Interjú Magazin

Budapesti Építészeti Filmnapok 2015: „Ezek a filmek nem építészeknek készültek, hanem mindenkinek” – interjú a Budapesti Építészeti Filmnapok főszervezőivel

epiteszeti filmnapKortárs építészet, vagány stílus, lazaság. Az építészet szexi. Azonban az idén 7. alkalommal is megrendezésre kerülő Budapesti Építészeti Filmnapok megszervezése és lebonyolítása nem csak lazaság. A Filmnapok főszervezőit, Soltész Noémit, Huszár Daniellát és Polyák Leventét kérdeztem.

Idén rendezitek meg 7. alkalommal a Budapesti Építészeti Filmnapokat. Honnan jött az ötlet?

Polyák Levente: A Filmnapok ötlete egy vendégünktől, Jord den Hollander-től származott, aki Budapesten járva eljutott a KÉK Nefelejcs utcai épületébe, ott is egy konferenciát követő buli közepébe. Jord mesélt az általa Rotterdamban indított filmfesztiválról: az ötlet izgalmasan hangzott, és elhatároztuk, hogy belevágunk egy budapesti fesztivál megszervezésébe. Úgy éreztük, hogy számos olyan téma van, amiről fontos lenne Pesten is beszélni, és a film ehhez tökéletes médiumot nyújtott. Az első – igen amatőr – fesztivált a Szervita téren tartottuk, a másodikat viszont már a Toldi moziban. A harmadik évben, a csapatunk kibővülésével hirtelen ugrásszerűen megnőtt a nézőszámunk: elkezdtünk valódi fesztivállá válni.

Soltész Noémi: Amikor az első Filmnapokon végignéztem az összes filmet, még nem szervezőként, hanem a KÉK büfé pultosaként, önkéntesként, úgy éreztem, hogy úristen, miért nincs itt minden barátom, ezeket a filmeket mindenkinek látnia kell! Ezek a filmek nem építészeknek készültek, hanem mindenkinek, akit kicsit is érdekel az épített környezet, ahol él. Egyik idei filmünk szerint a Földön hétmilliárd „építész” él, mindenki folyamatosan alakítja az életterét, a környezetét, vannak komplett városok, informális városrészek (Mumbai, nagyváros nyomás alatt, Gran Horizonte), akik hivatalos építészek és várostervezők nélkül is köszönik szépen, jól megvannak.

Idén sok filmünk foglalkozik pont ezzel, hogy igenis, közünk van a terekhez ahol lakunk, ahol élünk, és nem csak végfelhasználóként. Hiszen közösen alakíthatjuk át nem csak a saját lakásunkat, de a várost, a köztereket, ahol élünk. Onnantól, hogy egy száz éves társasház kertjében megpróbáljuk lebontani az azt részekre szabdaló kerítéseket (Belső kert), egészen odáig, hogy már az épületet is egy eltökélt közösség együtt, közösen tervezi és építi meg (Élet egy koporsógyárban). Közönségünknek, ahogy a szervezőcsapatnak is csak egy része építész, azt hiszem, most már többen vannak a nem építész fesztivállátogatók.

DJ Főépítész (Finta Sándor) szolgáltatja a zenét a nyitónapon

Milyen szempont szerint válogatjátok a filmeket?

S. N.: Két fontos szempont van: a téma legyen releváns és a film legyen önmagában is értékelhető filmes alkotás. Egy film mondanivalója hiába érdekes, ha unalmas beszélő fejek dumálják végig az egészet monoton hangon és a tévében sem nézném végig, nemhogy mozivásznon. És fordítva: minden évben néhány téma mentén gyűjtjük össze a filmeket, ha van egy gyönyürű film, ami nem illik a programba, azt inkább eltesszük jövőre. De szerencsére nagyon sok építészettel, várossal, dizájnnal foglalkozó film készül a világon évente, ami mindkét kritériumot teljesíti, túl sok is…

Huszár Daniella: Fontos szempont még a történetmesélés, a narratíva hozzáadott értéke. A film jó médium az építészettel és városfejlesztéssel kapcsolatos kérdések bemutatására, amennyiben dramatizálni tudja ezeket az amúgy is drámai történéseket, mint egy több éven át zajló ingatlanfejlesztésből adódó konfliktushelyzet (Túlépítve és befejezetlenül blokk filmjei), vagy hogy mi történik akkor, ha például egy várost egy az egyben lemásolnak (Kétszeres boldogság).

