Interjú

Divinyi Réka – A karakterek egyre élesednek

Az írás során, egyre több jellemvonásukat ismerem meg, míg egyszerre elkezdenek saját nyelvükön beszélni – magyarázta Divinyi Réka, a Lora forgatókönyvírója, fényes nappalijában.

„A jó forgatókönyvhöz elõször is kell egy jó történet, ám a filmkészítés nem önnáló teljesítmény, éppen ezt szeretem benne: az alkotóknak közösen kell kitalálni, hogyan lehet a legjobban elmesélni azt a bizonyos történetet.

Hogyan kerültél a produkcióba?

A rendezõt, Herendi Gábort már jó ideje ismerem. Láttam a Valami Amerikát és a Magyar Vándort is, és mikor hallottam, hogy írókat keres a Tea címû sorozatához, felhívtam és írtam egy
próbaanyagot. Tetszett neki, úgyhogy írtam még egy-két epizódot, sajnos a Teát nemsokkal késõbb levették a mûsorról.

Mi volt meg legelõszõr a Lorából?

Gábor írta az elsõ verziót, feleségének Sárközi Andreának az alapötletébõl. Tetszett a történet, még ha sokmindent meg is akartam benne változtatni, de nagyon inspirált és szívesen dolgoztam rajta. Természetesen folyamatosan egyeztettünk Gáborral és Andreával, hogy merre haladjak tovább, és így született meg a forgatókönyv végsõ változata. 

Honnan kapnak a szereplõid személyiséget? Honnan szeded a szavaikat, mennyire különbözik saját nyelvedtõl, az amit mondanak?

Nincs igazán módszerem. Az ember elõször kitalálja nagyjából, hogy milyenek legyenek a szereplõk. Aztán az írás során a karakterek egyre élesednek, egyre gazdagodik a jellemük, és mindannyian elkezdenek a saját nyelvükön beszélni. A szavaikon persze még a legvégén csiszolgatni kell. Néha utólag tetten érem magam, hogy egy-egy ismerõsöm jellemvonása is belekerült az egyik karakterbe, de ez nem igazán tudatos, és egyik figurát sem lehet azonosítani valós személlyel. A Lora esetében például hallottam valakirõl egy történetet, s az egyik karaktert az alapján kezdte el megformálni, de végül teljesen megváltozott a szereplõ személyisége, s a valós történet csupán kiindulási pont lett.

Van olyan szereplõd, aki egészen hasonlít önmagadhoz?

Hozzám? Nincs, de nem is próbálkoznék azzal, hogy magamat megírjam. Néha ugyan használok
olyan helyzeteket, konfliktusokat
, amiket én is megéltem, néha a szereplõk mondanak olyan mondatokat, amiket én is kimondtam, de az akkor sem én vagyok, csak segít felépíteni egy-egy karakterem motivációját, és jellemét.

A Lora esetében mennyire kaptál szabadkezet, mennyire voltak meghatározottak a karakterek?

Mivel volt egy elsõ verzió, az mindig jelent bizonyos kötöttséget. De amikor már én írtam a könyvet, attól kezdve a karakterek olyanok lettek, ahogyan az én fejemben éltek, azt mondták, és azt tették, amit én akartam. Ilyen értelemben tehát szabad kezem volt. A Gábor és az Andrea nagyon nyitottak voltak, még akkor is, ha valamit radikálisan meg akartam változtatni az eredeti elképzeléshez képest. Természetesen folyamatosan egyeztettük, és közösen ötleteltünk, gyõzködtük egymást, míg végül olyan nem lett a könyv, hogy mindannyian elégedettek voltunk. Nem volt nehéz dolgunk, mert hasonlóképpen gondolkodtunk, hasonló az ízlésünk, és a humorunk. Áthidalhatatlan konfliktusok így nem voltak. Szerettük azt, ahogy a másik gondolkodik a filmrõl.

Említetted a kísérletezést, ezek szerint szoktál „fióknak” dolgozni, karakter-, helyzettanulmányokat írni, vagy egy feladaton belül kísérletezel?

Nincsenek kidolgozott könyveim a fiókban. Forgatókönyvet eddig csak felkérésre írtam. Vannak persze ötleteim, színopszisaim, amelyeket majd egyszer szeretnék megírni, ha lesz rá lehetõség. De egy forgatókönyv megírása hosszú hónapok kemény munkája, az ember nem szívesen vállalja be, ha nem tudja, mi lesz belõle. Másrészt nagyon szeretek az elsõ perctõl kezdve együtt dolgozni a rendezõvel. Mindig is úgy gondoltam, hogy a filmkészítés csapat munka, nem egyéni
teljesítmény.
Az elsõ perctõl fogva egymás gondolataira, kreativitására építünk.

Van-e lényeges különbség a színészek beszédmódja és aközött, amit elképzeltél?

Amikor írok nem színészekben gondolkodom, hanem fiktív karakterekben, akik a fejemben születnek meg. Így teljesen természetes, hogy amikor egy színész eljátssza a figurát, sokszor egészen más tartalommal tölti meg, mint ahogy azt én eredetileg elképzeltem, de ez egyáltalán nem baj. Nekem ilyenkor már csak arra kell figyelnem, hogy ráigazítsam a karaktert, hogy amit
mond, az neki is jól álljon, és hiteles legyen.

Mennyire kísérted szemmel a Lora forgatását?

A forgatást komoly elõkészítési folyamat elõzi meg, a forgatókönyvnek legalább két hónappal korábban el kell nyernie a végleges formáját. Ha egy film, mint a Lora is, rendesen elõ van készítve, akkor nincs szükség az íróra a forgatáson. Azért néha ki szoktam járni, de csak útban vagyok. Például sohasem tudom, hogy hova álljak, ahol nem zavarok. Volt, hogy kivittem a kisfiamat is, aki persze mindig a csapó után kezdett el beszélni. Gigszerek persze becsúszhatnak. Egy színész lesérül, idõjárási, vagy bármilyen technikai problémák miatt elõfordulhat, hogy változtatni kell a könyvön, akkor persze jön a rohanás, és a villámgyors átírás, akár ott a helyszínen.

Hogy tetszett a film?

Én nagyon szeretem. A Gábor szerintem igazán szép filmet csinált. Már a könyvön is nagyon jó volt vele együtt dolgozni, de késõbb is lenyûgözött, hogy milyen igényességgel figyelt oda minden részletre. Ráadásul a film producere is õ volt, úgyhogy az is õt és a munkatársait dicséri, hogy az elõkészítés és a forgatás ilyen gördülékenyen, és profin zajlott. A szereposztás is fantasztikus, hisz Gábor egész Los Angelesig elment, hogy megtalálja azt a lányt, akit õ elképzelt Lora szerepére.  Remélem a nézõk is annyira szeretik majd a filmet, mint én.

Most éppen dolgozol valamin?

Most Goda Krisztával dolgozunk egy forgatókönyvön, de még nagyon az elején tart a munka, úgyhogy errõl majd legközelebb.

Avatar

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya