Interjú Magazin

Észt Hét 2016: Mágikus metamorfózis – interjú Csüllög Edina rendezővel

rovidfilm_lepkeember1Az idei észt filmhét rövidfilmes darabjai között szerepelt Csüllög Edina A lepkeember c. alkotása. Fellinitől ismerős meseszerű, cirkuszi látásmódja és az érzékeinket komplex módon igénybe vevő vizualitása könnyedén a szürreális fantasztikum birodalmába sodor minket. Edina a rövidfilmes blokk vendégeként itt járt Magyarországon, vele készített interjúmat olvashatjátok.

Mesélnél egy kicsit arról, mégis hogyan kerültél Budapestről egyszer csak Észtországba a Setu népcsoport földjére?

Tizenhat éves koromban cserediákként kerültem ki Észtországba a YFU nevű szervezettel és kint voltam egy évig. Lehetett mindenféle országba jelentkezni, de már akkor is mondhatni finnugor aktivista voltam, nagyon érdekelt, hogy létezik-e egyáltalán a finnugor nyelvrokonság. Finnországba lehetett volna még menni, de rájöttem, hogy Észtországról nem tudunk semmit, ezért vonzott még inkább, érdekesebbnek tűnt.

Tallinban laktam egy észt családnál, ez volt az első kapcsolódásom az országhoz, majd visszajöttem befejezni a középiskolát, később beiratkoztam az ELTE magyar szakjára, majd amikor megnyílt az észt szak, akkor az észt szakra is. A magyar szakot és a pedagógia szakot – mert ilyen is volt –, befejeztem, ellentétben az észttel. Ugyanakkor ha úgy adódik, észt költészetet, észt irodalmat fordítok magyarra, most is néha, habár nem nagyon publikálok. Tavaly előtt jelent meg utoljára versfordításom, annyira elragadott a filmes szakma, hogy nem nagyon volt időm fordítani.

Hogyan jött a filmezés?

Jártam egy kétéves filmes kurzusra egy integrációs program keretében, majd elkezdtem magyar csatornáknak dolgozni rendezőként, de egy idő után rájöttem, hogy szeretnék még továbbtanulni, szeretnék még többet megtudni a filmkészítésről. Már pár éve itt voltam Magyarországon, amikor észrevettem, hogy az észt nyelvtudásom kezd elkopni. Ekkor láttam, hogy megnyílt a Bati Film- és Média iskola, ahol indítottak nemzetközi MA-n rendezői képzést is. Gyorsan felvételiztem, fel is vettek, így 2008-ban kimentem tanulni és azóta gyakorlatilag kint vagyok.

 

Mesélsz egy kicsit A lepkeemberről?

A lepkeember egy észt író, aki egyébként egy kedves barátom, novellájának az adaptációja. Engem mindig is vonzott a mágikus-realizmus, ezért választottam ezt a témát. Sok, majdnem hat évig kínlódtunk, elég sokba is került. Nem volt egyszerű összeszedni rá a pénzt, mivel sok effekt van benne, viszont úgy voltam vele, hogy ezek mégis szükségesek az általam elvárt eredményhez. De így is kis költségvetéssel készült el. Hiába voltunk Rigába helyszínt nézni, mivel Észtországban nincs cirkusz, végül nekünk kellett felépíteni az egész helyszínt.

A lepkeember Mehis Heinsaar műve alapján készült. Adódik a kérdés, hogy miért pont ezt a művet választottad?

Mehisnek ez a műve rendkívül vizuális, a többi alkotásához képest.rovidfilm_lepkeember3

Pontosan emiatt ez a sok kép nem tűnt ijesztőnek, amikor az adaptációra gondoltál?

De, ezért nagyon sokáig kellett várni, amíg a szükséges effektekhez megkaptuk a támogatást. Legalább hat évet. Nagyon sok pénzbe kerültek. Gondolkodtunk rajta, hogy mi lenne, ha igazi lepkék lennének, de nem szeretek élő állatokat kínozni, úgyhogy muszáj volt várnunk, amíg megkaptuk a pénzt.

Sok év alatt mi történt? Utaztál a filmtervvel?

2009 végén kezdtük el írni a forgatókönyvet, közben megszületett a kisfiam, Leopold, a munkát így kis időre befagyasztottuk, végül 2010-ben részt vettem Romániában a European Short Pitchen, ahol megismerkedtem Peeter Urblával a film producerével. Vele elkezdtünk el pályázni 2014-ben, de csak azután, hogy megnyertük a Baltic Short Pitch Fórumot, merte bevállalni a filmet, pl. az Észt Film Intézet. Kicsit féltünk, hogy magyar rendezőként kaphatok-e pénzt az észtektől, de végül sikerült.

Milyen a film fogadtatása? Sokat utazol vele?

Igazából nem voltam még sehol személyesen, de a film már több helyen is járt, utoljára Los Angelesben.

Most éppen mit csinálsz, min dolgozol?

Producerkedem főként. Tavaly elkezdtem egy egész estés doksit, amivel nagyon sok munka van, folyamatban van egy rövidebb TV doksi és egy román-magyar-észt koprodukciós rövidfilm is, ezen kívül szervezek egy finnugor filmfesztivált. Mindezt Észtországban. A FUFF fesztivál az észt-finn-magyar, illetve a kis oroszországi nemzetek rövidfilmjeire specializálódott. Ezen kívül elindítottam a Finnugor Film Alapítványt, ahol a kis finnugor népek filmgyártásának megteremtését tűztük ki célul. A múlt évben készítettünk udmurt rövidfilmet, idén remélhetőleg lesz majd mari nyelvű rövidfilmgyártás is. A FUFF-ra magyar részről is nagy az érdeklődés. Szervezünk forgatókönyvíró workshopot, ahová nem csak magyarok vagy finnugorok jöhetnek, hanem bárki a nagyvilágból.

