Andersontól a Kótyagos szerelem.

Elég sokat dolgoztunk az egészen, egy-egy jeleneten akár hét-nyolc órát is. Amikor az egyharmadát felsnitteltük, akkor visszamentünk a legelejére, hogy minden egységes maradjon, ne menjen el más irányba a stílusa és a formája. Amikor megcsináltuk az egészet, ismét visszamentünk az elejére. Mire ezzel végeztünk, már április, május volt, jött a vírus és a lezárások, amikor átálltunk arra, hogy mindent skype-on intézünk el, de ebben már benne volt a másik legfontosabb kreatív szereplő, Cseh Renátó látványtervező is.

Fotó: Sivák Zsófi

Skype-on persze kicsit lassabban haladunk, mint a személyes találkozókon, és a hangulat is más volt, de olyan drámaian nem nehezítette meg a munkát. Kicsit így is csúsztunk, június-júliusban kezdtünk volna, ehhez képest augusztusban indult a forgatás. A helyszínkeresés is nehezebben ment, mert volt, ahova nem lehetett bejutni, mert lezárták. Mi korábban elkezdtünk Renátóval külső helyszíneket keresni, lementünk Ózdra is, ahonnan a filmben a házat viszik el darabokban. Amikor jött a feloldás, akkor minden felgyorsult, már személyesen tarthattunk gyártási meetingeket, visszatért a normalitás.

Mennyire voltak itt fontosak az arcok, és mennyire volt fontos a zene?

Az arcok mindig fontosak, itt különösen azok voltak, ebben a filmben pedig van két musical betét, vagy mondjuk azt, hogy kifordított musical betét, ami valamiféle kontrasztot akar adni. Ádám elég sok zenét mutatott a hangulathoz, experimentális jazzt hallgattunk. Én lebontok mindent magamnak, és keresek hozzá referenciapontokat más filmekből, amit aztán megbeszélünk a rendezővel, hogy jó irány-e vagy sem. Mondjuk, egy éjszakai erdőt pirosra világítok, mert ott van egy autó, és a féklámpa fénye adja ehhez a kiindulópontot.

Mennyire adott a rendező szabad kezet?

Abszolút szabad kezet kaptam. Magyarországon és az európai filmkészítésben az operatőrt általában bevonják a kreatív folyamatba. Nagyon sokat beszéltünk a forgatókönyvről és a jelenetekről Ádámmal. Ha kiderült, hogy valami nincs jól felsnittelve, akkor Ádám visszament a könyvhöz, ha kellett, átdolgozta kicsit. Itt nagyon jól működött a rendező, operatőr, látványtervező hármasa, nagyon eredeti ötletek születtek. Ez nagyon más film lett, mint amilyet eddig csináltam, és ez nagyon izgalmas volt.

A Háromezer számozott darab sok gyors jelenetváltásból áll, ez mennyire volt kihívás számodra?

Nagyon érdekes volt nekem, hogy itt sok egy snitthez tartozó rész van, két-három perces jelenetek. Folyamatosan azzal dolgozik a forgatókönyv és a film is, hogy amikor már azt érzi az ember, hogy egy hagyományos filmet néz, és érti, hogy mi történik, akkor hirtelen átvált a jelenet, és már nem Berlinben vagyunk, hanem Ózdon. A valóság és a gondolatiság között is folyton mozgunk, hiszen adott esetben egyszer csak felnyílik a szoba fala, és kiderül, hogy egy színházban vagyunk előadás közben.

Ez a fajta elidegenítés nagyon fontos célja volt Ádámnak: az, hogy folyamatosan aktív néző legyél, hogy végig gondolkodj azon, amit látsz, és ne lankadjon a figyelmed. Így folyamatosan kell vizsgálnod azt, amit látsz, saját magadnak is végig kell gondolnod, mit tudsz a rasszizmusról és a világról. Én nem láttam még olyat, hogy így nyúltak volna ehhez a témához, és én is arra törekedtem, hogy ne a nyomort mutassuk be, hanem valami színeset, izgalmasat. Persze ilyenkor nagyon sokat kell gondolkodni a megoldáson, hiszen ha egy snittből áll a jelenet, a kamerának pontosan kell követnie a szereplőmozgást, így az operatőrnek is sokkal aktívabbnak kell lennie. Ha ez nem sikerül, azt a vágóasztalon már nem lehet korrigálni, akkor ki kell venni a jelenetet. Nem sok rendező van, aki ilyesmit bevállalna.

Forrás: Unio Film

Filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com