Interjú

„Egy szerepben önmagunkat keressük” – interjú Udvaros Dorottyával

Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, aki színházi szerepei mellett folyamatosan feltűnik a vásznon (Kút, Nyugalom, A miniszter félrelép). Interjúnkban szakmai kihívásairól, Csehovról és a Terápia 3. évadában játszott szerepéről kérdeztük.

A szerep, amit a Terápia legújabb évadában alakít, nem lehet nem észrevenni, milyen önreflexív.

Igen, hiszen Edit is színésznő.  Ami szerintem nagyon izgalmas, hogy látszólag ez egy sikeres ember. Most panaszkodik, hogy éppen nem kap olyan szerepeket, amiket úgy érzi, hogy neki járnának. Ráadásul az utóbbi időben elkezdte elfelejteni a szövegét a színpadon. De azért egy sikeres színésznő. Aki ugyan elvált, de a férjével jó kapcsolatot ápol. Van egy kamaszlánya, akit imád, és akivel vannak persze kamaszkori problémák. Nőként is még vannak sikerei, tehát nem egy idős, bezárkózott nőről van szó.

Húgánál, Angélánál mellrákot diagnosztizáltak, így az a testvér, akiről a történet során kiderül, hogy mennyire fontos Editnek, és akivel a legtöbb konfliktusa is van, látszólag egy abszolút vesztes ember. Angéla elveszítette a férjét, aki imádott, és akivel nagyon nagy szimbiózisban éltek. Soha nem lett gyereke. Szakmájában sem volt olyan sikeres, mint nővére. Most éppen egy halálos betegséggel küzd. Abszolút vesztes.

HBO / Sághy Tímea
Mégis, mintha Edit irigyelné…

Pontosan, mintha féltékeny lenne a testvérére. Hogy ő egy csöndesebb, nyugodtabb, elmélyültebb életet él. Volt egy olyan kapcsolata, a férjével, ami elszakíthatatlannak tűnt. Egy halálos betegséggel küzd, de milyen bátran és milyen elszántan, és milyen derűvel éli meg ezt az egész poklot. Tulajdonképpen Angéla egy olyan példa, amivel a testvére nem tud megküzdeni. Nagyon érdekes, hogy amit általában próbálunk magunkról mutatni a külvilágnak, az mennyiszer nem fedi a valóságot. Nem csak egy színésznőnél, bárkinél az életben.

Valamit mutatni szeretnék magamról, valamit, amit elképzelek, hogy az jó lehet, mások számára szimpatikus, szerethető, izgalmas. Szeretnénk ilyeneket mutogatni magunkról. Milyen erő kell ahhoz, hogy az ember azt mutassa, ami van, amilyen valójában? Aki képes erre, lehet hogy nem lesz nagy felfedező vagy politikus, mégis valamilyen szempontból irigylésre méltó az az biztos azonosság, amivel az az ember él. Nekem ebben a történetben ez nagyon izgalmas volt.

Tehát a színésznő leginkább azt sajnálja, hogy nem tud nem szerepben lenni?

Igen, és ez egy sokrétű dolog, hiszen színészként mindig azt mondjuk, hogy egy szerepben önmagunkat keressük. De hogy ez tényleg megtörténik-e, az már egy következő nagyon nehéz kérdés.

Erre a szerepre lehet bárhogyan is készülni?

Ez koncentráció. Természetesen a felkészülés nagyon fontos. Az ember megismerkedik a szereppel, gondolkodik róla, próbálunk a rendezővel, a partnerrel. Tehát nagyon sok minden előzi meg, de igazából a forgatáson a koncentráció, ami nagyon nehéz. Hogy végig, egy teljes napot rendkívül koncentráltan töltsön az ember, az rettentő fárasztó.

Olyan közel jön a kamera, hogy tulajdonképpen minden gondolat látszik az arcán.

De ez fordítva is igaz, ha épp nem gondol semmire az ember, az is meglátszik.

Volt hasonló élménye korábban?

Elég sok mindent játszottam már életemben, de ilyen jellegű filmes munka, amikor semmi más nem látszik, csak a két színész arca, maximum egy szobabelső, ennyire sűrített, koncentrált odafigyelést igénylő munkám még nem volt. Nincs körülöttem semmi, nincs környezet. Sokszor elhangzott életemben, hogy jó lenne, ha nem toronyházak dőlnének le mellettem, miközben mondok valamit a partneremnek, hanem hogy semmi ne történjen. Csak két színész beszélget. És akkor egyszer csak jött az HBO és a Terápia. Amikor tényleg ez van, és nincs semmi más. Egy ilyen helyzet szerintem egy színészi szerepálom.

A két színész: Ön és Mácsai Pál. Milyen volt a közös munka?

Már dolgoztunk együtt korábban, mindenféle módokon. Forgattunk együtt, rendezett engem, úgyhogy ismerjük egymást, így nem volt idegen a helyzet. Volt olyan is, hogy Pali meghívott engem vendégként korábban egy általa  rendezett darabba, ami persze önmagában szeretetet és bizalmat feltételezett. Ahhoz persze, hogy eljátsszuk a szerepünket, ez semmiféle könnyebbséget nem ad. De a forgatásokon így olyan emberre néztem rá, akit ismerek és szeretek.

Film vagy színház?

Magyarországon ez nem válik szét, és ez a nagy szerencsénk. Néhány külföldi kollegával beszélgetve, csodálattal adóztak annak, hogy „ti forgattok is? Tévében is dolgoztok és színházban is játszotok?” Néztek ránk, mint valami különleges dísznövényre.

Nekem nagy ajándék, hogy mindezt csinálhatom. Izgalmas egy estén egy szerepet úgy végigvinni, hogy a nézők figyelmét folyamatosan ébren tartsam, és egy másik munka, amikor szembe ülök egy kamerával, és bármilyen halkan mondhatok bármit! Utóbbinál nem egy estét kell összefognom, hiszen részleteiben vesszük fel a filmet, így  arra a pár pillanatra kell egészen másfajta koncentrációval odafigyelnem. Imádom mind a kettőt!

A Társas Játék és a Terápia is nagyon jó élmény volt. Abszolút nem az volt az élményem, hogy zsinórban gyártunk valamit, sokkal inkább, hogy egy baromi jó filmet forgatunk. Főleg, hogy a Terápiában Gigor Attila rendezte az én epizódjaimat, akit különösen nagyon szeretek és tisztelek.

Most, a Terápia befejezése után min dolgozik?

Újra Csehovban fogok játszani, amit nagyon várok. Ráadásul a román származású Szilviju Kurkare fog rendezni, aki világszerte dolgozott már. Egyszer már volt alkalmam vele dolgozni vele és teljesen beleszerettem. Tehát most Terápia, aztán Cseresznyéskert.

Balázs Ádámmal, a Terápia, a Mindenki és a Testről és lélekről zeneszerzőjével készült interjúnkat itt olvashatjátok el.

A Terápia harmadik, egyben befejező évada november 13-án érkezik az HBO-ra és az HBO GO-ra, a korábbi évadok pedig bármikor megtekinthetőek az HBO online videótárában.

Avatar

Szin Karolina

Rovatvezető - Interjú

Vidéken mindig szerettem volna a helyi videotékában dolgozni. Lenyűgözött a mostmár Taratino-féle, akkor még csak a Szenzációs recepciósból ismert végtelen tudás és rögtönzött válaszkészség. Nemrég itt, Budapesten tettem egy hiánypótló próbát, sikertelenül, épp bezárni készültek. Így hát maradt az egyetem...

Filmek: elég gyermeteg módon, de szeretem az aranyos, régi vágású, szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái). A magával ragadókat (Iñárritu, Malick, Jamin Winans). A kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. E-mail: szin.karolina@gmail.com

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..