Fókuszban Interjú

Nem a filmek változtatnak a világon, hanem mi magunk – Interjú Costa-Gavrasszal

A görög rendezőlegenda, Costa-Gavras olyan sikerek után, mint a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája vagy az Eltűntnek nyilvánítva 86 évesen a görög válságról készített egyszerre szatirikus és drámai filmet az Európai Unióval való huzavonát testközelből megélt közgazdász és volt görög pénzügyminiszter, Jánisz Varufákisz könyve alapján. A rendezővel az Adults in the Room velencei világpremierje után beszélgettünk.

Miért kezdett bele az Adults in the Room forgatásába a szülőhazájában?

1955-ben jöttem el Görögországból. Ott ma katasztrofális körülmények uralkodnak, a társadalom hatalmas kihívásokkal néz szembe. A felsőbb osztályoknak semmi problémája nincs, de sok család 400 euróból kénytelen megélni, a nagycsaládok újra egy fedél alatt élnek. 500 000 ember – főleg orvosok, mérnökök – kivándorolt, de sokan hazatértek, hogy az otthon maradottakat támogassák. Erre a helyzetre Európa nem a megfelelő módon reagált. Ez a gondolat adta a filmem kiindulópontját, és később találtam rá Jánisz Varufákisz könyvére, amiből megszületett a forgatókönyv. Minden adott volt a jó történethez: a karakter, a helyszín, a határidődramaturgia.

Közösen dolgozott a forgatókönyven Varufákisszal?

Egyáltalán nem. Akárhányszor adaptációt készítek, mindig távol tartom magam az írótól. Ez  az eset azért volt különleges, mert technikai és gazdasági magyarázatokra szükségem volt, hiszen ez a világ igazi labirintus. Ezen a téren nagy segítségemre volt Varufakisz. Az elején világosan megmondtam neki, hogy azt fogok csinálni a könyvével, amit elképzeltem. Az első vágást megmutattam neki, és azt mondta, hogy ez az a film. A kapcsolatunk ma is remek.

Beszéljünk a film hangvételéről! Sok az extrém, nevetséges és szatirikus jelenet, miközben a valóságot látjuk. Hogyan találták meg a megfelelő tónust?

Európában sok tragikomikus dolog történik. Szerintem egy film olyan, mint egy show, nem pedig olyan, mint egy akadémiai előadás. Egy show-ban pedig előfordulhat irónia és bármi más is, ha illik a történethez. Itt például az Európai Központi Bankban megelevenednek és elszállnak a felfoghatatlanul magas számok.

Hogyan rekonstruálta az uniós hivatalokat, a különböző európai helyszíneket?

A legtöbb helyszínt fotók alapján rekonstruáltuk, a Eurogroup tárgyalóját is Görögországban építettük fel. A görög színészeink nem tudtak külföldre utazni, mivel mindannyian színházban játszanak a túlélés érdekében. Ezért az egyetlen lehetőség az volt, hogy Görögországban, stúdióban forgassunk, amennyit csak lehet.

A világban jelenleg hatalmas viták zajlanak a kapitalizmusról. Nehéz volt leegyszerűsíteni a gazdasági diskurzust a film dialógusai számára?

A filmeknek általában párbeszédek nélkül is működniük kellene. De természetesen ebben a filmben rengeteg a dialógus a politika és az akció mellett. Nagy félelmem volt, hogy a nézők unni kezdik a filmet. A díszbemutatón azt figyeltem, hogy hány olasz néző sétál ki, meglátva a rengeteg feliratot. Szerencsére senki nem ment ki, mindenki lelkesen olvasott.

Az este fénypontja az volt, amikor a színpadon átvehette a Jaeger-Lecoultre-életműdíjat. Ez mit jelent Önnek?

Megtiszteltetés, de sokkal jobban szeretem a fesztiválokban azt, hogy elkísérhetem a filmem, és utána megvitathatom a nézőkkel. A díjak csak addig érdekesek, ameddig nem kapod meg őket, utána már nem sokat gondolsz rájuk.

Hisz abban, hogy a politikai filmek változtathatnak a világon?

Nem azért készítek filmeket, hogy valamit megváltoztassak, erre vannak más eszközök. A film érzéseket ébreszt, ezekkel az érzésekkel pedig lehet kezdeni valamit, ha szeretnénk, de az is egy lehetőség, hogy semmit nem kezdnünk velük.

Európában rengeteg változás zajlik jelenleg, a migrációtól kezdve a szélsőjobb megerősödéséig. Érez késztetést, hogy válaszoljon ezekre a változásokra akár filmkészítéssel, akár máshogy?

Már évekkel ezelőtt (2009-ben – a szerk.) készítettem filmet a migrációról Az Éden nyugatra van címmel. Úgy gondolom, a társadalomnak el kell fogadni a migráció jelenségét, hiszen több százezer éve létezik: az emberek útra kelnek a jobb élet reményében. Ezen az alapvető emberi indíttatáson nem lehet változtatni.

Az Adults in the Room Európa-párti vagy Európa-ellenes film?

Mélyen hiszek Európában, de nem Barroso vagy Juncker Európájában, ők idejétmúlt figurák. Luxemburg adóparadicsomként a legnagyobb vállalatoktól szerez milliárdokat, miközben az Európai Unió ebből semmit nem kap. Az ő Európájukat nem tudtam tisztelni. Remélem, hogy Ursula von der Leyen elnöksége változtat ezeken a dolgokon. Európában remek dolgok történnek, csak nagyon kis léptékben, például az Erasmus-program. Európában nincsenek nagy víziók. Hatalmas történelemre, hagyományra építkezhetnénk, de ezt nem használjuk ki.

A filmben bemutatott események óta változott valami Görögország uniós megítélésében?

Még nem. Azt mondták, átadják az irányítást, de valójában indirekt módon tovább irányítanak. A „trojka” (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF mentőcsomagjának képviselete – a szerk.) túl látványosan működött, sokan kritizálták a módszereiket, ezért ezt megszüntették. Remélem, a nyáron megválasztott új kormány tenni fog valamit azért, hogy végre megváltozzon az emberek élete, mert jelenleg megalázó az élet Görögországban.

Mi a véleménye a digitalizálódó filmkészítésről?

A digitalizáció forradalmi változás, és még nem is látjuk a folyamat végét. Az olyan nagyvállalatok megjelenésének, mint a Netflix vannak pozitív és negatív oldalai is. Jó, hogy havi 10-15 dollárért annyi filmet nézhetsz, amennyit szeretnél, de közben olyan nagyok ezek a cégek, hogy az egész gyártási folyamatot az ellenőrzésük alá vonhatják. Nem közölnek információt a filmjeik hátteréről, arról, hogy hányan nézték meg, és örökre az övék lesz a filmed – nem vetítheted le például csak úgy egy egyetemen. A filmkészítésben ugyanakkor rengeteg előnye van a digitalizálódásnak, hiszen például a legkevesebb fényben is lehet forgatni, és a fiatalok is sokkal könnyebben megengedhetik maguknak, hogy filmezzenek néhány barátjukkal, csak egy forgatókönyvre és minimális technikára van szükségük. A filmeket pedig akár a telefonunkon is megnézhetjük – ami persze hülyeség, de lehetséges.

Az interjú csoportos beszélgetés keretében készült.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás. Újságíróként dolgozik több médiumnál. A Papírfény rovatot vezeti. gyongyosililla@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..