Interjú

Észt Hét 2018: Észt-magyar szürreál, makulátlan rosszindulat – interjú a November rendezőjével

November magán hordozza a magyarok által oly ismert és kedvelt tiszta melankóliát, rideg valóságot, szívszaggató vágyakozást. Ha elég nyitott vagy, akkor az érintetlen természet és a titokzatos képek mellett egy egészen furcsa és sokrétű humorral, mitológiával és kontrasztokkal teli film élményével lehetsz gazdagabb. Rainer Sarnet rendezővel beszélgettünk.

Szin Karolina: Miért éppen ezt a történetet dolgozta fel?

Már a Vérrókák és szellemek című diplomamunkám forgatókönyvírója is Andrus Kivirähk, az Ördöngös idők szerzője volt. Az ő cselekményközpontú történetei remekül illenek a filmvászonra.  Amikor az Ördöngös idők megjelent (2000-ben), egyből arra gondoltam, hogy ezt meg kellene filmesíteni. A regény egyfajta dekonstrukciója az észt népmeséknek, Kivirähk ezeknek az egyik fő motívumát, a kapzsiságot jeleníti meg igen plasztikusan a könyvében.

A lopástól és a másik becsapásától sem visszariadó szélsőséges pragmatizmus az Ördöngös idők központi témája – mindez jól köthető a kapitalizmushoz is, ahhoz az értékrendhez, amit manapság mindannyian magától értetődőnek veszünk. Engem viszont leginkább a két ellentétes világ, a parasztok pragmatikus világa és a boszorkányokkal, vérfarkasokkal, hazajáró lelkekkel benépesített mitologikus szellemi világ egymás mellett létezése izgatott. A Novemberben ez utóbbit, a szellemi világot próbáltam erőteljesebben megjeleníteni, ezáltal a lélekre helyeződött át a fókusz. A lélek eladása, a lélek nélküli élet és a lélek utáni sóvárgás lett a film központi témája.

Rainer Sarnet

Molnár Kata Orsolya: A November nem egyszerűen fekete-fehér, olyan, mintha szurokba mártották volna. Miért döntöttek a fekete-fehér ezen változata mellett? Illetve képileg honnan inspirálódott?

A fekete-fehér képi nyelv egy észt fotográfus, Johannes Pääsuke fényképeire vezethető vissza, aki a 19. században az országot járva fotózta a parasztokat. Akkoriban az észtek alacsony, kémény nélküli faházakban éltek (telente a jószággal osztozva a helyiségen), ezért az arcuk állandóan kormos volt. Nem népviseletben jártak, ahogy gondolnánk, hanem fura, egymásra kötözött rongyokban. Ugyanakkor van Pääsuke fotóin valami különös mágikus fény, vélhetően amiatt, hogy régen a filmlemez sok ezüstöt tartalmazott. Így találtam rá arra az egykor létezett világra, amelyben ezeket a történeteket elhelyezhettem. Ez egy egészen hihetetlen, és közben nagyon is valószerű világ. Az összes emberi kapcsolat, a környezet minden részlete világosan kirajzolódik benne, de hasonlóan a regényhez, itt is fantasztikus tónusban, és az egész felett ott dereng a vágyakozás földöntúli fénye.

Szin Karolina: Mese és a valóság elkülöníthetetlen ebben a filmben. Mesélne kicsit arról, hogyan alakult ki ennek a két világnak az egymásba folyó, észrevétlenül összefüggő átmenete a filmben?

Valóban a két ellentétes világ, a pragmatikus és a szellemi világ párhuzamos létezése volt az alapötlet, ami a film elkészítésére motivált. Az izgatott, hogyan lehet ezt vizuálisan megjeleníteni, illetve tartalmilag felerősíteni. A parasztok pogány animista világban élnek, ahol mindennek lelke van. Rögtön a film elején meg akartam mutatni az eleven, élő természetet, ahol a víznek, a fáknak és a köveknek lelke van, minden lélegzik.

Ugyanúgy a lélekre utal a víz, ami visszatérő motívum a filmben.

Az egyik fontos szereplő, a Hóember is végső soron vízből van.

A velencei kanálisokban folydogálva gyönyörű szerelmi históriáknak volt tanúja, és az észt télben hóként testet öltve továbbadja ezeket a történeteket.

A másik alapmotívum Krisztus vére, amely végül összekeveredik a folyóvízzel, hogy Hans ördögnek eladott lelke ekképpen nyerjen megváltást. A pogány és a keresztény mitológia a halhatatlan lélek témáján keresztül találkozik. A halhatatlan lélek fontos a földi világban is, meghatározza a tényleges vágyainkat, tényleges szükségleteinket. Ezek mélyen el vannak rejtve bennünk, titokzatosak, láthatatlanok, erőteljesek és szépek.

Szin Karolina: Az állatokkal való forgatás mennyire volt nagy kihívás? Milyen nehézségekkel, élményekkel járt?

A filmben igazi farkasok szerepelnek, és egyébként Magyarországról jöttek, ahogy a disznó és a kecske is. Horkai Zoltánnal dolgoztunk együtt, aki erre szakosodott, filmforgatásokra idomít be állatokat. Őket főként étellel lehet motiválni, nálunk is így történt: a tér különböző pontjain élelmet helyeztek el, amit az állat megkeresett. Elegendő számú ismétlés után az ételt eltávolították, ekkor az állat már enélkül is tudta produkálni ugyanazt a mozgássémát. Így lehetett rávenni a „színészi” munkára. Természetesen a filmben minden állati érzelem valódi. Amikor a farkas a fogát vicsorítja és morog, ott igaziból fel kellett dühítenünk, ami persze veszélyes volt. Amúgy a farkasok szabadon futkároztak közöttünk.

https://vimeo.com/259303311

Szin Karolina: A furcsa vasszerkezetek (a krattok) a filmben hogyan készültek, hogyan mozognak?

Szerszámokból készítettük őket, akárcsak a hiedelem szerint a parasztok a krattokat. Az volt a cél, hogy ne legyenek túlságosan tökéletesek és plasztikusak, inkább kicsit esetlenül mozogjanak, ezért kerültem a 3D animációt. A marionett-bábukhoz hasonlóan zsinórokkal és pálcákkal irányítottuk őket, ezeket utólag eltüntettünk a képről. Így megmaradt a gravitáció és az anyagszerűség érzete, ami a 3D animációnál elveszett volna.

Molnár Kata Orsolya: A film – a regényhez hasonlóan – nagymértékben táplálkozik az észt mesék, legendák világából, minél távolabb megyünk azonban az országtól, annál szokatlanabbnak hat ez a világ. Milyen volt a nemzetközi fogadtatása a filmnek? A külföldieknek is azt mondja, amit az észteknek?

Meglepetésemre elég jó volt a film fogadtatása, különösen Amerikában, ahol több díjat is kapott és forgalmazásba került. Számos olyan Amerikában íródott kritikát olvastam, amelyekből kitűnik, hogy a Novembert szürrealista filmnyelven elmesélt archaikus mítoszként értelmezik. Mítoszként, amelyben megtalálható a szerelem, a halál és a másvilág.

Ezek a témák minden ember számára megfoghatóak, pontosan a mítosz szintjén.

Ugyanígy érthető a mai világban, különösen Amerikában, a kapzsiság témája. Az új-mexikói filmes újságírók szövetsége az év legjobb idegen nyelvű filmjének választotta a Novembert. Kiderült, hogy nagy számban élnek ott navajo indiánok és leszármazottaik, akik minden bizonnyal magukra ismertek a filmben.

Molnár Kata Orsolya: Az észt filmekből Magyarországon minden évben kapunk egy csokrot az Észt Hét keretében. Ez azt sugallja, hogy az észt filmesek körében a kisrealista drámáknak nagy hagyományuk van. Ehhez képest a November inkább tekinthető történelmi elemekkel tűzdelt fantasynek. Ennek a műfajnak milyen hagyományai vannak az észt filmművészetben? Milyen – nem feltétlen észt – példaképekhez nyúlt vissza?

Egy az egyben a fantasy műfajra nemigen találunk példát az észt filmtörténetben. A ’60-as években nálunk is megjelent az avantgárd, vagyis az újhullám, amely elsősorban a színház felől érkező rendező, Jaan Tooming nevéhez köthető. Ő nagyon expresszív film- és színészi nyelvet használt. A Novemberben ő alakítja az ördögöt, pontosan olyan stílusban, ahogy annak idején a saját filmjeiben játszott.

Egyébként az egyik előképem Jim Jarmusch Halott embere volt, a mágikus hangulatú fekete-fehér képek miatt.

De említhetem még az örmény Paradzsanov filmjét, A gránátalma színét, ahogy statikusra komponált képekkel történetet mesél, vagy Pasolinit, aki hozzám hasonlóan amatőrökkel dolgozott – a November szereplőinek jó része még csak nem is az utcáról, hanem az erdőből érkezett.

Molnár Kata Orsolya: Rea Lest hirtelen nagyon népszerű lett az észt filmesek körében. Hogyan talált rá?

Lea frissen végzett a színművészeti egyetemen, és az egyik legizgalmasabb, haladó szellemű észt színházban, a NO99-ben állt munkába. Fénykép alapján találtam rá, igen fotogénnek tűnt. A próbafelvételek során az is kiderült, hogy nagyon határozott és bátor ember és színész, egyszóval, mintha csak Liina szerepére teremtették volna, hiszen a törékeny külső mögött Liinánál is vad vérfarkas rejtőzik.

Szin Karolina: Az Ördöngös idők rajongói közül néhányan a vetítés után csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a film nem őrizte meg a regény fergeteges humorát. Erről mit gondol? 

Egy irodalmi műben a szerzői nyelv adja meg az alaptónust. Kivirähk valóban roppant szórakoztatóan ír, de ha túllépünk a nyelven, a regény cselekménye meglehetősen tragikus. Különösen reménytelen Liina és Hans szerelmi története, amelyet a film központi témájának választottam. A szerelméért küzdő Liina volt számomra a regény legerősebb karaktere. Ő az, aki a legnagyobb változáson megy át, szemben az Ördöngös idők központi figurájával, Sanderrel, aki a józan paraszti észt testesíti meg. A filmben a parasztok földhöz ragadt világa és az önfeláldozó szerelem ütközik: az a gondolat, hogy nem kell feltétlenül mindent megkapnunk, szeretni úgy is lehet, ha nem házasodhatunk össze a szívünk választottjával, a gyakorlatias parasztok számára idegen és veszélyes. A regénnyel ellentétben a film témáját és hangulatát a vágyakozás adja, és ez a megvalósítás többi aspektusát – a színészi játékot, a képet, a ritmust és a zenét – is meghatározta.

 

Az interjú fordításáért külön köszönet Segesdi Móninak, az Észt Intézet igazgatójának.

Az idei 25. Titanic Filmfesztivál keretén belül is vetítik a filmet, amelyhez pontos információkat ide kattintva olvashattok.

Illetve az Európa Pont Lumière-filmklubjában vetítik jövő héten kedden 20 órakor, amelynek Facebook eseményét itt olvashatjátok.

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya