Interjú Magazin

Cannes 2017: „Te mint néző, elhiszed-e, hogy Aryan repül?” – interjú Mundruczó Kornéllal

Mundruczó Kornél

 

Mundruczó Kornél új filmje, a Jupiter holdja Cannes-ban versenyzett az Arany Pálmáért. Ennek alkalmából beszélgettünk a rendezővel erről a komplex és sok kérdést felvető alkotásról a fesztiválon.

Milyen előzetes kutatást, terepmunkát végeztetek a filmhez?

A válság előtt is és még a válság alatt is kimentünk gyűjteni. Egy csomó dokumentumanyagot rögzítettünk, és ez alapján építettük föl a karaktereket.

Mennyire követted, illetve tértél el a menekültválság megszokott ábrázolásától?

Minél autentikusabban akartuk visszaadni, amit a menekülttáborban láttunk, miközben azt is működésbe akartuk hozni, amit képzelünk róla.

Úgy tudni, először egy szír menekült fiút castingoltál a főszerepre. Miért dolgoztál végül egy magyar színésszel, Jéger Zsomborral?

Elkezdtünk egy féléves nagy castingot Magyarországon, de aztán azt vettük észre, hogy aki tetszik, az tovább megy, egyszerűen nem maradt itt senki. Elmentünk Németországba, ott találtunk valakit, de vele az volt a probléma, hogy nem tudott volna eljönni Magyarországra anélkül, hogy ne veszítené el a menekültstátuszát. Ezért Jéger Zsomborra esett a választásunk, egy héttel a forgatás előtt.

A csoda volt a hívó szó.
Hogy te, mint néző, elhiszed-e, hogy repül vagy nem.
Mit gondolsz erről az egészről?


De jól bevált. A szereplőválasztással kapcsolatban még egy másik pont is érdekelne.
Az orvost egy grúz színész, Merab Ninidze játssza. Utal ez arra is, hogy felcserélhetőek lennének az életben betöltött szerepek?

Igen, de nem volt szándékos. Ennek is nagyon praktikus okai voltak.  Ez alatt azt értem, hogy az orvos szerepére az ő korosztályában nem volt könnyű színészt találni. Merab, akinek régóta csodálója vagyok, ráért, és elvállalta, ő is és Cserhalmi György is. Így végül is az ő kettősük mozgatja a filmet.

Cannes 2017: Európa fagyos hely – Jupiter holdja

Minek a kifejezésére szolgál a repülés motívuma?

A csoda volt a hívó szó. Hogy te, mint néző, elhiszed-e, hogy repül vagy nem. Mit gondolsz erről az egészről? Mit gondolsz arról a filmről, ami bevállal egy ilyet? Reményeim szerint ezt kezdi el működtetni benned. Ez volt a legfontosabb dolog, ami miatt a repülést csináltuk.

Olyan, mintha változna ennek a természetfeletti erőnek a minősége. Van, hogy Aryan tárgyakat mozgat, máskor csak repül, bizonyos jelenetekben a szobát forgatja. Mi volt emögött a koncepció?

Az volt a cél, hogy ne legyen kiszámítható a folyamat, ahogy nem látjuk előre a Jóisten lépéseit sem. Ne lehessen csak úgy megvizsgálni és pontosan leírni, hogy mi történik, mert ez nem valami adott dolog, hanem valami, ami változik folyamatosan. Épp ezért Aryan sokkal inkább angyal, nem pedig szuperhős.

Mitől függ, hogy kire milyen hatással van, ha látja a csodát? Van, aki meghal, van, aki csak elnézi.

Mindenki azt kapja, amit megérdemel, ahogy szokták mondani.

Miért döntöttél úgy, hogy minimalizálod a CGI-t és minél több jelenetet a helyszínen veszel föl?

A film alapja még mindig az, hogy a valóságot dokumentálja. Ilyen értelemben nem lehet úgy előállítani a színész arcán megjelenő érzelmeket zöld háttér előtt két méter magasan egy szobában, mint egy városban negyven méter magasan. Ezért ragaszkodom hozzá. De megmondom, egyáltalán nem vagyok VFX ellenes, van szép és jó VFX, lehet használni. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon kevés, ami igazán jó.

Mi az oka annak, hogy nyersanyagra forgattál, és nem digitálisan?

Az, hogy legyen anyaga. Örülök, amikor 35 mm-re forgatok, eddig csak a Fehér isten nem volt filmen.

Amikor hosszú beállításokban gondolkodsz, akkor sem lenne praktikusabb?

A végeredmény annyival szebb! Van valami megfoghatatlan, transzcendens ereje a filmnek, ami a digitálisnak nincs. De ez se fekete-fehér. Valamelyik évben megnéztem a kedvenc filmjeimet, aztán egyik sem volt 35 mm-en. Szóval nem egyértelmű. Ennek a filmnek jobban állt, hogy 35 mm-es, abban van, valami szépség.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget a forgatás alatt?

Leforgatni ezeket a bonyolult jeleneteket, a repüléseket, akciókat.

Mennyi improvizáció volt a filmben?

Kevés. Elég kötött, koreografált anyag volt.

A Johannával az operához, a Fehér istennel állathorrorhoz vagy katasztrófafilmhez, a Jupiter holdjával a fantasztikus filmhez, sci-fihez vagy thrillerhez fordultál. Hogyan döntöd el, hogy mit vegyél át egy műfajból?

Maga a film kezdi el mondani, hogy mi az, amit elvár. Itt egyértelműen éreztük, hogy a thriller mint mozgatórugó jól fog működni. Valahogy azt is éreztük, hogy ha csak szociodráma lenne, akkor kevésbé lenne igaz.

Nagyon érdekes volt, amikor a sajtótájékoztatón arról kezdtél beszélni, hogy a műfajok keveredése most már teljesen természetes dolog. Erről mondanál egy kicsit többet?

Az a legfontosabb, hogy nem igazán hiszek abban, hogy lennének még tiszta műfajok, ami revelatív tartalmat tud előállítani. Mindig vannak olyan konvenciós kikötések, amelyek miatt nehéz eljutni a valós tartalmakhoz. Ha elkezdjük a műfajokat keverni, akkor sokkal valódibb módon működik a film, felbugyog valamilyen valódi anyag. Ez az én érzésem a Fehér isten óta. Előtte a Johanna jó példa, az is nagyon játékos film. Nagyon szerettem, szerintem a Johannának meg ennek a filmnek van kapcsolata.

A csoda is.

Igen, a csoda is, a hosszú beállítások is.

Fotók a Jupiter holdjából és a film forgatásáról: Rév Marcell

Köszönet Puskás Lillának az interjú elkészüléséhez nyújtott segítségéért.

Avatar

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés