Interjú

Bertolucci újra nyeregben – Interjú Monica Stambrinivel, az Én és te werkfilmjének rendezőjével

sedia_elettrica Villamosszék. Ezúttal ne (a főként) a múltban használatos amerikai kivégzőeszközre gondoljon a kedves olvasó vagy a „négyes-hatos” üléseire, hanem Bernardo Bertolucci kerekesszékére és az azzal azonos címet viselő dokumentumfilmre. Monica Stambrini ötven perces werkfilmje a nagy olasz rendező új darabja, az Én és te forgatását követi végig, így bepillantást enged Bertolucci jelenlegi állapotába. A megfigyelés pozitívan zárul: a nyolcvanhárom éves alkotó tolókocsiból is energikusan, derűsen tud rendezni.

Az Electric chair (Villamosszék) vetítését a budapesti Olasz Kulturális Intézet szervezte meg Monica Stambrini jelenlétében, aki lelkesen válaszolt a szervezők kérdéseire, majd a hivatalos rendezvény végetértével pár percet ránk is szánt. Itt a két beszélgetés összerendezett változata olvasható.

Hogy jutott eszébe a werkfilm ötlete?

Bernardo kért fel rá. Korábban látta egy filmemet.

Honnan ismerik egymást?

A testvérén, Giuseppén keresztül, akinek több játékfilmjében dolgoztam operatőrként. Később egyébként Bernardo lett egy rövidfilmem, a Shhh producere.

(Ekkor még nem láttam az Én és te-t, így nem tudtam, de talán nem akármilyen Giuseppének ajánlja Bernardo ezt a testvérpárt bemutató történetet és nem véletlen, hogy neki.)

Ezek szerint Bertolucci mindig készíttet werkfilmet?

Igen, szinte rajong értük. Szereti, ha valaki ott van körülötte és figyeli, hogy mit csinál. Viszont akárki nem mehet, csak a barátai. Ugyanakkor néha nehéz embert találni erre a munkára. A Huszadik század (Novecento, 1976) c. művéhez különösen nehéz volt, mert ez elég hosszú, végül Gianni Amelio (Bertolucci secondo il cinema, 1976) vállalta el. Én eredetileg portréfilmet szerettem volna készíteni róla, de nem állt kötélnek. Ahogy a filmemben is elmondja, ha kamera szegeződik rá, pózolni kezd. Itt legalább nem tudott mindig róla.

Mennyire volt nehéz forgatni?

A forgatás elején nem volt könnyű, úgy tűnt, zavarok. Így pár napot kihagytam és utána már Bernardo hívott, ami nagy privilégium ám, hogy vegyem csak fel, ami történik. Igyekeztem mindig diszkréten filmezni, soha nem toltam a kamerát az emberek arcába, így gyakorlatilag bárhol, bármikor ott maradhattam. Bernardót is sokszor „titokban” vettem föl, nem tettem egyértelművé, hogy ő a célpont.

Összesen mennyi anyagot vettek fel?

Több órányit, egy egész sorozat kijönne belőle, de a werkhez csak 50 percet kellett összerakni.

Bertolucci meg volt elégedve a végeredménnyel?

Igen, tetszett neki.

Hol forgatták a filmet?

Bernardo lakásán, Rómában, a Trasteverén, valamint egy barátja, a festő Sandro Chia műtermében.

Gondolja, hogy Bertolucci betegsége miatt hagyott ki ennyi évet? Az ezt megelőző munkája, az Álmodozók (The Dreamers) 2003-ból való.

Igen, ez minden bizonnyal közrejátszott. Az Én és te-ben a fiú és a lány alakjába is beleírta magát. A fiúnál a bezárkózásban, a lánynál a szörnyű fájdalmakkal képeződnek le a rendező tapasztalatai, állapota.

sedia_elettrica_1

A film Niccolò Ammaniti regényének adaptációja. Az író részt vett a forgatókönyvírásban, de vajon ellátogatott-e a forgatásra? Ugyanis a felvételeken nem szerepel.

Egyszer eljött, igen, de úgy összevesztek a rendezővel, hogy Ammaniti többet be nem tette a lábát. Nagyon megharagudott, hogy Bernardo, mint kiderült, szinte minden alkalommal átírja a közösen kitalált jeleneteket. Elég mérges volt, kiabált, én meg csak vettem, aztán kiütötte a kezemből a kamerát. Később összefutottunk egy fogadáson. Mondtam neki, hogy örülnék, ha szerepelne a filmemben, jöjjön el még egyszer, vagy csak beszélgessünk nyugodtan, hiszen így mégsem tehetem bele. Elutasította.

Hogy viselkedik, viselkedett Bertolucci a forgatáson?

Az első napokban feszült volt, egyszer le is dorongolta az operatőrt, de amint beindult a munka, derűsen, magabiztosan irányítgatta a folyamatot. Nagy tekintélynek örvend, de az ő korában, múltjával ez természetes is.

Milyen Bertolucci munkamódszere? Mennyi szabadságot ad a színészeknek?

Mindenkit hagy szép nyugodtan, a saját ritmusában dolgozni. A színészeknek inkább azt magyarázza el, mit érez épp az adott szereplő, a szerepet meséli el. Nem köti ki, hogy pontosan hogyan kell viselkedniük. A színésznő (Tea Falco) sokat improvizált, ez nagyon könnyen megy neki. A fiú (Jacopo Olmo Antinori) amatőr, neki sem adott pontos instrukciót. Nem vesz fel sokszor egy jelenetet, inkább újranézi, megbeszéli a szereplőkkel. Ezért is lehet, hogy nem kopnak el az érzelmek, mire megvan a végleges felvétel.

Hogyan indult a filmes pályán?

Elsőként egy igen idős és olasz berkekben igen elismert zenekritikusról, Mario Bortolottóról készítettem portréfilmet Impromptu (Rögtönzött) címmel. Eredetileg Bertolucciról is portréfilmet szerettem volna, de ebbe nem akart beleegyezni.

Milyen játékfilmet készített?

Egy nagyjátékfilmem van, a Benzina (Benzin), egy leszbikus akciófilm.

Tényleg? Leszbikus akciófilm?

Igazából nem az én ötletem volt. A torinói filmfesztivál után keresett meg egy forgalmazó, hogy filmesítsem meg Elena Stancanelli Benzina című regényét. Először nagyon meglepődtem, nem értettem, miért pont rám esett a választása. De a könyvet elolvasva egészen kedvet kaptam a forgatáshoz, olyan őrültségnek tűnt. Természetesen az is közrejátszott a dologban, hogy nehéz a szakmában munkát találni. Márha az ember mást szeretne készíteni, mint vígjátékot vagy reklámfilmet. Még vígjátékra van kereslet.

Van-e újabb terve?

Most egy pornó rövidfilmsorozatot tervezek, pontosabban tervezünk többen, olasz, női rendezők.

Avatar

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya