Interjú

Cannes 2019: Újra nemzetközi útra indult A tanú? – interjú Ráduly Györggyel

A cannes-i fesztivál „Cannes Classics”, azaz filmklasszikusokat összegyűjtő vetítéssorozatában látható volt A tanú felújított, cenzúrázatlan változata. Bacsó Péter kultfilmjének kalandos történetéről, cannes-i szerepléseiről kérdeztük Ráduly Györgyöt, a Filmarchívum igazgatóját.

Bacsó Péter filmje már korábban is szerepelt a fesztiválon.

A tanú először 1981-ben járt Cannes-ban, amikor is az Un certain regard szekcióban vetítették. Érdekes véletlen folytán került ki a fesztiválra. Gilles Jacob, a filmfesztivál akkori igazgatója Budapesten járt, hogy megnézze Gaál István Cserepek című filmjét és Szabó István Mephistóját. Mindkét filmet beválogatta a versenybe – tegyük hozzá, különleges év volt, hogy egyszerre két magyar film is volt versenyben –, és éppen indult volna már haza, amikor a nagy köd miatt nem tudott felszállni a repülőgépe. Így még egy éjszakát Budapesten kellett töltenie, és ezt kihasználva megmutatták neki Bacsó Péter A tanú című filmjét. Gilles Jacobnak annyira tetszett, hogy rögtön eldöntötte, ezt is szeretné bemutatni a fesztiválon. Mivel a versenyben már két magyar film volt, és A tanú több mint tíz éve készült,  az Un certain regard szekcióba került. Egészen különleges éve volt ez a magyar filmnek, hiszen három filmet is játszottak itt. (További részletek itt.)

https://www.youtube.com/watch?v=ve5mIdk4qFU

Hogy fogadta A tanút az akkori filmes szakma?

A fogadtatás már akkor is óriási volt. Izgalmas anekdotából derült ki, hogy Bacsó Péter is leutazott a feleségével a fesztiválra. Péntek délután a vetítésen Hudák Ilona, a rendező felesége el is mesélte a történetet: egy kis smaragdzöld Renault-val kacskaringóztak el egészen Cannes-ig. Bacsó Péternek el volt törve a lába és be volt gipszelve, így a felesége vezetett. Amikor megérkeztek, a rendező egy térdig felsliccelt szmokingnadrágban ment be a fesztiválra, illetve a film bemutatójára. A világpremier pedig annyira sikeres volt, hogy harminckét ország forgalmazója vette meg a filmet, és így világszerte bemutatásra került a nyolcvanas években. A film történetét jubileumokkal is leírhatnánk. 1969-ben készült, tíz évig, 1979-ig volt betiltva. 50 éve gyártották és 30 éve történt a rendszerváltás,  ami a végét jelentette annak a rendszernek, amely abszurditásának a szimbólumává vált A tanú.

Mennyire volt szigorú a magyarországi betiltás?

Nem volt klasszikus betiltás elkobzott kópiákkal. Egyszerűen nem mutatták be hivatalosan. De alternatív forgalmazási módokon azért lehetett látni a filmet Magyarországon belül. Talán azért is lett olyan népszerű, mert tiltott csemege volt.

Foto: MTI (Bruzák Noémi)

Nem próbálták meg kijuttatni külföldre?

Volt ilyenre is példa. Pénteken a vetítés után találkoztam Ulrik és Erika Gregorral, két híres filmforgalmazó-filmszakértővel. Ők a magyar filmet nagyon támogatták az előző rendszer alatt is. Mint a berlini Arsenal mozi tulajdonosai elmesélték, hogy Magyarországról kaptak egy kópiát német felirattal, és annyit mondtak nekik a Hungarofilmtől, hogy levetíthetik, csak Magyarországra ne jusson el a híre. Tehát Nyugat-Berlinben is vetítették, még a betiltás és a ’80-as évekbeli bemutató között valamikor.

Hogyan értékeled a mostani, cannes-i világpremiert?

Idén nekünk magyaroknak óriási pillanat, mert A tanú visszajöhetett Cannes-ba, a restaurált filmek szekciójába, és ez egy különleges esemény, mert a Filmarchívum a Filmalap igazgatóságaként 2017 óta azon is dolgozik, hogy a nemzeti filmvagyonba tartozó filmek különböző helyeken lévő elemeit összegyűjtse és egyesítse, átvizsgálja filológiailag, állományvédelmi szempontból.

A most bemutatott változatban eddig ismeretlen jeleneteket is láthatunk. Hogy találtatok rá ezekre?

Ez az előbb említett kutatómunka eredménye. Immár egy éve dolgozunk a Mafilm fóti telepén talált anyagok beazonosításán, rendszerezésén. A Mafilmben egy teljesen elzárt épületből kerültek elő azok a filmtekercsek, amelyek elsősorban korabeli kivágatokat tartalmaztak. De van köztük nagyon sok werkjelenet, castingfelvétel. Valódi kincsesbánya, amelyet a kollégáim, a Filmarchívum kutató munkatársai tekercsről tekercsre átnéztek, és folyamatosan, filmcímekként félreteszik azokat az értékes anyagokat, amelyeket majd természetesen megpróbálunk digitalizálni, és digitális úton is hasznosítani a különböző megjelentetett filmek között.

A tanú esetében hogyan zajlott pontosan ez a helyreállítási munka?

Fazekas Eszter filmtörténész és az archívum filmrestaurálási menedzsere tudta a korabeli feljegyzésekből, Bacsó Péter interjúiból, hogy létezett a korabeli forgalmazó cégnél, a Moképnél egy eredeti kópia. Ezt megtalálva összehasonlította a nagyközönség által ismert változattal. Ebből nyilvánvaló lett, hogy A tanúnak vannak olyan jelenetei, amelyeket a cenzúra kivágatott, illetve olyanok is, leginkább a film vége felé, amelyeket a cenzúra forgattatott hozzá a filmhez, hogy bizonyítsák: az ötvenes évekkel való szakítás megtörtént, és az 1969-es kádári rendszer már nem ugyanaz, mint a filmben bemutatott Rákosi-korszak. Ezekről tudtunk már évek óta, sőt a kivágott jelenetek bizonyos helyeken fel is bukkantak, DVD-kiadványok mellékleteként például. De valójában ezeknek a felvételeknek az eredeti negatívjairól maga Bacsó Péter is azt hitte, hogy kidobták annak idején, és elvesztek.

Fazekas Eszter irányításával kutatóink tudatos kutatást végeztek, és sejtették, hogy ha valahol megvannak ezek a negatívok, akkor a fóti raktárban kell lenniük. Februárban nagy örömkiáltással szaladt ki Nádasy László, kedves kollégánk, operatőr, egyébként Nádasy László fia, aki a Körhinta társforgatókönyvírója volt, és ő is dolgozik Fazekas Eszterrel ennek az állománynak az átvizsgálásán: „megtaláltuk a hiányzó jelenetek eredeti negatívjait!” A restaurálás és rekonstrukció akkor már zajlott a megfakult eredeti kópia digitalizálásával, de így lehetőségünk lett arra, hogy ezeket is beszkennelve, a hivatalos, forgalomba került restaurált változat mellett kiváló minőségben készíthettük el a Bacsó eredeti elképzelésének megfelelő változatot is. Csak néhány jelenetrészletet kellett a régi filmkópiából használni a rekonstrukciónál.

Honnan tudtátok, hogyan derítettétek ki, milyen filmet tervezett Bacsó Péter?

Egy restaurátornak kutatónak is kell lennie. Minél több információt próbáltunk meg gyűjteni arról, hogy hogyan is nézhetett ki a Bacsó-féle rendezői változat. Bacsó maga is utalt arra, hogy létezett ez a kópia, csak ő analóg technikával ebből nem tudta volna rekonstruálni ezt a verziót. Fennmaradt a rendezői  forgatókönyve is amelyben a rendező kézzel írt jegyzetei is szerepeltek. Ebben is szerepeltek ezek a később kimaradt jelenetek.

2015-ben Jancsóról beszélgettünk Ráduly Györggyel:

Jancsó-retrospektív Párizsban – interjú Ráduly Györggyel

Hogy zajlott a cannes-i bemutató?

A cannes-i fesztivál palotájában rendezett vetítésre 250 ember látogatott el. Óriási taps, nevetés fogadta a filmet. Bacsó Péter felesége, Hudák Ilona és Gérald Duchaussoy, a Cannes Classics igazgatója is beszédet mondott. Majd Joel Chappron francia filmtörténész beszélt a filmről, és én is összefoglaltam pár mondatban, hogy milyen fontos munkát végzünk a Filmalapon belül a Filmarchívumban.

Milyen utóélete várható még a filmnek? Látható lesz otthon is?

Az Uránia Filmszínházban június elsején lesz ennek a cenzúrázatlan változatnak a bemutatója. Utána pedig országos körútra indul a film. Eddig több mint tíz vidéki város filmszínháza érdeklődött iránta, így a nyár folyamán A tanú eredeti, cenzúrázatlan változata felbukkan Magyarország különböző városaiban. De a hazai premier június 1-je, este fél 7-re van kitűzve.

És külföldön?

Igyekszünk forgalmazókat találni. A tegnapi vetítésen a filmarchívumok nemzetközi szövetségének az elnökétől kezdve, a párizsi Cinémathèque française igazgatója, a holland filmmúzeum igazgatója, a New York-i Museum of Modern Art fő kurátora, a Cryterion nevű nagyon fontos amerikai forgalmazó képviselői is jelen voltak. Remélem, hogy a sales-tárgyalások végén olyan üzleteket fogunk tudni kötni, amelyekkel A tanú ismét elkezdheti a világ körüli útját.

Gratulálunk az eddigi munkához, és sikeres tárgyalásokat kívánunk!

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya