Interjú

„Elsőfilmesként te magad vagy a legnagyobb kérdőjel a produkcióban” – interjú Nagypál Orsival

Csütörtökön debütál a mozikban a legújabb magyar romantikus vígjáték, amely páros lábbal áll bele a monogámia intézményébe. A Nyitva elsőfilmes rendezőjével, Nagypál Orsival beszélgettünk.

Londonban tanult filmkészítést, majd hazatérve azt tapasztalta, hogy összeomlott a magyar filmfinanszírozási rendszer. Azokban az években, amíg itthon „légürés tér” volt a szakmában, kisfilmek készítésével és nemzetközi workshopokon való részvétellel töltötte az időt. A frissen megalapuló Filmalap visszautasította az éveken át fejlesztett első nagyjátékfilmtervét, de a televízióban sikerült kamatoztatnia a tudását: rendezőként dolgozott a Terápiában, a Csak színház és más semmiben és a Tóth Jánosban is. A párkapcsolati válságra épülő vígjátékához, a Nyitvához már megkapta az állami támogatást, a Kovács Lehel és Radnay Csilla nevével fémjelzett filmről szóló kritikánkat pedig itt olvashatjátok.

Kép: Piti Marcell / Megafilm
Kovács Lehel és Radnay Csilla a Nyitvában. Kép: Piti Marcell / Megafilm
Hogyan született meg a Nyitva ötlete?

Amikor az első nagyjátékfilmtervemet [Balatoni tengeralattjáró – a szerk.] visszautasította a Filmalap, világossá vált számomra, hogy nagyon gyorsan el kell kezdenem írni valami mást. Egyértelmű volt, hogy többé nem szeretnék éveket kínlódni egy kosztümös filmmel, mert valószínűleg az is volt a visszautasítás oka, hogy drága lett volna elsőfilmnek. Sokkal olcsóbb egy itt és most, kevés szereplővel, kevés helyszínen játszódó film. A Nyitva ennek indult, aztán más kérdés, hogy menet közben sok helyszínes és sok szereplős film lett belőle, de legalább nem kosztümös, és nincsenek benne akciójelenetek. Úgy gondoltam, hogy akkor beszéljünk arról, ami itt és most van, és ehhez őszintén szembe kellett néznem magammal.

Amikor az ember fiatal filmes, mindenki vagy Tarkovszkij, vagy Tarantino akar lenni. Én egyik sem,

de valahova el kellett helyeznem magam, hogy körülbelül milyen filmeket akarok csinálni, milyen műfajban és milyen tematikával. Nagyon érdekelnek a társadalmi kérdések és a súlyos társadalmi drámák is, de igazából amiről a legtöbbet beszéltem akkoriban, amikor elkezdtem a Nyitván gondolkozni, az a párkapcsolati kérdéskör volt. Annak a mindenféle felmerülő kérdései: megcsalások, azok elviselése, nyitott kapcsolatok, egyáltalán a monogámia kérdése és minden, ami szexualitás. A harmincas korosztályból hozott kérdések, ehhez kapcsolódóan a megállapodás, letelepedés kontra kalandozások. Be kellett ismernem magamnak, hogy engem most ezek a kérdések foglalkoztatnak a legjobban, akkor miért ne csinálnék erről filmet?

Lehet, hogy a téma nem egy fesztivál garancia, de engem őszintén és mélyen érdekel. Elkezdtem olvasni mindenféle kutatási anyagokat a szexualitásról, a monogámiáról és egyáltalán arról, hogy az emberi lényeknek hogyan alakult a szexualitása az évezredek során. Antropológiai, szociológiai, pszichológiai, szociálpszichológiai és fiziológiai kutatásokat szereztem be Amerikából, mert elsősorban ott találtam erről bármit. Egyrészt nagyon sok ilyet olvastam, másrészt elkezdtem interjúzni a baráti és ismerősi körömet. Mindenkiből kiszedtem a legkínosabb történeteket, mind párkapcsolati, mind szexuális élményeket. Egy aranybánya volt, mert elképesztő sztorikba futnak bele az emberek az életük során. Azt gondoltam, hogy ha erről ennyire szeretünk beszélni és ennyire szeretjük hallgatni, akkor biztos filmen is szívesen nézzük.

A Nyitva forgatókönyvét egyből elfogadta a Filmalap vagy volt fejlesztési szakasz?

Akkor már nagyon tartottam a Filmalaptól, ezért olyan forgatókönyvvázlatot akartam bevinni, amiben már biztosnak érzem magam. Ha túl korán viszel be egy filmtervet a bizottság elé, akkor nagyon könnyen szétszednek. Fontos, hogy megvédd a saját álláspontodat, és amíg nem kiforrott a sztori, addig ezt nem tudod megtenni. Évek teltek el, mire megtaláltam azt a formát, ami nagyon hasonlított a későbbi végleges verzióhoz. Amikor a Filmalaphoz beadtuk a filmtervet, az már egy teljes forgatókönyv volt. Nagyon tetszett nekik a témafelvetés, a szabadszájúság, az a fajta humor, amit hoztam, de főleg a tematika. Aztán még a fejlesztés volt egy-két év, nem engedték könnyen. Valahogy ilyen ez az első film…

Meg kell szenvedni érte?

Nem kicsit. Nehezen engedik, hogy forgass végre valahára, mert senki nem hiszi el, hogy meg tudod csinálni. Azt szokták mondani, hogy egy elsőfilmes projekt esetében maga a rendező személye a legnagyobb gátja annak, hogy elkészüljön a film, mert felé van a legkevesebb bizalom. Hozhatsz remek színészeket, tapasztalt producert, tapasztalt operatőrt, meg mindent, és az sem elég.

Te magad vagy a legnagyobb kérdőjel a produkcióban, mert még nem csináltál soha ilyet.

És ez valahol majdnem a 22-es csapdája. Egyébként ez a világon mindenhol így van, tehát ez most nem a Filmalapról szól, mert máshol is nagyon nehéz. Mindenki fél, hogy el fogják szúrni az elsőfilmesek. Látunk is erre sok példát a világban. Vannak statisztikák, hogy hány elsőfilmes van, azoknak csak a töredékéből lesz másodfilmes, és annak is a töredékéből harmadfilmes. Tehát akik egyáltalán eljutnak az első film leforgatásáig, azoknak a fele soha többé nem forgat nagyjátékfilmet, mert egyszer elrontották, és kész. Örökre ki vannak golyózva a szakmából. Aki a harmadik-negyedik filmig eljut, annak már nagyobb esélye van arra, hogy ötödik, hatodik és hetedik filmet forgasson, mint az alatta levő szinteken. Nagyon könnyű kihullani.

317 millió forint támogatást kaptatok a Nyitva leforgatásához a Filmalaptól. Ez soknak, kevésnek vagy elégnek számít?

Nem rossz. Egyszer valaki mondta nekem, hogy ez mennyire elképesztően rengeteg pénz, és mondtam, hogy azért nem az. Nem egy horribilisen magas költségvetés. Igazából Magyarországon eleve minden olcsón forog összehasonlítva Nyugat-Európával, de ez Európában alacsony költségvetésnek számít. Erre a filmre úgy volt pont elég, hogy egy csomó kompromisszumot meg kellett kötnöm.

Milyen típusú kompromisszumokat?

Helyszíneket kellett kihúzni, napokat kellett összevonni, kevesebb idő alatt forgattunk. Egy inkubátoros programhoz képest, ami körülbelül 60-62 millió támogatást kap, ez elképesztően jó költségvetés. Csak az a baj, hogy az ilyen költségvetések esetén nem lehet szívességeket kérni senkitől, mindenkit ki kell fizetni normál áron. Amikor nagyon kevés pénz van vagy valaki teljesen gerillába forgat le valamit, akkor mindenkinek lehet mondani, hogy „Nincs pénz, eljössz ingyen szívességből?”. Erre általában mindenki azt mondja, hogy igen. Ezért fordulhat az néha elő, hogy sokkal olcsóbb produkciókban ott van egy olyan eszköz, amit például én nem tudtam kifizetni a normál költségvetésemből, ők viszont megkapták szívességből valahogy. Ott valószínűleg a hozzáállás is más, mert akkor tudsz olcsón filmet készíteni, ha bármikor ráérsz forgatni. A Nyitva egy normális forgatás volt, ezért nem volt rugalmas. Megvolt, hogy mit kell felvenni, melyik színész mikor ér rá, melyik helyszín mikor alkalmas.

Wunderlich József, Radnay Csilla és Szabó Erika a Nyitva forgatásán. Kép: Kallos Bea /MTI
Összehasonlítva a nagyjátékfilmek és a sorozatok forgatását, melyik a nehezebb? Össze lehet egyáltalán hasonlítani?

Bizonyos szempontból nehezebb, bizonyos szempontból könnyebb a nagyjátékfilm forgatása. Itt több idő van mindenre. Egy sorozatban több jelenetet kell felvenni egy nap alatt, ezért ott más az igényesség szintje, máshol vannak az elvárások is. Egy film forgatásán például teljesen normális, hogy egy órán keresztül világít egyetlen beállítást az operatőr, ilyet sorozatban elég ritkán engedhet meg magának bárki. Míg a sorozatnál luxus, a filmnél ez a normális. Annyi nehézség volt benne, hogy

mivel író-rendezőként jegyzem a Nyitvát, amikor a forgatáson egy jelenet nem működött, akkor nem tudtam ujjal mutogatni.

Ilyenkor nekem kell helyben megoldani a dolgot, minden felelősség az enyém. A tévésorozatnál ez nem igaz. Nemcsak az írók, hanem a producerek miatt is, mert a sorozatnál az írók és a producerek sokkal több mindenbe beleszólhatnak, nem a rendező van a hierarchia csúcsán. A filmnél viszont a rendező van a hierarchia csúcsán, de cserébe minden felelősség az övé. Ami jó benne, az ugyanúgy a nehézség is.

Említetted, hogy íróként is jegyzed a filmet. Improvizációnak szoktál teret adni a forgatásokon?

Igen-igen, szerintem az igazán jó színészek tudnak imprózni, és tapasztalataim szerint szeretnek is. A forgatáson nincs idő arra, hogy ott helyben imprózgassál, mert ahhoz túl sokba kerül egy forgatási nap. Ezért próbán szoktam kérni ilyesmit, ha valamiről úgy érzem, hogy nem működik annyira. Külön csak a főszereplőkkel tudtunk próbálni, de a többiekkel is lehetett rögtönözni abban az időben, amíg a világításra vártunk. Vannak olyan jelenetek, amiknél elmondtam, hogy körülbelül ennek meg ennek kéne történnie, írtam hozzá egy szöveget, de ennél jobbat is ki lehet találni. Általában ez sikerült is, van két-három ilyen jelenet a filmben. A többi pedig olyan, ahogy az meg volt írva.

Kovács Lehel és Radnay Csilla a Nyitvában. Kép: Megafilm
Több műfajleírást is olvastam a romantikus vígjátéktól a dramedyn [dráma+vígjáték] át a szexkomédiáig. Te hogyan definiálnád a Nyitva műfaját?

A hivatalos megjelölése romantikus vígjáték. Nekem nagy kihívás volt az egyébként nagyon kötött műfajnak a struktúráját használni, és megnézni, hogy mennyire tudok belecsavarni. A dramedy is érvényes megnevezés.

Minden jó vígjátéknak alapja egy súlyos drámai helyzet,

ezért szerintem minden jó romantikus vígjáték dramedy is egyben. Akkor hívunk valamit dramedynek, amikor vicces is meg drámai is, és szerintem minden jó romantikus vígjátékra igaz.

Milyen humor jellemző a filmedre?

Arra törekedtem, hogy a film a humora egyszerre legyen a kegyetlen őszinteségből fakadó kínosságon való nevetés és az emberi esendőségen való együtt nevetés. Emellett hogy intelligens humor legyen, nem pedig alpári. Azzal együtt, hogy itt-ott megengedtem magamnak néhány öv alatti poént, többségében inkább

azon nevetünk, hogy mekkora kínban vagyunk, amikor szexualitásról van szó az életünkben.

Egyszerűen nem tudunk beszélni ezekről a dolgokról, mindenki rögtön nagyon gátlásos lesz és félrebeszél, ez szerintem nagyon vicces is tud lenni.

Egy forgatásról készült riportban Radnay Csilla női filmnek nevezi a Nyitvát, mire Kovács Lehel azon viccelődik, hogy ezt te meg ne halld. Azért nem akarod, hogy női filmként hivatkozzanak a Nyitvára, mert úgy gondolod, hogy pont ugyanannyira szól a férfiaknak, mint a nőknek, vagy azért, mert a „női film” jelző esetén a nézők komolytalan, nyálas, férfiak által nézhetetlen filmre asszociálnak?

Talán mindkettő igaz, de közben meg lehet, hogy ez mind hülyeség, mert igazából ha valaki azt érti női film alatt, hogy egy nő írta és nő rendezte, akkor igen, ez egy női film. Ha azt érti, hogy habos-babos, rózsaszín, felszínes, shoppingolásról szóló micsoda – mert sajnos létezik egy ilyen sztereotípia, hogy ez érdekli a nőket, ami egyáltalán nem igaz, így nem értem, hogy miért gondolja ezt bárki is –, akkor nyilván visszautasítom, és megmondom, hogy nem az. Ez egy komoly témával foglalkozó, bevállalós, bátor és vagány film. Ha pedig az a kérdés, hogy attól női-e a film, mert a női szemszöget kicsit erősebben látjuk, akkor igen, mondhatjuk, hogy ez egy női film. Ha az a kérdés, hogy vannak-e benne női karakterek, akik egyáltalán megszólalnak, akkor is igen, mert ebben a filmben fognak nők beszélni, különböző nők különböző témákról, és nem feltétlenül férfiakról.

Rácz Viktória

Rácz Viktória

Rácz Viktória a Zsigmond Király Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett 2017-ben. Jelenleg az ELTE mesterszakán tanul filmtudományt, emellett több portálra is ír kritikákat. A midcult elkötelezett híve, szereti a szatirikus hangvételű alkotásokat, a dialógusközpontú filmeket és Taika Waititit.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..