Szeretnél Magyarországon is dolgozni a jövőben vagy a munkád most már végleg Észtországhoz köt?

Igazából régóta szeretnék Magyarországon rövidfilmet forgatni, de még nincs producerem és nem vagyok  tisztában a magyarországi finanszírozási rendszerrel. De tervben van egy itthoni rövidfilm, nagyon régóta nem csináltam már filmet magyarul. Jó volna.

A lepkeembert is tartalmazó rövidfilmblokkról írt kritikánkat itt olvashatjátok.

Hogyan jött a producerkedés?

Belefáradtam A lepkeember hosszan elhúzódó munkálataiba és rájöttem, hogy nagyon sok a kapcsolatom, jól szervezek és tudnék segíteni másoknak. Az a vicces, hogy amint ez a gondolatom megfogalmazódott, rögtön fel is hívott egy nagyon jó rendező Észtországban, hogy nincs-e kedvem kipróbálni a producerkedést, mert neki éppen szüksége lenne egre. Belevágtunk egy egész estés doksiba (FIREKEEPERS), ami egy finn-kolumbiai-észt koprodukció lesz valószínűleg…

Az észt filmipar mennyire fogadott be téged?

Azt gondolom, hogy az észtek nagyon nyitottak, és több külföldi filmes is dolgozik Észtországban. Nekem talán az a szerencsém, hogy tudok észtül és ezért egyáltalán nem érzik úgy, hogy külföldiül gondolkodom. Mondjuk, lehet hogy vannak kisebb mentalitásbeli különbségek, ugyanis többször kiderült, hogy más a vérmérsékletem, de ezeket megoldjuk.

Jelenleg Észtországban laksz?

Most Setu földön lakom. Ők egy külön népcsoport és az ő vérmérsékletük már sokkal jobban egyezik a magyar vérmérséklettel szerintem. Amúgy jól érzem magam minden részén Észtországban.

[A vetítést követően elhangzó kérdések a közönség részéről szintén sok érdekességet tartogattak, ezért ezeket is közöljük alább. – a szerk.]

Nagyon szép a cirkuszbelső, ahol forgattatok, ha jól tudom, ez egy régi hajógyár, mely jelenleg koncerthelyszínként funkcionál.

Ez a Tűzraktérhez hasonló hely, ha jól tudom, akkor Avro Pärt ott tartotta a legutóbbi koncertjét, mert nagyon jó az akusztikája. Mi azért választottuk, mert nem kértek sok pénzt. Mivel ahogyan említettem, Észtországban nincs cirkusz és nekünk kellett felépíteni az egészet, nem volt mindegy, hogy hol meg hogy mennyiért.

A film végén láthatunk egy gyönyörű homokos tengerpartot. Nehéz volt rátalálni a helyszínre?

A tengerpartra nem, de a filmben feltűnő kis folyó igazi kihívás volt. Legalább húsz helyet néztünk meg, hozzáteszem, hogy finn volt az operatőr és a finnek (legalábbis, akikkel a szakmában találkoztam) iszonyatosan pontosak és munkaszeretőek, szóval nem elégednek meg az első verzióval. Így az operatőr javaslatára még megnéztünk sok más helyszínt, közel 25-öt, ami körülbelül egy hétig tartott, de jól szórakoztunk. A végén persze az első helyszínt választottuk, ami nekem egyébként is nagyon tetszett.

És a színészekkel is ilyen szerencséd volt?

Néró valahogy rögtön megtestesítette a lepkeembert, amikor ránéztem rögtön el tudtam képzelni, hogy eljátszik egy rovart. Néró amúgy egy nagyon érdekes személyiség és nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Forgatás előtt egy évvel találtam rá és végig kitartottunk egymás mellett. Ernesto szomorú történet volt. Egy Peter Jakobi nevű színészt kértem fel erre a szerepre, csak sajnos forgatás közben meghalt. A színész, aki a filmben szerepel volt a második választásom. Nagyon szomorú volt ez egész, többször véletlenül Peternek szólítottam Toomast. Ezek a pillanatok rendkívül kínosak voltak. De azért azt hiszem, hogy Toomas nagyon illett Ernestonak.

Fellini Országútonja jut eszembe a filmedről. Volt olyan világ, amit úgy éreztél, szeretnél megvalósítani, vagy csak úgy jött magától minden?

Igen, erősen ráéreztél, Fellini az egyik kedvenc rendezőm, de az egész vizuális világot az operatőrrel és művésszel, Vaszilisszával közösen találtuk ki. Természetesen magyar hatások is észrevehetőek, például Tarr Béla filmjei, vagy más hosszú snittes filmek. Eredetileg úgy volt, hogy minden jelenetet egy snittel veszünk fel, így naivan azt gondoltam, hogy a tizenkét jelenet esetében ezt nagyon egyszerű lesz majd megvágni, csak beülünk a vágószobába és egymás mellé tesszük a felvett anyagokat. De sajnos ez nem így történt, mert egyszerűen nem működött, úgyhogy végül összesen hat hónapot töltöttünk el a vágószobában.

Szin Karolina

Szin Karolina az ELTE filmtudomány szakán végzett, majd grafikai- és product design tanulmányokat folytatott, többek között MOME-n. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik. Szereti a szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái), a magával ragadókat (Iñárritu, Jamin Winans), a kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. szin.karolina@gmail.com

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com