Interjú

Dolina és az erkölcs – beszélgetés Kamondi Zoltánnal

kamondi zoltan „Rögtön, amint megjelent, még 1999-ben elolvastam Bodor Ádám könyvét, Az érsek látogatását, s azonnal tudtam, hogy filmet szeretnék forgatni belőle.”. Több éven át tartó munka után Kamondi Zoltán elkészítette negyedik nagyjátékfilmjét. A Mikszáth tér egyik kávézójában beszélgettünk a nem régen bemutatott Dolináról.

Amióta Bogdanski Dolinán szemetet tárolnak és a hulladék halmai akkorára nőttek, hogy elállják az északi szelek útját, a város fölött már déltájban elhomályosul a levegő, csak a bűz kocsonyás harangja remeg a háztetők fölött, elnémulnak benne még a legvadabb sirályok is. A falak közé zsibbasztó csend ereszkedik, csak a legyeket lehet hallani, amint koppannak az ablakokon. Áthatolnak még az üvegen is, mint fekete ostorcsapások végigsuhintanak a homályos szobákon. Az embert ilyenkor elhagyja minden ereje, és ha nincs éppen halaszthatatlan dolga, elnyúlik a ház legeldugottabb sarkában szundítani.” (Bodor Ádám: Az érsek látogatása, Digitális Irodalmi Akadémia.)

Valamiféle hatalomváltással kezdődik ez a film, és hatalomváltással zárul, ezt az átmenetiséget mindenképpen ki akartuk hangsúlyozni. Mégis talán úgy lehetne megfogalmazni a könyv lényegét: bármilyen is a rendszer Dolinán, mindig ugyanazok vannak hatalmon, csak átöltöztek: hegyivadászból álpapnak, ebbõl pedig valami maffiózófélének. A logikátlansággal, a kiszámíthatatlansággal, saját félelmeinkkel uralkodnak felettünk. Engem leginkább az izgatott: egy ilyen szituációban milyen erkölcsi tér jön létre. Hogyan roncsolódnak az emberi értékek, a kapcsolatok, hogyan deformálódik a személyiség.

A filmben a kisemberek hétköznapjairól van szó. Ezért lett Dolina a film címe, jelezve, a történet magáról a városról szól. Azért éreztem ezt nagyon fontosnak, mert ez egy metaforikus konstrukció. lényegében minden kultúrában, minden földrészen értelmezhető, persze mindenki számára kicsit másként ismerős.

Sokan a mai Magyarországgal hozzák kapcsolatba ezt a filmet.

Az a negyven év, amit mi terrorban éltünk, politikailag, gazdaságilag már megszűnt, hiszen egy teljesen új társadalmi berendezkedés jött létre, viszont a morális tér semmit nem változott. A hétköznapokban ugyanúgy működik. Még a mostani huszonévesek generációja is, hiszen a viselkedésformáikat a szüleiktől tanulták.

A szereplőgárdára hatalmas feladat hárult. Mi alapján választotta ki őket?

Nagyjából három éven keresztül válogattuk a szereplőket. A legelső, akit megtaláltam rögtön a legelején, Molnár Piroska volt. Ő volt, aki telibe trafálta a szerepét. Utána viszonylag könnyebb dolgom volt, mert hozzá kerestem a partnereket. Mindig vele csináltam a jeleneteket, s köré alakítottam ki a szeplőgárdát.

Molnár Piroska személye hozzájárult ahhoz, hogy végül az elbeszélő szerepét átvette Colentina Dunka?

A könyv elbeszélője Petrus, mi az „elbeszélő én”-ből lényegében egy új szereplőt csináltunk. A filmben lévő prológust Colentina Dunka (Molnár Piroska) mondja.  Természetesen a döntésben közrejátszott az is, hogy Piroska mit adott hozzá a filmhez. De sokkal inkább arról van szó, hogy a Bogdanski Dolina világa – a morális tér, amiről beszéltem – Colentina alakjában képeződik le. Dunka nem csak egy kulcsszereplő, hanem, ha szabad így fogalmazni, maga Bogdanski Dolina. Ő, aki legtöbbet tud erről a helyről, aki a várossal együtt nőtt fel, élt és deformálódott. Logikusnak tűnt, hogy ő mesélje el az előtörténetet.

Még Periprava vikárius fogadta be őket takarítónak, konyhai zöldségtisztítónak, de mivel ő már évek óta aludt, ezek most Tizman archimandritának dolgoztak. Azt állították magukról, hogy odesszai árvízkárosultak, szegény szerzetesek, akiket kiöntött a haragos tenger, közben az sem kizárt, egyszerűen csak szakállat növesztettek, zsákba, szürke posztóba öltöztek, és elindultak bele a világba. Derekukon mindenesetre nem tüskés kötelet viseltek, hanem tömött övtáskát, avas faggyúszaguk volt, és a hajukban, göndör tincseik között mint a korpa, vagy a Fekete-tenger sója, serke csillogott.

Máshol is változtattak a szövegen? Az egyik leglátványosabb a szeminaristák szakállának álszakállra cserélése.

