Interjú

Cannes 2018: Hogyan kell bevilágítani Sarah Jessica Parker arcát? – interjú Pohárnok Gergely operatőrrel

Az Egy nap mellett egy másik magyar vonatkozású alkotás is bemutatkozik idén Cannes-ban. Az Euforia című olasz film operatőre a jelenleg Berlinben élő Pohárnok Gergely, akit egy Budapesten készülő, feszített tempójú reklámfilm forgatási szünetében sikerült elcsípnem.

Mit kell tudni az Euforiáról?

Olaszországban játszódik. Két testvérről szól, akik nagyon különböző karakterek és különböző életet élnek, de összehozza őket egy speciális helyzet, ettől pedig megváltozik a kapcsolatuk. Családi dráma, de sok humor is van benne. Nehéz így körülírni, mivel szerzői film, aminek nem annyira a történet a lényege, hanem az érzelmek és a karakterek.

Másodszor dolgozol együtt Valeria Golino rendezővel a Miele után. Hogyan kezdődött a kapcsolatotok?

Paolo Sorrentinóval csináltam egy rövidfilmet, ennek a producere lett Valeria első játékfilmjének, a Mielének a producere is. Amikor operatőrt kerestek, ez a producer ajánlott engem. Elküldték a forgatókönyvet, találkoztam Valeriával és tényleg szimpatikusak voltunk egymásnak, nagyon jóban lettünk. Rám bízta a filmet, és úgy tűnik, hogy elégedett volt vele, hiszen most is felkért.

Mennyire fontos, hogy jól kijöjj a rendezővel ahhoz, hogy meg tudd csinálni, amit kér?

Az mindenképpen jó, ha nincs sok feszültség. A reklámfilmben ennek kisebb a jelentősége, a játékfilmben nagyobb, hiszen fél évet kell eltöltened valakivel, és elég hamar kiderül, hogy ha nem tudtok együtt dolgozni. Én a projekteket úgy szoktam kiválasztani, hogy tetsszen a forgatókönyv, és azt is érezzem, hogy ezzel az emberrel jól tudok együtt dolgozni. Eddig általában mindenkivel jól kijöttem.

A korábbi interjúidban minden munkádról nagyon pozitívan beszélsz. Volt azóta olyan, amit nem élveztél annyira?

Nem tudom, milyen régi interjúkat olvastál, de volt! Nem olyan régen csináltam egy amerikai filmet Rómában Sarah Jessica Parkerrel és Claudia Cardinaléval (Minden út Rómába vezet, 2015 – a szerk.). Az borzasztó élmény volt. A forgatókönyv teljesen érdektelen volt, egy közhelyes komédia. Más szempontok miatt választottam, például kíváncsi voltam ezekre az emberekre. Sarah Jessica Parkernek szerintem elég nehéz arca van, kíváncsi voltam, milyen őt világítani. Tehát főleg a technikai kihívások miatt mentem bele, de már az előkészítés alatt azt éreztem, hogy rossz döntés volt. A rendezővel végül is normálisan kijöttem, de megbántam, hogy elvállaltam.

Nehezebb nemzetközi stábbal dolgozni, mint magyarral?

Igazából nem. Ha egy nemzetközi stáb eltölt 80-100 napot Budapesten, azután a következő forgatásra Szófiába utaznak, a családjuk pedig Angliában van, akkor nagyon kell szeretniük a munkát, amit a család helyett választanak. Annyira hosszúak az együtt töltött napok, hetek, hogy sokaknak a stáb helyettesíti a családját. Ezért minden közös munka lelkes és családias. Jó hangulat szokott lenni, a nyelv nem akadály. Persze más a saját anyanyelveden dolgozni meg viccelődni egy többhetes forgatáson, de maximum ezt érzem különbségnek.

Pohárnok Gergely és Valeria Golino az Euforia forgatásán
Korábban azt is nyilatkoztad, hogy az olasz munkaszervezés különösen improvizatív. Az Euforia is így készült?

Igen. Valeria már a megismerkedésünkkor kijelentette, hogy gyűlöli a storyboardokat, nem is érti őket. Csak idegesíti, hogy nem tudja, hogyan kell őket használni. Ő semmi olyasmit nem szeret, ami megköti őt. Akkor nyugodt, ha minél nagyobb szabadság veszi körül. Ezt tudomásul vettem, és így dolgoztunk: például volt egy csomó helyszín, amit akkor láttam életemben először, amikor megérkeztünk. Még fotót sem mutattak róla. De volt persze, amit szóban előre kitaláltunk. Tehát nem volt teljesen véletlenszerű a munka, mint mondjuk egy dokumentumfilmben.

Te mennyire követed a filmjeid útját az elkészültük után? A cannes-i szereplés például foglalkoztat?

Persze, nagyon! Komoly visszajelzés, ha a filmem beválasztják egy jó fesztiválra, ha jó kritikákat kap és sokan megnézik, hiszen ezért készül. És csalódás, ha nem érdekli az embereket vagy rosszakat írnak róla.

Euforia
A saját munkáid közül melyik a kedvenced?

A Hukkle. Furcsa, mert a filmes karrieremben egészen korán történt, mégis mind a mai napig ez az egyik legfontosabb. Nagyon eredeti és jó filmnek tartom – és mind a kettő ritka. Plusz a saját munkámmal ritkán vagyok teljesen elégedett, de úgy érzem, itt mindent sikerült megvalósítanom, amit [Pálfi] Gyuri szeretett volna. A Hukkle „némafilm”, pontosabban nincs benne dialógus, de közben nagyon bonyolult és sokrétű a történet, amit a képekkel kellett kifejezni. Szerintem ez sikerült.

Mondhatjuk, hogy Pálfi György állandó operatőre vagy? Gyakorlatilag az összes filmjét veled készíti. Ez hogyan alakult ki?

Együtt jártunk a főiskolára, ahol összekerültünk egy vizsgafilmre. Jól tudtunk együtt dolgozni, és onnantól kezdve mindig engem kért fel a filmjeire. Ezért egyébként borzasztóan hálás vagyok, mert nagyon tetszenek, amiket kitalál. Ugyanakkor rengeteg az operatőr, és természetes lenne, ha mindig mást akarna kipróbálni. De ő nem ezt érzi, ilyen szempontból Pálfi nagyon hűséges típus.

palfi szabadeses
Pohárnok Gergely, Nagy Zsolt és Pálfi György a Szabadesés forgatásán
Legutóbbi közös munkátok, Az Úr hangja milyen fázisban van most?

Kész van, arra vár, hogy fesztiválokra mehessen és forgalmazzák. Jó hosszú ideig tartott a vágás és az utómunka, hiszen – Pálfitól nem meglepő módon – elég bonyolult filmről van szó. Szuper lett volna, ha ez is Cannes-ban debütál, de reméljük, egy másik fesztiválon ott lesz, mert akkor írnátok róla és sokan megnéznék!

A Filmalap megalakulása téged hogy érint? Tapasztalsz változásokat?

Operatőrként engem már csak a kész forgatókönyvvel keresnek meg, a pályáztatási rendszerben nem veszek részt. Egy rendezőnek, producernek több rálátása van arra, hogy ebben mi változott. Szerintem sok minden szerencsétlenül változott. Lehetett kritizálni az előző pénzosztási rendszert, de alapvetően az sokkal demokratikusabb volt. Az egyablakos, centralizált rendszer, ahogy az élet más területein sem, úgy itt sem szerencsés. Ezzel együtt a rendezők, akik részt vesznek a pályázásban, előkészítésben általában pozitívan nyilatkoznak, ezt el kell, hogy fogadjam. De egy csomó furcsaság van, például a több évtizedes hagyománnyal bíró filmszemléket megszüntették, lett helyette valami egészen más. Tehát elég vegyes a kép, de egy csomó jó film készül, ami meg jó.

Olyan filmes nagyságokkal dolgoztál együtt, mint Paolo Sorrentino, Claudia Cardinale, Antonio Banderas. Melyikükhöz fűznek a legkellemesebb emlékek?

Egy operatőr egész nap egy méterre van ezektől a nagy nevektől, miközben mindenki akar tőlük valamit. Elég nagy nyomás van rajtuk, ezért én inkább egyáltalán nem keresem velük a kapcsolatot. Két felvétel között inkább nyomkodják a telefonjukat, nem akarom, hogy velem kelljen haverkodniuk. Volt közülük, aki szimpatikus volt, és olyan is, aki nem. A mögött, hogy valaki ilyen magas szintre eljut, a tehetség mellett általában rengeteg munka is van. Ez viszont sok feszültséggel jár, amit néhányan hisztérikusan vezetnek le.

Valeria, aki közeli barátom, amellett, hogy rendez, híres színésznő is. Az előző filmjénél közel laktam hozzá Rómában, így amikor mentünk a forgatásra, ugyanaz az autó vett fel minket. Ilyenkor poénból ránéztem a telefonjára, hogy hány sms, Viber- és Skype-üzenet van rajta. Annyira nem szeretném ezt az életet! Reggel hétkor ötvennégy Skype, harminc sms, száz e-mail. Azalatt a tíz perc alatt tud velük foglalkozni, amíg beér a setbe. Nem irigylem őket.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com