Interjú

„Ez a film nagyon távol áll a politikától” – interjú Vranik Rolanddal

Városszerte látható Az állampolgár című film plakátja, melyen egy fekete férfi néz szembe velünk. A filmet nagy várakozás előzi meg, elkészültének körülményeiről kérdeztük a rendezőt, Vranik Rolandot.

Mesélne nekünk arról, hogy készült a film? A fejében megvolt már az egész történet, és ahhoz keresett szereplőket, vagy mindez még csak vázolódott Önben, és forgatás közben alakult ki a végleges változat?

Is-is. Megvolt már az egész sztori, amit én találtam ki, de aztán az írótársam, Szabó Iván lökött rajta egy nagyot. Úgyhogy igazából ketten találtuk ki a történetet. Amikor már teljesen kialakult, akkor léptek színre a valós karaktereim is. Mindezzel párhuzamosan kutatásokat végeztünk, valójában hogy történik a bevándorlás Magyarországon. Alaposan nyomon követtük az ügymenetet a Helsinki Bizottságtól a Bevándorlási Hivatalon át a tábori pszichológusokig. Mindent kikutattunk tehát, amit a filmünkhöz kapcsolódóan csak lehetett.

Milyen módszerrel kutattak?

A forgatókönyvünkhöz kapcsolódóan végigkérdeztük az illetékes személyeket. Minden területen megszondáztuk a történetünk valóságosságát, és mindehhez még számtalan bevándorlóval is készítettünk interjút.

Mennyi ideig tartott mindez?

Nagyon sokáig. A hallottak aztán vagy igazoltak minket, vagy a forgatókönyvön kellett változtatnunk valamennyit. Nem sokat változtattunk egyébként. Ezután megjelent a két szereplő a maga saját életével és gondolkodásával. Ők hozták az igazi valóságot a filmbe, hiszen mindketten migránsok.

Kötött forgatókönyvvel dolgoztak, vagy változott a történet a forgatás során?

Kötött forgatókönyvünk volt, tehát felépítettük a történet struktúráját, megírtuk előre a dialógusokat, de volt, amikor formálnunk kellett rajta. Nem sokszor történt, de amikor szükségét láttuk, akkor megváltoztattuk. Több oka is van, hogy az általunk kitalált eredeti változat miért nem működött. Vagy rossz volt a dialógus, vagy egyszerűen csak a jelenet nem jött át úgy, ahogy azt eredetileg gondoltuk, bármit is tettünk. Ilyenkor próbálkoztunk valami mással. Általában nem új jelenetet vettünk fel, hanem a jeleneten belül kezdeményeztünk valamilyen változtatást.

Mi alapján választotta ki a két külföldi főszereplőt? Azt tudom, hogy a Bissau-Guineából származó férfi szereplőt az utcán látta meg, úgy rohant utána és beszélte rá a filmre. De lett volna más is?

Hát gondolhatja, hogy nem. Nehéz nálunk találni egy 55 éves fekete férfit.

De iráni lányt azért talált volna a szerepre.

Az sem lett volna könnyű. A két szereplőt elsőre sikerült megtalálnom, és azt gondoltam, hogy velük belevágok ebbe a történetbe.

A film szereplőivel három kultúra, az afrikai, az ázsiai és a kelet-európai kultúra találkozásának lehetünk tanúi a magyar nyelv közvetítésével. Hogy működött ez a forgatás során?

Igazi mélyrepülés volt! De nagyon érdekes volt mindezt megtapasztalni. Az elején úgy tűnt, ebből talán soha nem lesz semmi!

Miből gondolta ezt?

Amikor elkezdtünk próbálni, olyan volt az egész, mintha egy óvodás karácsonyra készülnénk. A két amatőr színész tényleg nagyon amatőr módon játszott még akkor! Profi színészkedést kértem tőlük, de természetesen ez nem ment nekik. Segítségként beírattam őket egy improvizációs kurzusra, hogy színészileg fejlődjenek. Utána sokat próbáltunk, és valóban egy kicsit fejlődött is a játékuk, de alig történt előrelépés. Aztán egyszerre csak átfordultak a dolgok, és elkezdték önmagukat adni a filmben. A két bevándorló elkezdett igazi bevándorlót játszani. És miután bekövetkezett ez a pillanat, onnantól fogva már mentek a dolgok a maguk útján.

Mihez köthető ez a pillanat?

Ez az első forgatási napon következett be. Addig próbákkal készültünk több hónapon át, és abból az látszott, hogy elindulhat valami, de csak a remény volt meg rá.

A forgatási drukk hozta ki belőlük a karaktert?

Szerintem az történhetett, hogy az éles forgatás során már nem volt más választásuk. Vagy megtalálják önmagukat ebben a helyzetben, vagy mást nem képesek csinálni. Ők nem profi színészek gyönyörű orgánummal és szépen eljátszott gesztusokkal. Az eszköztáruk csupán arra szorítkozott, hogy önmaguk legyenek. Amikor elindult az óriási stáb a forgatással aminek komoly anyagi vonzata van megértették, hogy ez az egyetlen járható út a számukra.

A színészek hogy boldogultak egymással a forgatás során?

A tanárnőt játszó Máhr Ági profi színésznő, ő vitte a hátán a filmet, hozzá tettem be a két külföldi amatőr színészt. Eleinte kicsit recsegett a gépezet, de aztán elindultak így hárman, és hol könnyebben, hol nehezebben tették a dolgukat. Így haladtunk mind beljebb és beljebb a forgatás során és végül már láttuk is az alagút végén a fényt.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy nem megy tovább, és bedobja a törülközőt?

Nem, ilyen pillanat azért nem volt. Voltak nehéz percek a forgatás során, de végül ez a három ember összecsiszolódott és elindult.

Mely jelenetek bizonyultak számukra a legnehezebbnek?

A szülés volt az egyik legnehezebb jelenet. Voltak végül kimaradt jelenetek is, amelyek nagyon nehéznek bizonyultak. A búcsújuk, az elválásuk, amikor kiderül az árulás, szintén emberpróbáló volt. Összességében elmondhatom, sok nehéz pillanat adódott a forgatás során.

Nagyon mulatságos jelenetek is vannak a filmben abból adódóan, ahogy egy külföldi látja a mi kultúránkat. Az ő saját életükből épültek be valós életelemek a filmbe?

Igen, a forgatókönyvben lévő eredeti történet, és a sok-sok kutatómunka mellett az ő saját életükből átemelt elemek is alakítottak a filmen. Azt nem tudnám pontosan visszaidézni, hogy miként is folyt bele a filmbe az ő életük, annyira kölcsönhatásban voltak egymással a dolgok. De végül is a forgatókönyv és a párhuzamos valóság között megtörténtek ezek az átjárások. Egy konkrét esetet azért tudok mondani: mi egy burkában elképzelt vidéki iráni lányban gondolkodtunk, de a Shirint alakító szereplőnk azt mondta, hogy egy iráni lány ma már kozmopolita, és annyira utópisztikus volt számára az a gondolat, hogy egy ilyen tradicionális típusú lányt formáljon meg, hogy azonnal átírtuk rá a forgatókönyvet.

A filmben nagyon brutális volt a magyar hatóság fellépése az éjszakai jelenetben! Ez az életben is így működik, hogy éjszaka rátörnek és elhurcolják az illegális bevándorlót?

Persze. Ha ki kell toloncolni valakit, azt elviszik. És nincs más választás, mert nagyon komoly ellenállásba is ütközhetnek – ez nem játék. Élet-halál harc. Van, akit simán el lehet vezetni, és van, akivel viszont kőkeményen kell bánni. Ez a hatósági intézkedés nem magyar sajátosság. Azért megnéznék egy német kiürítést, vagy akár egy franciát. Ez a világon mindenhol így van. Vagy nézzük akár csak az amerikai Immigration Office működését. Ez sehol a világon nem tud aranyos lenni.

Forgatna újra filmet két amatőrrel?

Igen, nagyon érdekes volt ez a mostani is, és engem nagyon érdekelnek az ilyesfajta szituációk.

Három évig tartott a forgatás, ezenközben volt egy igen erős migránsellenes kormánykampány. Változtatott ez valamit a történet alakulásában a forgatás során?

Nem, nem változtatott semmit. Ez a film nagyon távol áll a politikától.

Milyen fogadtatásra számít Az állampolgárral?

Én magam is nagyon kíváncsi vagyok a fogadtatásra. Az előző két filmem (Fekete kefe, 2005 és Adás, 2009, A. É.) olyanoknak készült, akik valamelyest érdeklődnek a filmkultúra iránt, mert ezek szubkulturális történetek voltak. Ennek ellenére és ez számomra is furcsa úgy látom, hogy a nézők szeretik ezt a filmet. A Stockholmi Nemzetközi Filmfesztiválon novemberben bemutatták, utána kipróbáltam még néhány vetítéssel. Reménykedem, hogy itt is kedvezően fogadják majd.

De mint tudjuk, Stockholm más közeg. Itt Magyarországon milyen fogadtatásra számít?

Nem tudom. Azt látom, hogy itt is szeretik. Volt egy-két tesztvetítés, és úgy láttam, hogy mindenki bírta. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

A jövőbeni terveiről mit tudhatunk meg?

Arról egyelőre nem szeretnék beszélni. Habár annyit elmondhatok előzetesen, hogy családtörténet lesz.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!