Még javában fut a Life.hu női portálon Magyarország első romantikus websorozata, a Csalfa Karma. Ennek kapcsán beszélgettünk a sorozat rendezőjével, Tóth Barnabással dramedyről, rendezésről, tervekről.
A Rózsaszín sajt és a Csalfa Karma után úgy sejtem, reménytelenül romantikus vagy… Miért készít ma Magyarországon egy harmincas férfi egymás után több romantikus komédiát?
Van más műfajú tervem is, de bevallom, ez a zsáner nézőként és alkotóként is nagyon közel áll hozzám… Sokszor találkozom mindkét munka kapcsán a romantikus komédia kifejezéssel, bár mind a Sajtra, mind a Csalfa Karmára szerintem pontosabb jelző a „dramedy”, ami angolul és franciául (comédie dramatique) jobban fest, és több is készül belőle arrafelé Nyugaton. Tehát egyik művet sem sorolnám a komédiák nagy csoportjához, hiszen időnként drámai dolgok is történnek benne, amiket nem oldunk fel humorral (felnövés, elszakadás a nagyjátékfilmben és árulás, átverés, balesetek a sorozatban). Amúgy valószínűleg a Csalfa Karma alkotói, Kalamár Tamás és Kinizsi Ottó producerek nem véletlenül engem kerestek meg a tervvel – tehát a Sajt egy saját kezdeményezés, a Karma pedig a Sajt miatti felkérés, de a műfaj azonos.
A Rózsaszín sajt a saját történeted volt, a Csalfa Karma viszont többek között a webes sorozatok terén nagy tapasztalattal rendelkező Josie Ward munkája volt. Mennyiben jelentett ez másfajta feladatot, mint saját sztorin dolgozni?
Nagy megkönnyebbülés volt, hogy kizárólag rendezőként vettem részt a munkában. Sem játszanom, sem írnom nem kellett, és minden szervezési munkát levettek a vállamról – ez, teszem hozzá, teljesen normális állapot, de az HBO-s Született lúzer sorozaton kívül mégis ilyen ritkán történt velem. Minden filmemben mindenes szoktam lenni, félig kényszerből, félig szándékosan. De mivel minden filmes funkciót egybevéve a rendezést szeretem a legjobban, rettenetesen élveztem minden percét az – egyébként nagyon kemény tempójú – forgatásnak. Sablonosan hangzik, de rengeteget tanultam belőle, legfőképpen azt, hogy egy filmesnek igenis folyamatosan dolgoznia, rendeznie kell mert ugyanúgy ki lehet esni a formából, mint egy sportolónak. Számos brit példaképem hosszú évtizedekig televíziós sorozatokat készített, és közben/utána vált csak lassan filmrendezővé. Ha 5-6 évente egyszer 30 napot forgatok, akkor sosem leszek jó rendező.
Jelentett-e bármi különbséget, hogy websorozatot, nem pedig hagyományos csatornákon forgalmazott filmet forgattál?
Rendezői szempontból a történetmesélés, a képalkotás, a vágás, a hang nem különbözik egy hagyományos filmétől.
A webes filmforgalmazás teljesen új csatornákat nyit meg az alkotók előtt, Te mit gondolsz ennek jelentőségéről?
A websorozat nem a jövő, hanem a jelen. Szerintem mind a mozi, mind a tévé jövője legalábbis kétséges. A lehetőségek tára végtelen, mind marketing, mind írói szempontból. A lényeg az interaktivitás lesz, de hogy milyen formában, az még kérdéses.
A webizódok nagyon rövidek, a kommentelők többször panaszkodtak is miatta…
A rövidség is relatív: tessék halmozni, és egyszerre többet nézni. A heti 25 perc már normális hossz végül is (pl. Szomszédok). Ez is fantasztikus a webben: minden ott marad fent, a néző annyit néz meg egyszerre, amennyit bír/akar.
Tervezel a jövőben is hasonló feladatokat elvállalni? Esetleg várhatunk egy újabb saját történetet?
Minden felkérés mindig imponáló számomra, sajnos most épp alig van, mert minden áll: mozi, tévé… ha a könyv vagy a terv színvonala megüti a számomra „megcsinálható, vállalható” szintet, akkor belevágok, médiától/terjesztési csatornától függetlenül. Van saját websorozat tervem is a Momentán Társulattal, de nem a „legfelső” polcomon, még nem jött az áttörés a részleteket illetően. Egy rövidfilm egy modernkori prófétáról és egy nagyjátékfilm-terv a bulvárról foglalkoztat most leginkább. Ősztől, ha vége az Asterixnek, ahol asszisztenskedem – újabb nagy iskola –, remélem lesz időm forgatni a rövidet és írni (és újra- meg újraírni) a nagyot.
Említetted, hogy a rendezést szereted a legjobban, de mellette rendszeresen vállalsz színészi feladatokat is, több filmedben szerepeltél és a Momentán Társulatban is állandó tag vagy. Mi a helyzet ezzel?
A saját filmekben való szereplésről igyekszem leszokni, más meg nem hív színésznek (ez elgondolkodtató!). A Momentánban improvizálunk, ami sokkal inkább agymunka, mint technikai vagy művészi feladat. Így nyugodtan kijelenthetjük: nem vagyok színész, filmes vagyok. Rendező, író, producer, jelenleg ebben a sorrendben.
A cikkhez kapcsolódó játékunk megtaláljátok a facebookon.