Interjú

Berlinale 2017: „Remélem, hogy a Berlinale szereplés egy jó bélyeg lesz” – interjú Lovrity Anna Katalinnal


A ma
gyar animációs világ tele van tehetséges fiatalokkal. Sorozatban hallhatunk kisebb-nagyobb fesztiválszereplésekről. Most Lovrity Anna Katalin Vulkánsziget című a diplomafilmje kapott meghívást a Berlinale Generation szekciójába.  Vetítés után sikerült összefutnunk vele egy villáminterjúra.

Hogyan kell ezt elképzelni, egyszer csak kaptál egy e-mailt, hogy szeretettel várnak a Berlinalén?

A Filmalap ad támogatást némelyik diplomafilmre. Az enyém is ezek közé tartozott. Plusz neveznek is filmeket, amik még nem voltak bemutatva, a Berlinale, ugye, premier fesztivál.

És egyszer csak jött az értesítés.

Pontosan. A Füli hívott fel. Ő az animációs tanszék vezetője és film producere is egy személyben.

Mennyi ideig készült a Vulkánsziget?

Durván másfél évig, de a munka igazán intenzív része négy hónap volt. Mondjuk, akkor sokan dolgoztunk rajta. Ez körülbelül tíz embert jelent.

Te vagy a rendező, ez ebben az esetben mit jelent pontosan?

Ez egy szerzői film, szóval igyekeztem a lehető legtöbb feladaton rajta tartani a kezem. Én írtam a történetet, minden hátteret és karaktert én terveztem. Az animációt kiadtam a kezemből, ami azt jelenti, hogy megrajzoltam különböző pózokat, és megmondtam az animátornak, hogy milyen hosszú legyen a jelenet. Ő pedig kidolgozta a mozgást, amihez kapott vizuális és szöveges támpontot is.

Ha jól értem ez egy személyes történet.

Nagyon érdekes, mielőtt jöttem a Berlinaléra megmutattam a volt gimis osztálytársaimnak. A találkozóból az jött le, hogy mindenki nagyon máshogy értelmezi a filmet. Nem tökéletesen máshogy, de azért ők például egész eltérő dolgokat láttak a filmbe. Ez is volt a célom. Szerettem volna olyan filmet készíteni, ami asszociációkat kelt, és a néző bele tudja látni a saját személyes történetét. Közben igen, személyes is, de nem egy konkrét élményt dolgoztam fel, hanem olyan helyzeteket, amilyeneket sokan mások is átéltek, és át is fognak élni. Például a barátnőim közül egész biztosan többen tapasztaltak hasonlókat.

Hogy látod, mennyiben fogja a Berlinale szereplés befolyásolni a karrieredet?

Ez egy nagyon nagy lehetőség. Most az a kérdés, hogy hogy tudok ezzel élni. Például most elég sok fesztivál elkérte a filmet, de hirtelen csak Új-Zéland jut az eszembe, meg az, hogy minden kurátort, aki felhívott Nicholasnak vagy Nicknek hívtak. Az biztos, hogy fókuszban van a film, nem tudom, hogy meddig fog ez a löket kitartani.

Gondolkodsz már a következő projekten?

Igen, már körvonalazódik, a címe Citrom és márvány. Ha hazaérek rögtön nekilátok a történet fejlesztésének. Remélem, hogy a Berlinale szereplés egy jó bélyeg lesz!

Vizuális téren ezt az asszociatív technikát szeretnéd használni ott is, amit a Vulkánszigetben?

Hasonlót. Azt hiszem most megtaláltam ezt a technikát és világot. Mondjuk, a következő filmnél a dzsungelhez, mint helyszínhez nem feltétlen ragaszkodok.

Pár napot itt töltesz. Kinéztél magadnak valamit a Berlinale programjából?

Ma láttam a saját blokkomat, és estére már van jegyem. Itt mondjuk az határozza meg, mit nézek, hogy mikor van szabadidőm.

Hogy tetszett a blokk?

A Vulkánsziget volt az egyetlen animáció, az élő szereplős és dokumentum filmek között. Nagyon szép történetek voltak a blokkomban a világ minden tájáról, és az tartotta össze a filmeket, hogy mindegyiknek a főszereplője gyerek volt, viszont sem a film nyelv, sem a történet nem feltétlenül gyerekeknek szólt. A kedvencem a Lost Child című szenegáli film volt.  Egyébként harmonikus blokk volt. Hangulatilag nagyon összeillettek a filmek.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing és a reklám világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. [email protected]