Colm Meaney legújabban a Szingapúri szorítás című történelmi sorozatban látható, erről mesélt az ír színész.
A Méregzsákban (The Snapper) nyújtott alakításáért Golden Globe-díjra jelölték, de pályafutása során számos egyéb díjat és jelölést is bezsebelt már. Colm Meaney a magyar nézőknek leginkább talán a Start Trekből, illetve az Úszó erődből lehet jó ismerős, de nehéz lenne több tucatnyi színészi alakítását pár sorban összegezni. Az ír művész szenvedélyesen szereti a munkáját, akárcsak az általa megformált karakter, Brendan Archer az Epic Drama legújabb sorozatában, amely március 7-étől vasárnaponként este 9-kor érkezik a hazai képernyőkre. A Szingapúri szorítás egy vagyonos brit családról szól, amely Szingapúrban él 1942-ben, a japán invázió idején. Colm Meaney a laza felügyelőt alakítja, aki a család gumigyártó cégének leányvállalatait tartja szemmel.
Meg kell küzdenie a cégvezető, az arrogáns és kapzsi Walter Blackettel (David Morrissey – The Walking Dead, A másik Boleyn lány, Államérdek), de mint mondja, nem ez volt a legembertpróbálóbb feladat a felvételek során. A legnagyobb kihívást a tikkasztó hőség (és az abban hordott öltönyök), valamint egy kutya okozta,
aki majdnem elvitte az ujját.
Colm Meaney: A felügyelőnek volt egy kutyája, aki ugyan ügyes volt, de nem mindig együttműködő. Malajziában, ahol forgattunk, nem igazán képeznek színészetre kutyákat. Kedvelem az ebeket és ő is nagyon szeretetreméltó volt, de körülbelül 18 alkalommal kellett nekiindulnunk egy-egy feladatnak, mire megugrottuk. Volt egy jelenet, amikor követnie kellett volna a lépcsőn, de a világért nem akarta megtenni. Próbáltam kolbásszal és mindenfélével csalogatni, de hiába. Úgy döntöttem, hogy jó ötlet lehet, ha kötök a nyakörvére egy hosszú zsinórt, annak a másik végét az ujjamra csavarom, és ha így elkezdtem húzni, a kamera nem látja majd a kötelet. Hát kipróbáltam, de ő kilőtt, mint egy rakéta! Majdnem magával vitte az ujjamat is! A másik nehézséget a 40 fokos hőség, illetve az ahhoz kapcsolódó 90%-os páratartalom okozta. Számos csodálatos öltöny készült számomra a forgatásra, de sokszor nagyon buggyos nadrágban kellett lennem, tikkasztó volt. Illetve egyszer, amikor Mr. Blackett rákényszerít, hogy a cég arany jubileumi partiján, a pantomim csapat egyik tagjaként hordjak ördögjelmezt, na az volt a legkeservesebb, körgallérral és fejdísszel!
Úgy tudom, ennek ellenére nagyon szerette a forgatást. És mennyire az ármánykodó karakterét?
A forgatás során jártam életemben először Malajziában, és magával ragadott az ország. A forgatást követően a feleségem és a lányom is csatlakozott hozzám, ellátogattunk Vietnámba és Kambodzsába. Csodás élmény volt! Az időjárás pedig ugye rendkívüli. Szemüveges vagyok, és amikor kimentem a légkondicionált helyiségből, mindig bepárásodott az üveg, nem láttam semmit. Egyébként mindig is szerettem volna II. világháborús drámában játszani, és ez volt az első lehetőségem erre. Először nem igazán értettem meg a felügyelőt, majd elolvastam J.G. Farrell könyvét, amely alapján ez a dráma készült – ebből aztán igazán ráéreztem a karakterre.
Nézzünk bele mélyebben!
A történet 1920-ban, Írországban kezdődik, és az angol felügyelő 20 évvel később már Szingapúrban van. Az I. világháborút követően ment Írországba, egy Angela nevű lányt keresett meg, akivel korábban Londonban találkozott. Az angliai találkozást levélváltások követték, amelyben a felügyelő úgy érezte, eljegyezték egymást, de nem volt benne biztos. (Ekkor felmerül nála a háború utáni poszttraumás stressz lehetősége.) Az új találkozás után összeházasodnak, de a nő beteg lesz és meghal. A felügyelő pedig csak tovább bolyong az életben… Nagynénje halála után igazán gazdag lesz, és mivel nem találja a helyét Londonban, úgy dönt, hogy egy szingapúri gumiültetvénybe fektet – így kerül Szingapúrba. Brendan Archerről azt kell még tudni, hogy szelíd lélek, elfogadja azt, amit a sors elé állít, sőt nem is riad meg a problémáktól, inkább megoldja azokat. Látja, hogy a gumikereskedő Walter Blackett önző és megvetendő, ismeri elkényeztetett lányát is, de elviseli őket. Az élni és élni hagyni attitűdöt követi. De mindenről megvan a véleménye, és nem fogad el mindent, ami körülveszi. Szoros kapcsolatot ápol az üzlettárssal, Mr. Webbel (Charles Dance – Trónok harca), de ahogy a történet folyik,
egyre több szál fűzi Blackettékhez.
Nagyon szerencsés voltam a szöveg minden részével. Eleve Farrel könyve is szuper, Christopher Hampton pedig csodát művelt a szövegkönyvvel. Sokszor összehasonlítom, hogy mit csinálunk mi színészek és mit a zenészek. Amikor jó szöveget kapsz, az olyan, mint amikor a zenészek elkapják a ritmust. Ha jól játszod a szerepet, az jó lesz. És pont ezt érzem a felügyelővel kapcsolatban, hiszen minden tökéletesen benne volt a szövegben.
A helyszín, illetve a kosztümök segítették, hogy könnyen szerepbe kerüljön?
Blackették hatalmas háza korábban a brit főbiztos rezidenciája volt, majd hotellé és étteremmé alakították át. Egy gyönyörű épületről beszélünk a domb tetején, csodás botanikus kertekkel övezve. Amikor egy ilyen helyen sétálsz jelmezben, egyből szerepbe kerülsz, hiszen átérzed az életstílust.
Annak ellenére, hogy úgy nyilatkozott, szeretné élvezni a szabadidejét, Ön 67 évesen is keményen dolgozik…
Sok mindent csinálok, de ez azért van, mert olyan szép dolgokra kérnek fel! Megígértem magamnak, hogy nem vállalok több színházi szerepet, erre felajánlották a Macska a forró bádogtetőn egyik szerepét a londoni West End színpadán. Sienna Miller és Jack O’Connell, azaz két fantasztikus színész társaságában lehetek, úgyhogy elfogadtam. Aztán eldöntöttem, hogy csak tízévente játszom színpadon, ekkor felkértek a Ha eljő a jegesre, a Broadway négyórás előadására. Egyszerűen nem mondhatsz nemet, ha ilyen csodás dolgok jönnek szembe! Nyáron egyébként próbálok egy kicsit pihenni. Los Angeles és Spanyolország között ingázom, de amikor Spanyolországban vagyok, a feleségem munkára fog! Tavaly életünkben először a lányom, a feleségem és én szedtük a bogyókat, majd préseltük a saját olívánkat – azt kell mondjam, nagyon élveztem!