P. L.: Szeretünk „belebotlani” filmekbe, szinte az utcán, galériákban, kis fesztiválokon, ismerősökön és a szakmai hálózatunkon keresztül találni filmeket és felfedezni őket az „építészeti filmmel” foglalkozó fesztiválok számára. Szeretünk észrevenni mintákat abban, hogy éppen mi érdekli a városból és az építészetből a különböző országok, kontinensek filmrendezőit, éppen melyek a legfontosabb felbukkanó témák és kísérletezni azzal, hogy ezek a filmek hogyan kapcsolhatóak össze egymással és a közönséggel úgy, hogy minél, erősebb nyomot hagyjanak Budapesten.

Hogyan válogatjátok ki az összegyűlt filmekből a legjobbakat, amiket aztán a Filmnapokon is láthatunk?

S. N.: Amikor filmeket válogatunk – legyen szó saját gyűjtésről vagy a felhívásunkra érkezett filmek zsűrizéséről – azt közösen szeretjük csinálni. Nálunk van otthon projektor és egy szép nagy vászon, a filmeket így érdemes nézni. Vannak olyan filmnézős esték, amit tágabb KÉK-es körben meg is hirdetünk, így másoktól is szoktak így filmötletek érkezni.

H. D.: Korábban kizárólag a látókörünkbe került filmekből válogattunk, de idén másodszorra hirdettünk felhívást az ősszel, hogy várjuk az építészeti, városi tematikájú filmeket. Szerencsére egyre több dokumentumfilmes fordul a városhoz témaként, így a felhívásunkra is egyre több film érkezik. A saját jelöléseink mellett, a beérkezett filmekből is válogatunk, nagyjából a fele a programnak ezekből a filmekből áll.

P. L.: A beérkezett filmek mellett mindannyiunk filmélményeiből is válogatunk, olyan filmekből, amelyeket különböző városokban láttunk, ezekről mesélünk egymásnak és próbáljuk elképzelni tematikus összekapcsolásukat.

Nehéz a döntés? Van elég aktuális és releváns filmanyag ahhoz, hogy igazán nagy fejtörést okozzon a szelekció?

S. N.: Nehéz, mert túl sok a jó film, nem fér bele mindegyik a programba. Vannak „sztárfilmek”, portrék, amit muszáj bemutatnunk, ilyen például idén A kultúra katedrálisai, Wim Wenders 3D projektje, vagy a még készülő film Rem Koolhaasról, amit jövőre tervezünk, ha addig elkészül. Mindenkinek vannak kedvenc témái, titkos felfedezettjei, forrásai, ahonnan az új filmekről értesül. Nagyon különbözőek vagyunk, különböző érdeklődéssel és szerintem pont azért tud ennyire izgalmas lenni a program minden évben, mert mindegyikünk hozzátesz valami sajátosat, izgalmasat a fesztiválhoz.

H. D.: Tényleg sokat vitatkozunk, de ez csak segíti, hogy a szelekció minél sokrétűbb legyen.

P. L.: Sokat vitatkozunk, lobbizunk egy-egy filmért, kritizálunk egy-egy másikat, de a végeredménnyel eddig mindig elégedettek voltunk.

A különböző tematikák között vannak, amelyek évről-évre visszatérnek (kelet-európai szocialista blokk, elhagyott – lakatlan – terek). Hogyan látjátok, mi az oka a sokszor előkerülő témáknak?

S. N.: Kelet-Európával foglalkozni kell, hiszen itt élünk, közösek az emlékeink, történeteink a szomszédainkkal. Ha egy filmen meglátsz egy jelenetet, ahol betolnak egy lefulladt ladát (Superjednostka), akkor tudod, hogy az nem Angliában történik, hanem inkább valahol errefelé. A közös politikai múltnak, jelennek az építészetre is hasonló hatásai vannak. Idén azzal foglalkozunk a Kelet-Európai fókuszon belül, hogy milyen építészeti aspektusai voltak a rendszerváltásnak, amikor határok, határállomások tűntek el,  sosem látott bankok nőttek ki a földből, ikonikus kommunista épületek, köztéri szobrok és dizájnok váltak funkciótlanná vagy kínossá egyik napról a másikra. Ezek ma is sokakat foglalkoztató kérdések, nincsenek még teljesen feldolgozva.

H. D.: Tudatosan figyelünk arra, hogy minden évben legyen 1-2 blokk, ami ezzel a régióval foglalkozik, kísérleti videókból, művészvideókból, dokumentumfilmekből álló, folyamatosan bővülő filmes adatbázisunk is van, amiből válogatunk. A nemrégiben zárult Filmre Vitt Város című nemzetközi projekt is ezt a célt szolgálta, amely során különböző közép-európai, építészettel és a városi térrel foglalkozó szervezetekkel működtünk együtt a régió építészeti vonatkozású filmjeinek összegyűjtésében.

P. L.: A Filmnapok első kiadásától kezdve fontos a számunkra, hogy olyan témák mentén mutassunk be filmeket a fesztiválon, amelyek relevánsak Budapesten, inspirálni tudnak, új nézőpontokat és cselekvési modelleket kínálnak a város megértéséhez, alakításához. Ilyenek például a lakhatással, a szocialista építészeti örökséggel, a szociális építészettel vagy az utópiákkal foglalkozó filmjeink. A Filmnapokat ugyanakkor a KÉK más tevékenységeivel is szeretjük összekötni, a Lakatlan vagy a Közösségi Kertek programjaihoz kapcsolódva különleges válogatásokat is be szoktunk mutatni.

A főszervezők (balról): Huszár Daniella, Polyák Levente és Soltész Noémi

Hogyan zajlik az egész előkészítés és maga a fesztivál? Tudtok szerezni kellő anyagi támogatást a projekt megvalósításához? Nem kell félnünk ugye, hogy esetleg jövőre már nem lesznek Építészeti Filmnapok?

S. N.: Bár lehet, hogy kívülről profi fesztiválnak tűnünk nagy szervezői stábbal, valójában csak öten vagyunk a gyakornokunkkal, Fehér Gáborral és grafikusunkkal, Csekk Pistivel együtt. Mi csinálunk mindent a kurátori munkától, a kommunikáción, támogatásszerzésen, filmfeliratozáson át egészen a toldis installációig, a vetítések alatti segéd-mozigépészkedésig. A filmfesztivál előkészítése körülbelül fél évig tart.

A filmeket egész évben gyűjtjük, járunk külföldi filmfesztiválokra és figyelemmel kísérjük más hasonló szakmai szervezetek munkáit, programjait. De az igazi munkának nyár végén kezdünk neki, először is kiírunk egy felhívást, amire várjuk a filmeket: így sok olyan film kerül a látóterünkbe, amelyekkel nem találkoznánk egyébként. Meghatározzuk az aktuális témákat, amelyek érdekelnek minket és amelyek köré a filmeket szeretnénk szervezni, és a felhívásra érkezett, illetve a saját gyűjtésű filmekből körülbelül november-decemberre összeáll a programterv. Közben levelezünk a rendezőkkel és forgalmazókkal, készül az arculat és januárban indul be a két hónapos nagyon intenzív szervezői munka.

A csütörtöki nyitófilmmel indul a négynapos éjjel-nappali műszak, a fesztivál utolsó napjára nagyon boldogok vagyunk és nagyon elfáradunk. A sok év alatt kialakult egy jól működő munkamegosztás köztünk, és mindig túléljük valahogy. De azért jól jön a fél év szünet, amikor csak kisebb léptékű vetítések, filmklubok vannak, és kipihenhetjük magunkat és egymást. A szükséges pénzt eddig mindig összeszedtük, az NKA mellett főleg nagykövetségek támogatják a saját országuk filmjeit, és sok-sok apró segítséget, önkéntes munkát kapunk a fesztivál rajongóitól. Persze nagyon jó lenne egy állandó, biztos támogató.

P. L.: A fesztivál anyagi fenntarthatóságához jelentősen hozzájárulnak a jegybevételek is: szerencsére egyre többen támogatják jelenlétükkel a fesztivált.

Melyik lesz az az egy film, amit biztosan megnézel a Filmnapokon?

S. N.: Én szinte minden filmet láttam és a tapasztalat szerint a fesztivál alatt kevés filmre fogok tudni beülni. De a Kétszeres boldogságot direkt nem néztem meg otthon, azt mozivásznon szeretném látni. A nyitófilmet, a Telepi álmodozást sokszor láttam, de arra is kíváncsi vagyok vásznon, nem csak a feliratozóprogram kis ablakában.

H. D.: A vidámparkok, élményparkok változó városi szerepével foglalkozó filmeket, benne Coney Island mutatványosainak világa (Szegény ember bolondsága), szürreális élménypark Verne Gyula világát idéző irányítható óriásjátékokkal Nantes-ból (Nantes szigetének gépóriásai) és egy elhagyatott díszletváros a marokkói sivatagból (Elhagyott színfalak).

P. L.: A filmek felét-kétharmadát biztosan megnézem, érdemes nézőként is belemerülni a fesztiválba.

További információkat az idei Budapesti Építészeti Filmnapokról itt olvashattok.

Szin Karolina

Szin Karolina az ELTE filmtudomány szakán végzett, majd grafikai- és product design tanulmányokat folytatott, többek között MOME-n. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik. Szereti a szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái), a magával ragadókat (Iñárritu, Jamin Winans), a kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. szin.karolina@gmail.com

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com