Komoly problémát jelentett, hogy Bodor gyönyörűséges, metaforikus, szikár, de költői nyelvét hogyan lehet filmnyelvre átfordítani. A szövegben bőven elég, ha a papokat csupán különleges neveik és címeik jellemzik, olyan nevek, mint Kostin, Mugyil, Periprava vagy az olyan funkciók, mint archimandrita, vikárius, szeminarista. Az álszakállal szerettük volna még világosabbá tenni, hogy ezek az ál papok csupán átöltöztek. A szakáll a regényben is hatalmi jelvény, ezért is tudnak a fésülő asszonyok szakáll fésülésből élni. A módosítással a metaforát szerettük volna világosabbá tenni.

Kik dolgoztak a forgatókönyvön, ki döntött a változtatásokról?

A forgatókönyvet Bodor Ádámmal ketten jegyezzük. Ő írta a párbeszédeket, és minden jelenet átment a kezén. Így az, hogy mit hagytunk ki a regényből, hogyan alakítottuk át a szerkezetét, az általában közös döntés volt. Parti Nagy Lajos természetesen került be a produkcióba, hiszen ő Bodor Ádámnak egyik legjobb barátja, és ő maga szerkesztette a kisregényt is. Vagyis ott volt a regény születésénél. Nekem is jó haverom. Amikor szinkronizáltuk a filmet, amikor szájra kellett írni a dialógusokat, akkor ő alakította át Bodor Ádám szövegét.

Hogyan alakult ki a film sűrített, rendkívül egységes látványvilága? A könyvön kívül, honnan merítettek ihletet?

Kezdetben nem magunk akartuk építeni Dolinát, hanem valódi kisvárosokat kerestünk: lepusztult, zárt közösséget. Belorusziában, Albániában, Ukrajnában jártunk. Találtunk nagyon jó motívumokat, amelyeket bele is szerkesztettünk az épített városunkba, de egyben sajnos nem találtuk meg sehol. Az épített városnak viszont az volt az előnye, hogy oda nem illő elemeket is elhelyezhettünk benne, például a mexikói templomot a főtéren. Ezzel az volt a célunk, hogy kiemeljük a kelet-európai paradigmából a történet értelmezhetőségét. A legkülönösebb helyszín azonban, amit találtunk, a hatalmas kaolinsivatag volt ezerhatszáz méterrel a tenger felett. Ahogy megláttuk, tudtuk, ide kell építeni Dolinát.

Bogdanski Dolinán órákon át eltart az alkonyat. A szemétnek saját fénye van, ezért itt éjszakára sem sötétedik be teljesen. A nap már rég elmerült Pop Sabin erdeje mögött, de a kocsonyás pára a hulladék halmai fölött tovább világít, mintha szentjánosbogarak villóznának benne, delejes izzással van tele; akár valami áldás fénye dereng a város fölött, miközben körös-körül a Bogdanski réteket már rég betakarta a posztó fekete éjszaka.

Nagyon sok fejtörést okozott viszont, hogyan értelmezzük a szemetet. A könyvben csak annyi áll, a szeméthegyeknek saját fényük van. Hogyan lehet ezt leképezni? Egyáltalán milyen szemétről van szó: ipari szemét, háztartási szemét? Utóbbi persze, annyira büdös lett volna, hogy zavarta volna a forgatást, s természetvédelmi szabályokat is figyelembe kellett vennünk. Több verziónk volt. Amikor megtaláltuk ezt a kaolin mezőt, akkor jött az ötlet, hogy a fehéres port, ami a tájat belepi, hozzák a teherautók oda zacskókban és hordókban, s a felszakadt, felrepedt zacskókból fújja a szél ezt a port a városra, ami fokozatosan elmerül ebben a szemétben. Ezért van lejjebb minden ház, mint a föld szintje.

Az előbb említette a mexikói templomot, amely az univerzális értelmezés felé nyit. Hasonló cél vezérelte a Macskafogó jelenetének állandó ismételgetésénél is?

A Macskafogó egy motívum lánc része, akárcsak a Volkswagen Tuareg, a rolex karóra vagy a palm top. Valójában nem lehet tudni, hogy a történetünk a régmúltban játszódik, vagy a jelen egy távolabbi vidékén, vagy inkább a szív mélyén, a lélekben. Ezekkel az apró motívumokkal mégis a mához akartuk kötni: a mai világunk bármikor válhat Bogdanski Dolinává, akár Budapest is.

Mennyiben módosult az eredeti koncepció a forgatás során?

A megvalósítás során, hiszen a semmiből kellett egy világot felépíteni, a részletek  sokat változtak, de az eredeti koncepció semmit. A cipőktől kezdve a járműveken keresztül, a város összképéig be kellett rendezni egy egységes teret. Semmilyen előképünk nem volt. A regény volt a meghatározó kiindulási pont a látványhoz, de nem amit leír, hanem ahogy leírja Ádám. A nevekből, mondatokból, költői képekből áradó atmoszféra, mindez olyannyira plasztikus volt, hogy mindenki számára az első pillanattól kezdve ez jelentette a fix keretet, a viszonyítási pontot.

Tervez mostanában újabb irodalmi adaptációt?

Van egy nagy tervem: Musil A tulajdonságok nélküli ember. Ezen dolgozunk most. Már meg is szereztük a jogait. De kis időre jegelem, mert ez is nagyon nagy falat, s az előzőből még igazából ki se jöttem.

Avatar

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya