Fókuszban Interjú

Cannes 2019: „Teljeskörűen felújítjuk a Filmarchívumot”– interjú Ráduly Györggyel

A mostani cannes-i tartózkodásunk alatt két alkalommal is szerencsénk volt Ráduly Györggyel, a Filmarchívum igazgatójával beszélgetni. Először Bacsó Péter Tanújáról kérdeztük, most pedig egy régóta tervezett interjút készítettünk vele az új Filmarchívumról, amelyet 2017 óta irányít.

A Filmarchívum életének alakulása sokunkat foglalkoztat a szerkesztőségnél, és reméljük, hogy a fejleményekről is tudósíthatunk, hiszen számtalan kérdésünk lesz majd még. Köszönöm Molnár Kata Orsolya kolléganőmnek az interjúhoz nyújtott segítségét.

Milyen archiválási projektre vagy a legbüszkébb?

Azt kell tudni, hogy a Filmarchívumban egy újraalapozási munka folyik. Nem egy-egy dokumentum archiválását emelném ki, hanem hogy az archívum egész rendszerét meg kellett, kell újítani.

Amikor 2017-ben a Filmalaphoz került a Filmarchívum, akkor feltérképeztük az archívum teljes állományát, technológiáját, nyilvántartási rendszerét, az épületek állapotát és funkcionális szempontból is megvizsgáltuk, hogy miben hogyan, milyen szinten áll a Filmarchívum.

Azt tapasztaltuk, hogy nagyon eljárt fölötte az idő: nem valósítottak meg olyan fejlesztéseket jó ideje, ami egy korszerű filmarchívumhoz szükséges.

Milyen fejlesztésekre van szükség?

Maga az épület is rossz, elhanyagolt állagú volt. Kénytelenek voltunk tervbe venni egy teljes körű felújítást, ami most is zajlik. A Filmarchívum főépülete jelenleg építkezési terület, és annak érdekében, hogy ne kelljen szüneteltetni a tevékenységünket, rotációs rendszerben oldjuk meg a munkahelyek elhelyezését a különböző épületszárnyak és épületek között. Költöztetjük a különböző szolgálatokat házon belül és a különböző anyagokat is, és amikor egy épületrész elkészült, oda visszaköltözünk, és utána egy következő kerül felújításra.

A filmraktárak modernizálása sem könnyű, hiszen nem vihetjük ki a több százezer filmtekercset az utcára, meg kell oldani, hogy hermetikusan elzárjuk őket a munkálatok idejére. A Filmarchívum nyilvántartási rendszere sem a legfrissebb: egyrészt egy elavult szoftverrel dolgoztak a munkatársak, amelynek a fejlesztését elindítottuk, másrészt modernizálnunk kell az archiválási folyamatokat. Ezek a lépések nagy kihívást jelentenek, hiszen a korábbi archiválási rendszerek elképesztően heterogének voltak, mindenki másképp archivált és alapvetően egy analóg gyűjteményi logika működött. Viszont ma már, a digitális világban megváltoztak a gyűjteményi folyamatok.

Fotó: Polyak Attila – ORIGO

Milyen egy jó adatbázis?

Egy adatbázisnak elsősorban ki kell tudnia szolgálni a gyűjtemény belső igényeit, hiszen alapvetően egy nyilvántartási rendszerről beszélünk. Korábban a gyűjteményben elhelyezett állomány határozta meg az adatbázis tartalmát, de ma már teljes körű információkat igyekszünk benne rögzíteni annak érdekében, hogy ki tudja szolgálni a különböző kutatási és online felületeket is.

Össze kell kapcsolni a nyilvántartásban szereplő metaadatokat a sugárzott mozgóképes tartalommal ahhoz, hogy akik bármilyen célból – oktatási, vásárlási, kutatási célból – vagy csak saját maguk szórakoztatására szeretnének a Filmarchívum gyűjteményében böngészni, azok mind-mind megtalálják azokat az információkat és képi anyagokat, amelyeket keresnek.

A sokrétű, érdekes, kurált tartalomnak az audiovizuális tartalomhoz való kapcsolása a kor elvárása. Ez mind lehetőséget ad arra, hogy a fiatalokat megtanítsuk arra, hogyan kell kulturáltan mozgóképet fogyasztani, és arra is, hogy büszkék legyenek a hazájuk filmes örökségére, azaz nemzeti öntudatuk erősítésére. A digitalizálás a ma ismert leghatékonyabb eszköz ezeknek a céloknak a megvalósításához.

2017 előtt a televíziós szerkesztőknek és a különböző dokumentumfilmes rendezőknek be kellett menniük személyesen az Archívumba és DVD-n vagy VHS-kazettán (!) tudták csak megnézni az archívum gyűjteményeinek megtekintő anyagait.

Ez a filmkészítők számára is, és az archívum munkatársai számára is őrületesen megterhelő volt, hiszen egész napos ügyfélkiszolgálást kellett tartanunk. Az érkezésem első intézkedései között digitalizáltattam a megtekintőket és ma már mindenkihez online jutnak el az igényelt kutatási anyagok. Az adatbázis tartalmi átvizsgálása, ami a több ezer tétel mellett nem kis feladat, relációs rendszerének, adatrögzítési funkcióinak és más adatbázisokkal való összekapcsolhatóságának a fejlesztése is folyamatban van, amelynek köszönhetően látványosan szélesedik majd az adatközzététel lehetősége.

Valóban nagy munka lehetett.

Tehát ezek mind archiváláshoz kapcsolódó eredmények, amikre büszke vagyok. Jelen pillanatban nem az a legérdekesebb, hogy megtaláltunk valamit, hogy egy érdekes hagyaték kerül be az archívumba, hanem az, hogy a rendszer hogyan alakul ki, hogyan tudjuk felépíteni. Ez sokkal fontosabb.

Említenél mégis egy-egy érdekes anyagot?

Természetesen folyamatosan jönnek be érdekesebbnél érdekesebb dolgok. Például nemrég érkezett be a Páger Antal személyes filmtekercseit tartalmazó hagyaték. De van egy óriási filmes eszközöket és a harmincas évekből származó filmpromóciós anyagokat tartalmazó hihetetlenül gazdag gyűjtemény, amelynek a leltározásán dolgozunk.

Kertész Mihály Los Angelesben élő unokahúga elküldte az elmúlt hónapokban Kertész Mihály személyes fotóalbumát, olyan fotóritkaságokkal benne, mint amikor Kertész Mihály Jack Warnerrel Magyarországra látogatott a harmincas években és a pesti korzón flangálnak szivarral a kézben.

Vagy épp Kertész Mihály és magyar politikusok találkozása. Ezek mind nagyon érdekes kordokumentumok. Elveszettnek hitt filmek felkutatása terén is rendszeresen vannak eredményeink, főleg a nemzetközi filmarchívumi hálózatban való egyre fokozódó aktivitásunk során. Idéntől lehetőségünk van arra, hogy a FIAF nevű filmarchívumi világszervezet elnökségi bizottságának választott tagjaként képviselhessem a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum igazgatósága érdekeit a 120 intézményt egy családba tömörítő intézményen belül.

A magyar stúdiók gyűjteményeit is átfésüli az Archívum? Miket találtatok?

A kutatómunkánknak nagyon fontos része a nemzeti filmvagyon elemeinek egyesítése. Azokat a filmes anyagokat, amelyek a Moképnél, a Hungarofilmnél, a Pannónia Filmstúdióban vagy pedig a Mafilmnél voltak megtalálhatók, a Filmalapba való integrálásuk óta a Filmarchívum át tudja vizsgálni. Most aktualitása van A tanúnak. Az, hogy megtaláltuk a film a cenzúra által kivágatott jeleneteinek eredeti negatívjait, a fenti törekvéseink miatt is jelentős eredmény. Másrészt azért is, mert a filmszatíra drámai erejét növelik. Önmagában a tény, hogy a kádári rendszer által megrendelt paródia az ötvenes évekről olyan jól sikerült, hogy még a cenzúra által átvágott filmet is be kellett tiltani. Ugyanis az akkori vezetők ’69-ben is önmagukra ismertek, és ez erős kritikai elem a korról.

Cannes 2019: Újra nemzetközi útra indult A tanú? – interjú Ráduly Györggyel

A tanúnak nemcsak a sztorija, de gyártás- és bemutatástörténete is a kommunista rendszer abszurditásának szimbóluma. A film nem tudja felülmúlni a valóság abszurditását. A Cannes-i Fesztiválra is ezért választották ki a kiajánlott filmek közül, pedig azok között voltak olyan erős filmek is, mint a Feldobott kő vagy a Megáll az idő.

Szóval, a gyűjtemények átvizsgálását nap mint nap végzik a kutatóink.

Van egy programunk, a 100 éves filmhíradók. Ezeket az anyagokat online meg is osztjuk.

A százéves nitrofilm tekercseket kutatják a munkatársak, a korabeli Est újságon keresztül és a némafilmes híradókon keresztül. Be kell azonosítani, hogy mi van a filmeken, hiszen a néma híradókon nincsen felirat, hogy ki és hol szerepel rajta. Így azonosítottuk Krúdy Gyula vagy Kertész Mihály mozgóképes felvételét vagy az Ady Endre temetéséről készült, eddig soha nem látott felvételeket. Rendkívül érdekes dolgok kerülnek elő nap mint nap, hiszen van egy európai szinten is óriási gyűjteményünk, így elsősorban abban kell kutakodnunk a filmes örökségeink után.

Mi a stratégiátok?

Ez egy folyamatos dolog. A gyűjtemény feldolgozása 60 éve folyik. Persze vannak aktualitások, sokszor van, hogy előveszünk egy életművet vagy valamilyen évforduló miatt egy bizonyos téma vagy egy bizonyos szerző köré kapcsolódó filmek nagyobb figyelmet kapnak, tehát ezek mindig a sztenderd sok éve zajló gyűjteményi feldolgozás mellett természetesen az aktualitások befolyásolják, hogy mivel foglalkozunk egy kicsit részletesebben. A másik stratégiai elem pedig a digitalizálás, egész egyszerűen ma sokkal könnyebb és hatékonyabb a kutatás a digitalizált anyagokban. Másrészt ez a jelenleg ismert legjobb technológia, ami lehetővé teszi, hogy a magyar filmeket átmentsük hatékonyan az utókornak. Természetesen az analóg anyagok megőrzéséről semmiképpen sem szabad lemondani.

Meddig nyúl vissza a Filmarchívum gyűjteménye? Nem kezdett még romlani a régebbi tekercsek állaga?

Több mint 120 éve forgatták az első mozgóképet Magyarországon (1896: Lumière-testvérek), és még mindig megvan a tekercs. Tehát 120 évet biztosan kibír a celluloid. De nem lehetünk naivak, ezek a filmek állapotukban egyre rosszabbak, és ezért meg kell találnunk azt a módot, hogy átmentsük új hordozókra. Az eredetieket megtartjuk természetesen, hiszen az a műtárgyunk, és a digitalizálás és a restaurálás után pedig visszaírnánk a lehetőségek szerint 35mm-es filmre, hogy fizikai mentés is megtörténjen. A hosszútávú megőrzés biztosítására törekszünk.

Valószínűleg van más haszna is a digitalizálásnak.

Természetesen. A gyűjtemény feldolgozása a digitalizálással párhuzamosan aktualizálásra kerül, tehát olyan információk, amelyek esetleg 20-25 évvel ezelőtt kerültek rögzítésre egy-egy filmmel kapcsolatban, most a digitalizálással, ha elővesszük a filmet, akkor kiegészülhetnek újabb információkkal. Átnézhetjük, felülvizsgálhatjuk a nyilvántartásban szereplő adatainkat.

A digitalizálásnak tehát elképesztő sok szempontból van szerepe, és a gyűjtemény adatait is frissítjük ezáltal.

De természetesen, a különböző területek közül a digitalizálás legnagyobb „haszonélvezője” a közzététel. A végbement digitális átállás óta csak ebben a formában jutatathatók el hatékonyan a filmek a közönséghez.

 

A kiemelt képen Ráduly György, a Magyar Nemzeti Filmarchívum új igazgatója az intézmény raktárában 2017. január 6-án. MTI Fotó: Bruzák Noémi 

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..