Fókuszban Interjú

Anilogue 2014: „Gondolkodó, szókimondó, izgalmas és progresszív animáció” – Interjú Liszka Tamással, az Anilogue fesztiváligazgatójával

Liszka Tamás

Liszka TamasA rendhagyó animációs filmeket felvonultató Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál tizenkettedszerre várja megbízható és folyamatosan bővülő rajongótáborát olyan különleges műfajkavalkádokkal, mint az interjú-alapú animációs dokumentumfilm vagy a bábopera. Liszka Tamás fesztiváligazgatót arról faggattuk, milyen trendek látszódnak 12 év Anilogue alapján, és ha van jellegzetes amerikai vagy japán animáció, akkor milyen a magyar.

Mióta vagy te a fesztiváligazgató, és mivel foglalkozol civilben?

Az Anilogue alapítása óta én töltöm be posztot. Kreet Paljas-szal és a szimplafilmesekkel találtuk ki 2003-ban a fesztivált, a legelsőt pedig még a Millenárison tartottuk. Ez még a Szimpla-birodalomnak egy nagyon korai időszaka volt, a Pagony nevű kerti kávézót üzemeltették a Millenárison egy nyár erejéig, és ha már volt ott egy kávézó, akkor összedobtunk hozzá egy ingyenes kertmozit. A földön ültek a nézők, mi pedig a vörös téglafalra vetítettünk egy VHS-sel, és még így is százával jártak az emberek filmet nézni. A kertmozizás aztán egyszer csak átminősült és kikristályosodott egy animációs vetítéssorozattá, és azon magunk is meglepődtünk, hogy nemcsak egy animációs blokkot állítottunk össze, hanem egy komplett fesztivált. Azzal a lendülettel ki is nőttük: rengeteg külföldi vendég érkezett többek között Angliából és Németországból, jelentkeztek szponzorok, volt workshopunk, zsűrink, és még díjat is osztottunk! A következő évben átköltöztünk az Urániába, ahol már 35 mm-ről is tudtunk vetíteni, és azóta is itt tartjuk a fesztivált. Civilben egyébként a Budapesti Kommunikációs Főiskola Médiaművészeti Intézetét vezetem.

Ugorjunk 12 évet! Mennyire népszerű, mennyire sikeres most az Anilogue?

Rengeteg visszatérő nézőnk van. A látogatottsági adatok egyébként elég szépek, több ezer néző jön el minden évben az Anilogue-ra, akik csak az animáció miatt vesznek jegyet. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mindezt a magunk szerény eszközeivel voltunk képesek elérni. Aki ide ellátogat, azt az érdekli, hogy ténylegesen mi történik az animációval, és nem csak a szórakoztató, hátradőlős verziójával, hanem a gondolkodó, szókimondó, izgalmas és progresszív animációval. Ők a mi törzsközönségünk, és nagyon örülök, hogy ők sokan vannak.

A sajtótájékoztatón említetted, hogy idén rekordszámú nevezés történt. Ez még messzebb viszi a fesztivál hírét, vagy már hígul tőle a mezőny?

A program valójában nem lett nagyobb, csak mi még több animációból válogathattunk. Egyszerűen még több helyre eljutott a fesztivál híre, még több filmes gondolja úgy, hogy a frissen elkészült animációjának sikeréhez vagy komolyságához az is hozzátartozik, hogy a budapesti közönség is lássa.

Mindenféle műfaj megjelenik az Anilogue-on, lesz horror és háromdimenziós bábopera is. Neked mi a kedvenc műfajod az animáción belül?

Én nagyon szeretem az atipikus japán filmeket, az olyan japán animációt, ami elszakad ettől a masszív hagyománytól, és újraértelmezi azt. Sokat jártam Japánban, akkor is főleg animációs filmesekkel találkoztam vagy animációs iskolákba látogattam. Láttam, hogy mennyire zárt, merev ez a rendszer, azáltal, hogy eltartja magát a piac, nincs megfelelési kényszerük kifelé. Ezzel szemben befelé annál inkább, nehéz kitörni a saját formai követelményeikből és a nézői-produceri elvárásaikból. Ezért is igazi hősként kezelem azokat a japán animációs filmeseket, akik képesek elszakadni a jellegzetes japán vonásoktól.

Liszka Tamás
Liszka Tamás

Ennyi filmmel a hátad mögött alaposan rálátsz az animációra. Milyen trendek mutatkoznak ebben a művészeti ágban? Milyen irányba halad például az idei Cartoon d’Or alapján?

A Cartoon d’Oron idén az öt filmből négy frankofón országban készült. Az átívelő trendek alapján ez azt jelenti, hogy a képi gegek és a vizuális humor manapság jobban megragadja a döntéshozókat, szavazókat. Az angolszász világból érkező animációknál a dramaturgia, a cselekmény, a dialógus, a narratíva sokkal lényegesebb, a frankofón vagy mediterrán filmeknél a képiséget helyezik előtérbe, míg a cselekmény kissé háttérbe szorul.

Van jellegzetes kelet-európai stílus az animációban is?

Ha a cseh, lengyel, magyar vagy szlovák animációra gondolok, sokkal személyesebb filmek jutnak eszembe, sokkal inkább úgymond „kézzel készültebbek”, mívesebbek, kevésbé kicsiszoltak, van bennük egy őszinte érdesség. Emellett dramatizáltabbak, és jobban figyelnek arra, hogy legyen valami mondanivalója a filmnek. A magyar animációkban – például ha Bucsi Réka filmjére, a Symphony nr. 42-ra gondolunk – sokkal több költőiséget érzek. Nálunk az a hagyomány alakult ki még a hetvenes években vagy akár korábban is, hogy nekünk szabad versben gondolkodnunk, amikor animációt alkotunk.

A fiú és a világ
A fiú és a világ

Van skandináv animációs jellegzetesség is a mozgóképeikhez hasonlóan?

Észak-Európán belül több kis régió alakult ki. Az észt-finn filmeket teljesen különállónak érzékelem a dán-norvég-svéd-izlandi vonalhoz viszonyítva. Az utóbbiak próbálnak rákapcsolódni a Pixar-Disney tengelyre, hihetetlenül kidolgozott filmjeikkel követik a hollywoodi iskolát, noha mindig van bennük egy skandináv csavar, egyfajta Lars von Trier-i fekete humor. Bámulatos, hogy nem tudnak olyan filmet készíteni, ahol ne integetne a háttérben Lars von Trier vagy Ingmar Bergman. A Baltikum és a finnek inkább a kelet-európai hagyományokat viszik tovább: személyesebb, rajzosabb filmek jellemzik az ő művészetüket.

Végül ajánlj, kérlek, három filmet a Filmtekercs.hu olvasóinak az idei Anilogue-ról!

Kezdjük rögtön a nyitófilmmel: Michel Gondry ritkán készít animációs filmet, még ritkábban animációs dokumentumfilmet, és még annál is ritkábban csinál a világ egyik legismertebb és legfontosabb gondolkodójával, Noah Chomsky-val interjút – ez tényleg egy ritka konstelláció, és mindenképpen látni kell! Nekem nagyon tetszett a brazil film, A fiú és a világ, illetve Tomm Moore új filmje, A tenger dala is gyönyörű.

Michel Gondry: Animált beszélgetés Noam Chomskyval
Michel Gondry: Animált beszélgetés Noam Chomskyval

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Hirdetés

Hirdetés