Jean-François Richet az Egy őrült pillanat című filmjének premierje kapcsán a Frankofón Filmnapok keretében Magyarországra látogatott. Remake-kekről és a humorról beszélgettünk.
Az Egy őrült pillanat nem az első remake-je, korábban már John Carpenter – az egyébként a Rio Bravót újjáértelmező – A 13-as rendőrörs ostomát mesélte el újra. Miért nyúlt már többször is kész történethez?
Vannak érinthetetlen történetek, és vannak, amihez ha nyúlunk, tudunk hozzáadni. Ez történt ebben a két esetben.
Az Egy őrült pillanatnak korábban készült egy francia és egy amerikai változata is. Miért érezte úgy, hogy újra el kell mesélnie ezt a sztorit?
Nem láttam az amerikai verziót, a franciát is csak egyszer. Azt gondolom, hogy miután az apák és a gyerekek között változtak azóta a viszonyok, egy remake alkalmat ad arra, hogy a korunkról beszéljünk, e szerint alakítottam a történeten.
Miért maradt nyitva a történet vége?
Mert maga az élet is nyitott. Két megoldás lett volna: lehetett volna az az egyik végkimenetel, hogy az apa fegyvert fog és megöli a barátját – de én nem ezt a filmet akartam leforgatni. Vagy pedig el is fogadhatta volna a helyzetet, de ezt szintén nem akartam. Így a néző dönthet. Ez abszolút tudatos volt ez részemről.
Korábban inkább komolyabb filmeket forgatott, és az Egy őrült pillanat problémafelvetése is alkalmas lett volna egy drámai történet elmesélésére. Mégis úgy döntött, vígjátékot készít. Mi ennek az oka?
Franciaországban ez a film nem tisztán vígjátéki besorolást kapott, „dramedy”-ként került a mozikba. Úgy döntöttem, hogy a történetet komédiaként kezdem elmesélni, majd az események drámai fordulatot vesznek. Csinálhattam volna egy sokkal sötétebb filmet is – az előző filmem, szintén Vincent Cassellel a főszerepben, sokkal komolyabb is volt, de nem volt kedvem ismét ilyen készíteni.
Milyen volt ismét Cassellel forgatni? Ráadásul egy ennyire különböző hangvételű filmet.
Ahogy megértjük annak a karakternek a személyiségét, amelyet ábrázolni szeretnénk, már nincs különbség a munkában. Annál is inkább, mert Cassel nem bohóckodott, a helyzetből fakadó komikum pontosan elegendő volt önmagában, Vincent nem tett külön rá még egy lapáttal.
Hogyan talált rá a szereplőire?
A szintén sztár François Cluzet egy teljesen más vonalat képvisel, mint Vincent Cassel, nagyon kiváncsi voltam rá, mi történik, ha összeeresztem őket. A Marie-t alakító Alice Isaaz egyfajta „Rising Star”, akivel nagyon jó együtt dolgozni. Lola Le Lannt pedig 700 jelölt közül választottam ki egy castingon.
Milyen filmen dolgozik?
Nem szerepel remake a terveim között. Nem beszélhetek még a készülő projektemről, annyit mondhatok csak, hogy a napóleoni első császárság idején játszódik.
Hogy érzi magát Budapesten?
Nem először vagyok itt, és nagyon szeretem a várost, remélem, lesz alkalmam kicsivel többet látni belőle. Úgy érzem, a francia kultúra nagyon közel van a magyarokéhoz.
