Fókuszban Interjú

Frankofón Filmnapok 2018: „A klasszikus vígjátékot viszem tovább” – interjú Serge Bozonnal

Interjút készítettem a szuperelegáns és laza francia filmrendező és kritikus Serge Bozonnal, aki nemcsak közvetlenségével, de nyitottságával is levett a lábamról. Az idei Frankofón Filmnapokon az éppen most mozikban futó Mrs. Hyde apropóján, azonban közel sem csak arról beszélgettünk. Velünk voltak még Jacques Tourneur, John Ford, Fassbinder és sokan mások.

Filmkritikusként könnyebb vagy épp nehezebb filmet készíteni?

Nehéz megmondani. Fiatal korom óta írok filmkritikákat és rendezek is. 22 évesen kezdtem az első filmem. Franciaországban él egy olyan hagyomány, hogy az ember előbb kritikákat ír, majd aztán próbál meg filmet rendezni. Sőt, nemcsak a karrierünk elején írunk kritikákat: sok rendező egész életében is foglalkozik ezzel a filmkészítéssel párhuzamosan, mint például Jean-Claude Biette vagy Pierre Léon.

A Mrs. Hyde vígjáték. Hogyan írná le, hogy Önnél mit jelent ez a műfaj?

Akkor jó és érdekes, ha keverjük a különböző stílusokat: komikusan indul, de a végére komolyabbá válik. Ez pedig nem a kortárs mozi sajátossága. Már a klasszikus filmművészetben is létezett, sőt, a legismertebb hollywoodi rendezőknél is látunk ilyet. Például John Ford egyik filmjében, amelyik igazi vígjátékként indul, nagy bunyókkal és ütésekkel, szinte már csak az arcba nyomott torta hiányzik! Ekkor érkezik a filmbe egy fiatal lány, aminek köszönhetően átalakul a film, sokkal érzelmesebb hangvételt kap. Vagy a The Wings of Eagles, amely szintén John Ford filmje és szintén hasonlóan indul: a tengerészek a pilótákkal bunyóznak nagy nevetések közepette, és egyszer csak baleset éri John Wayne-t. Teljes testére megbénul, csak a lábujjait tudja mozgatni. A film ezáltal egyfajta melodrámává alakul. Ott sokkal nagyobb a váltás, mint az én filmemben.

Ezer példa van, ehhez nem is kell ismeretlen rendezőket említem, hiszen ott van Howard Hawks, Leo McCarey vagy Tay Garnett. Az ötvenes évektől, a klasszikus mozi átalakulásáig gyakorlatilag szinte eltűnt ez a hagyomány. Ma a művészfilmek sokkal realistábbak, és általában szomorú filmek. Én nem ennek a hagyománynak a folytatójának tartom magam, hanem sokkal inkább a klasszikus közönségfilmekének. A színeim, a zenéim és minden kiegészítő elemem szerepe sokkal inkább ebből táplálkozik, és nem a mai trendi filmművészet hagyományait követi. Sőt, még csak nem is B-kategóriás, hanem bis, a munkásoknak és bevándorlóknak forgatott filmeknek a hagyománya. Vagy a hetvenes évek Olaszországában a giallo műfajú film, gyakran meztelen nőkkel, szúrószerszámmal elkövetett bűnügyekkel. Ha Japánba megyünk: a külvárosi mozikban a Nikkatsu filmstúdió produkciói. Rendkívül stilizált filmek, a színek és a zene szempontjából is.

Serge Bozon

Hogyan zajlik a film előkészítése és a forgatás?

Nem igazán szeretem azt a hierarchiát, amely a mozi műfajában uralkodik. A hatalmi játszmát, az egók erősségét, ami egy filmforgatás alatt megvalósul, amit szinte mindenhol látunk. Éppen ezért én 22 éve ugyanazokkal az emberekkel dolgozom, és ezek az emberek közel állnak hozzám. A forgatókönyvíró a gyermekeim anyja. Az operatőr a húgom. A művészeti tanácsadónk szintén egy régi nőismerős, akit régóta ismerek. Azt gondolom, úgy kell tennünk, mint John Ford, Fassbinder vagy Marcel Pagnol tett. Mindez nagyobb szabadságot, bizalmat és gyorsaságot ad. Nagyobb szabadságot azért, mert nem félünk attól, hogy kinevetnek bennünket, hiszen a kollégák mindannyian jól ismernek minket, bármit mondhatunk. Nagyobb bizalmat, mert ismerjük ezeket az embereket. Nem kell azon gondolkodnunk, hogy mennyire a pénzért vagy más okból vállalták el a munkát. Gyorsaságot pedig azért, mert jól ismerjük egymást, nem kell órákig beszélnünk ahhoz, hogy világos legyen, mit akarunk.

Ha a képekről beszélünk, akkor ez a fajta együttműködés lehetővé teszi számomra, hogy akár fél évvel a forgatás megkezdése előtt én már filmeket mutathassak a testvéremnek. Miközben persze rákérdezek, hogyan sikerült azt a bizonyos fényhatást elérni az adott jelenetben, vagy hogy milyen filmre dolgoztak. Mert én magam mindig filmre forgatok.

A Mrs. Hyde valamivel közelebb áll a jungi fogalomhoz, mint Stevenson regénye. A vékony, gettókölyköket oktató, középkorú fizikatanárnő életét csúnyán megkeserítik a nagyszájú kamaszfiúk, és mivel egy pedagógus nem engedhet meg magának akármit, Madame Géquilnek nyilvánvalóan sok elnyomott frusztrációja van. Mindez az első pár filmkockából kiderül, ezért átváltozását már a kezdetektől izgalommal várhatjuk. Madame Géquil átalakulása azonban éppúgy kihat egész környezetére, ahogy a saját tudatos énjére is, a következmények azonban koránt sem annyira felkavaróak, mint a regényben. Serge Bozon filmje csendességével úsztatja be a misztériumot a hétköznapokba, és elgondolkodtat.”  – A szerk.

Tovább:

Égető változás – Mrs. Hyde

Fassbinder nekem is eszembe jutott, a karakterek kettős természete okán…

Igen, Malik például a film elején meglehetősen antipatikus, a tanárával is szemtelen. Az, hogy ő maga is gyenge, abszolút nem teszi érzékenyebbé a gyenge tanárral szemben. Sőt, talán még keményebben viselkedik vele. Aztán átalakul a személyisége, ami szorosan kapcsolódik a főszereplő átalakulásához. De mégsem lesz egy úgynevezett good-movie, mint például a Holt költők társasága, ahol a tanár végül legyőz minden nehézséget és szuperguru lesz belőle, aki aztán mindent biztosít a diákjainak.

A Mrs. Hyde utolsó jelenetében Malik ott áll a fekete háttér előtt egy fehér papírral a kezében. A pozitív oldal itt is jelentkezik, hiszen a tudásátadás megtörtént: valószínűleg Malik is természettudományokkal foglalkozik majd elkövetkezendő életszakaszában, legalábbis ezt tervezi. De mégsem happy endről beszélhetünk, mert az arcán ott vannak a baleset nyomai. Ezt akkor látjuk meg, amikor előlép a sötétségből. És azt látjuk, hogy az osztálytársai igazából nem hallgatják, hanem beszélgetnek egymás között, a tanár sem nagyon érti, miről beszél. Elszigeteltté válik. A tanárnő tehát átadta a tudás lángját, de ezzel együtt a megszégyenítés helyzetét is. Olyan helyzetbe kerül Malik a film végén, mint amilyenben a tanára a film elején volt. Ez a megalázás egyfajta társadalmi jelenség, amely a minket határoló környezethez idomul ugyan, de körülvesz. Jacques Tourneur A démon éjszakája című filmben kis papírokon „Meghalsz” típusú jóslatok olvashatók. Azok az oldalak, amelyből a tudást nyerjük, szintén lehetnek ilyen „jóspapírokon”, amelyek egyfajta átkot hordoznak.

Ha külvárosi diák vagy, akkor minél sikeresebb vagy a tanulmányaidban, annál elszigeteltebb leszel! Franciországban az entellektüel szó szinte sértés!

Hogyan talált rá Isabelle Huppert-re?

Nem dolgoztunk még együtt korábban, de gyakran láttam. Szeretem összehozni a sztárokat nem hivatásos színészekkel.

Amikor elkezdte részleteiben megformálni Mrs. Hyde karakterét, már tudta, hogy Huppert játssza a szerepet?

Igen. Nem szeretem a castingokat. Sokkal inspirálóbb, ha valakinek írok egy szerepet, mintha megírnám a szerepet, aztán kezdenék el gondolkodni, hogy negyven ismeretlen vagy félig ismert arc közül ki az, aki leginkább át tudná vinni azt a karaktert, amit megírtam.

A karaktere ugyanis nagy változásokon esnek át a film folyamán. Madame Géquil és Malik mellett azonban az iskolaigazgató is változáson megy keresztül: ő a film egyik legkomikusabb alakja. De nem azért lett ilyen, hogy feltétlenül vidámságot vigyünk a filmbe. Az ő személyével egy társadalmi jelenséget próbáltam bemutatni és kritizálni. Franciaországban jellemző, hogy egyre több iskolaigazgató nem a tanári pályáról, hanem a magánszférából érkezik az intézmény élére és szupermenedzserként gondolkodik.

Most min dolgozik éppen?

Az emberek általában nagyon sok filmen dolgoznak egyszerre. Aztán ezek közül nagyon sok egyáltalán nem valósul meg, vagy anyagi, vagy más okokból. Úgyhogy nem szeretek ezekről az aktuális tervekről beszélni. Annyit mondok azért, hogy most kezdünk írni egy forgatókönyvet.

A film március 15-étől látható a hazai mozikban.

Avatar

Szin Karolina

Rovatvezető - Interjú

Vidéken mindig szerettem volna a helyi videotékában dolgozni. Lenyűgözött a mostmár Taratino-féle, akkor még csak a Szenzációs recepciósból ismert végtelen tudás és rögtönzött válaszkészség. Nemrég itt, Budapesten tettem egy hiánypótló próbát, sikertelenül, épp bezárni készültek. Így hát maradt az egyetem...

Filmek: elég gyermeteg módon, de szeretem az aranyos, régi vágású, szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái). A magával ragadókat (Iñárritu, Malick, Jamin Winans). A kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. E-mail: szin.karolina@gmail.com

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..