Interjú

Nem a filmek változtatnak a világon, hanem mi magunk – Interjú Costa-Gavrasszal

A görög rendezőlegenda, Costa-Gavras olyan sikerek után, mint a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája vagy az Eltűntnek nyilvánítva 86 évesen a görög válságról készített egyszerre szatirikus és drámai filmet az Európai Unióval való huzavonát testközelből megélt közgazdász és volt görög pénzügyminiszter, Jánisz Varufákisz könyve alapján. A rendezővel az Adults in the Room velencei világpremierje után beszélgettünk.

Miért kezdett bele az Adults in the Room forgatásába a szülőhazájában?

1955-ben jöttem el Görögországból. Ott ma katasztrofális körülmények uralkodnak, a társadalom hatalmas kihívásokkal néz szembe. A felsőbb osztályoknak semmi problémája nincs, de sok család 400 euróból kénytelen megélni, a nagycsaládok újra egy fedél alatt élnek. 500 000 ember – főleg orvosok, mérnökök – kivándorolt, de sokan hazatértek, hogy az otthon maradottakat támogassák. Erre a helyzetre Európa nem a megfelelő módon reagált. Ez a gondolat adta a filmem kiindulópontját, és később találtam rá Jánisz Varufákisz könyvére, amiből megszületett a forgatókönyv. Minden adott volt a jó történethez: a karakter, a helyszín, a határidődramaturgia.

Közösen dolgozott a forgatókönyven Varufákisszal?

Egyáltalán nem. Akárhányszor adaptációt készítek, mindig távol tartom magam az írótól. Ez  az eset azért volt különleges, mert technikai és gazdasági magyarázatokra szükségem volt, hiszen ez a világ igazi labirintus. Ezen a téren nagy segítségemre volt Varufakisz. Az elején világosan megmondtam neki, hogy azt fogok csinálni a könyvével, amit elképzeltem. Az első vágást megmutattam neki, és azt mondta, hogy ez az a film. A kapcsolatunk ma is remek.

Beszéljünk a film hangvételéről! Sok az extrém, nevetséges és szatirikus jelenet, miközben a valóságot látjuk. Hogyan találták meg a megfelelő tónust?

Európában sok tragikomikus dolog történik. Szerintem egy film olyan, mint egy show, nem pedig olyan, mint egy akadémiai előadás. Egy show-ban pedig előfordulhat irónia és bármi más is, ha illik a történethez. Itt például az Európai Központi Bankban megelevenednek és elszállnak a felfoghatatlanul magas számok.

Hogyan rekonstruálta az uniós hivatalokat, a különböző európai helyszíneket?

A legtöbb helyszínt fotók alapján rekonstruáltuk, a Eurogroup tárgyalóját is Görögországban építettük fel. A görög színészeink nem tudtak külföldre utazni, mivel mindannyian színházban játszanak a túlélés érdekében. Ezért az egyetlen lehetőség az volt, hogy Görögországban, stúdióban forgassunk, amennyit csak lehet.

A világban jelenleg hatalmas viták zajlanak a kapitalizmusról. Nehéz volt leegyszerűsíteni a gazdasági diskurzust a film dialógusai számára?

A filmeknek általában párbeszédek nélkül is működniük kellene. De természetesen ebben a filmben rengeteg a dialógus a politika és az akció mellett. Nagy félelmem volt, hogy a nézők unni kezdik a filmet. A díszbemutatón azt figyeltem, hogy hány olasz néző sétál ki, meglátva a rengeteg feliratot. Szerencsére senki nem ment ki, mindenki lelkesen olvasott.

Az este fénypontja az volt, amikor a színpadon átvehette a Jaeger-Lecoultre-életműdíjat. Ez mit jelent Önnek?

Megtiszteltetés, de sokkal jobban szeretem a fesztiválokban azt, hogy elkísérhetem a filmem, és utána megvitathatom a nézőkkel. A díjak csak addig érdekesek, ameddig nem kapod meg őket, utána már nem sokat gondolsz rájuk.

Hisz abban, hogy a politikai filmek változtathatnak a világon?

Nem azért készítek filmeket, hogy valamit megváltoztassak, erre vannak más eszközök. A film érzéseket ébreszt, ezekkel az érzésekkel pedig lehet kezdeni valamit, ha szeretnénk, de az is egy lehetőség, hogy semmit nem kezdnünk velük.

Európában rengeteg változás zajlik jelenleg, a migrációtól kezdve a szélsőjobb megerősödéséig. Érez késztetést, hogy válaszoljon ezekre a változásokra akár filmkészítéssel, akár máshogy?

Már évekkel ezelőtt (2009-ben – a szerk.) készítettem filmet a migrációról Az Éden nyugatra van címmel. Úgy gondolom, a társadalomnak el kell fogadni a migráció jelenségét, hiszen több százezer éve létezik: az emberek útra kelnek a jobb élet reményében. Ezen az alapvető emberi indíttatáson nem lehet változtatni.

Az Adults in the Room Európa-párti vagy Európa-ellenes film?

Mélyen hiszek Európában, de nem Barroso vagy Juncker Európájában, ők idejétmúlt figurák. Luxemburg adóparadicsomként a legnagyobb vállalatoktól szerez milliárdokat, miközben az Európai Unió ebből semmit nem kap. Az ő Európájukat nem tudtam tisztelni. Remélem, hogy Ursula von der Leyen elnöksége változtat ezeken a dolgokon. Európában remek dolgok történnek, csak nagyon kis léptékben, például az Erasmus-program. Európában nincsenek nagy víziók. Hatalmas történelemre, hagyományra építkezhetnénk, de ezt nem használjuk ki.

A filmben bemutatott események óta változott valami Görögország uniós megítélésében?

Még nem. Azt mondták, átadják az irányítást, de valójában indirekt módon tovább irányítanak. A „trojka” (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF mentőcsomagjának képviselete – a szerk.) túl látványosan működött, sokan kritizálták a módszereiket, ezért ezt megszüntették. Remélem, a nyáron megválasztott új kormány tenni fog valamit azért, hogy végre megváltozzon az emberek élete, mert jelenleg megalázó az élet Görögországban.

Mi a véleménye a digitalizálódó filmkészítésről?

A digitalizáció forradalmi változás, és még nem is látjuk a folyamat végét. Az olyan nagyvállalatok megjelenésének, mint a Netflix vannak pozitív és negatív oldalai is. Jó, hogy havi 10-15 dollárért annyi filmet nézhetsz, amennyit szeretnél, de közben olyan nagyok ezek a cégek, hogy az egész gyártási folyamatot az ellenőrzésük alá vonhatják. Nem közölnek információt a filmjeik hátteréről, arról, hogy hányan nézték meg, és örökre az övék lesz a filmed – nem vetítheted le például csak úgy egy egyetemen. A filmkészítésben ugyanakkor rengeteg előnye van a digitalizálódásnak, hiszen például a legkevesebb fényben is lehet forgatni, és a fiatalok is sokkal könnyebben megengedhetik maguknak, hogy filmezzenek néhány barátjukkal, csak egy forgatókönyvre és minimális technikára van szükségük. A filmeket pedig akár a telefonunkon is megnézhetjük – ami persze hülyeség, de lehetséges.

Az interjú csoportos beszélgetés keretében készült.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya