Interjú

„Idealista vagyok, de nem hülye” – Interjú German Gergővel, A Tanár című sorozat Lacijával

German Gergő éppen hogy elballagott dráma tagozatos gimnáziumából, máris egy nagyobb szerepet kapott az RTL Klub legújabb saját gyártású sorozatában, A Tanárban. Szárnypróbálgatásairól és vágyairól mesélt nekünk.

Hogyan és miért döntötted el, hogy színész akarsz lenni?

Ezt a kérdést az életem főbb választópontjain rendre feltették nekem, de mindig más volt a válasz. Leginkább azért, mert annyi minden érdekel, hogy nem igazán tudok egy mellett elköteleződni. A színészet pedig megadja, hogy különböző élethelyzeteket tapasztalhatok meg és egyszerre több ember is lehetek; ez pedig egy végtelenül izgalmas helyzet.

A szüleid támogatnak a pályaválasztásodban?

Igen, teljes mértékben. Édesanyám énekesnő, édesapám pedig Nívó-díjas táncos volt, úgyhogy masszívan ott van a művészi hajlam bennünk. Kiskoromtól tudták, hogy nekem ilyenfajta ambícióim, képességeim vannak. Ettől függetlenül nem erőltették ezt a pályát, nem terelgettek direkt a színészet felé. Ők ismertették meg velem a színházi közeget, miattuk alakult ki bennem a színházszeretet, miközben a film vált saját szerelemmé.

https://www.youtube.com/watch?v=gFW-DXJBf2U

Akkor a filmet részesíted előnyben?

A filmezés minden formája vonz, ezenkívül a színészet pszichológiáját is izgalmasnak tartom: hogyan lehet az előadóművészetet még hatékonyabbá, jobbá tenni. Illetve gyerekkorom óta szinkronszínész szeretnék lenni, úgyhogy most ezen is próbálok fogást találni.

Imádok mindenfajta filmet, a könnyen fogyasztható szuperhősös blockbusterektől kezdve a művész- és indie-filmekig.

Éppen ezért mentem ki Londonba hét hónapra filmszínészetet tanulni, ami egy nagyon erős kalandvággyal ötvözött régi álmom volt, és rengeteget fejlődtem ez alatt az idő alatt. Az ottani tanáraim pedig mind Amerikában és Londonban dolgozó szakemberek voltak. Tehát igen, abszolút azt mondhatom, hogy engem a filmezés érdekel elsősorban, a színház viszont inkább nézőként vonz.

Első komolyabb szerepedet az RTL Klub A Tanár című sorozatában kaptad.

Érdekes módon eredetileg Feri, azaz a gazdag srác szerepére hívtak be meghallgatásra. Amikor játszottam a karaktert azzal a pár mondattal, amit kaptam, rögtön éreztem, hogy valami megfogott ebben engem is, meg őket is. Viszont nem kaptam visszajelzést egy pár hétig, úgyhogy el is engedtem az egészet. Aztán végül csörgött a telefon, és közölték, hogy nem Feri, hanem Laci szerepére szeretnének.

A forgatás előtt volt egy felkészítő tábor a diákszereplőknek…

Igen, és a főszereplők is – Anger Zsolt, Nagy Ervin, Ubrankovics Júlia – mind eljöttek. Ez a pár napos tábor, egy nagyon intenzív tanulási folyamat volt, ugyanis Ervintől kezdve Danin (Kovács Dániel Richárd, a rendező – a szerk.) át Anger Zsoltig mindenki hozzárakta a szaktudását, és ezt mindannyian mint a búvárszivattyúk szívtuk magunkba. A tábor végére tényleg egy osztálynak éreztük magunkat.

Milyen volt ilyen nagy nevekkel együtt játszani?

Már a táborban nagyon sokat segítettek Ervinék, de a forgatáson is nagyon pozitívan viszonyultak hozzánk. Anger Zsolt profizmusa, hozzáállása abszolút példaértékű. Nem sokat tudtam vele beszélni, de ahhoz, hogy inspiráljon, egyszerűen elég volt csak ránézni. Például nem ült le a forgatási szünetben a ruhájában, hogy ne gyűrődjön össze, hiszen az egy kosztüm volt és figyelni kellett rá. Elképesztő. Eleinte sokként ért, hogy milyen elvárásokat támasztanak majd felénk, de végül megtanultunk felnőni a feladathoz.

Milyen élmény volt a forgatás?

Óriási! Ez volt az első igazi, nagyköltségvetésű produkció, amiben részt vehettem, és rögtön beszippantott az egész. A Tanár – csakúgy, mint a Válótársak – német licencen alapul, ezért a forgatókönyvet Köbli Norbi átírta. Végül egy teljesen más, magyar világot teremtett meg, úgyhogy mi is próbáltuk autentizálni a karaktereket. Erre leginkább az osztályjeleneteknél volt lehetőségünk, amikor kifejezetten arra kértek minket, hogy improvizáljunk.

Dani annyit mondott ilyenkor, hogy egy osztályt szeretne látni, nem pedig egy osztályt játszó színészcsapatot.

Szóval mindenki megpróbálta a legjobbat kihozni, ezért több részben is látható, hogy ahogy végigmegy az osztályon a kamera, mindenki mást csinál. Például azok a kollégáim, akik zenészeket játszottak mindig kottákat másoltak A-ból B-be. Lacival ebből a szempontból sokkal nagyobb terem volt. Mindig próbáltam valamit kitalálni, ami izgalmas: egyszer például uborkát dobáltam a falra. Viszont, ha unalmasabbnak éreztem a szituációt, akkor inkább aludtam vagy telefonoztam. Szóval bár nagyon intenzív és nehéz forgatás volt, mégis egy végtelenül jó élmény.

Minden rész egy karakter problémáira fókuszál A Tanárban. Kit játszol te, és hogyan kerülsz a középpontba?

Farkas Lászlót játszom, Lacit. Ő az osztály keményfiúja, gengsztere, de közben sebezhető is. A karakterem számára legfontosabb rész a harmadik epizód volt, ami egy szerelmi perpatvarról szól: kiderül, hogy a húgom az esküdt ellenségemmel jár két éve. A hatodik részben pedig megtudtuk Laciról, hogy még szűz. Úgyhogy nekem úgy kellett őt megformálnom, hogy bár folyamatosan csajozik, de közben óriási frusztrációi vannak a női-férfi szerepeket illetően. Sokszor azt hallom, hogy Laci buta, de szerintem egyáltalán nem az, csak teljesen el van veszve a szerepjátékban, amelybe belekényszerült.

Milyen jellegű karaktert játszanál el legközelebb szívesen?

Egy kevésbé közvetlen és uralkodó típusú, inkább félénkebb személyiséget szeretnék megformálni a jövőben, ahol igazi mélységekbe kell menni a karakteralkotásban.

Nekem és Lacinak is a teljes ellentétét.

Az álomszerepem pedig ugyan árnyalt, de nem félénk vagy visszahúzódó, hanem egy pörgős Tarantino-filmes karakter lenne, egy antihős, akivel lehet azonosulni, akinek több a motivációja annál, hogy gonosz vagyok és kész. Másfajta világlátása van, ezért lett belőle főgonosz.

Ha minden a terveid szerint alakul, hol látod magad 10 év múlva?

Idealista vagyok, de nem hülye, tehát nem gondolom azt, hogy 10 év múlva Bruce Willis vagy Tarantino hívnak fel egy este, hogy ugorjak át hozzájuk. Nagyon örülnék, ha azzal tudnék pénzt keresni, amit szeretek: a filmszínészettel. Magyarország egy központi filmgyártó ország, mindenki itt forgat, ezért most úgy látom, 10 éven belül lesz egy biztos filmszínész bázisa. Én pedig azt szeretném, hogy 10 év múlva ebbe beletartozzak. Manapság nagyon kevesen vannak, akik a filmezés mellett nem játszanak színházban is, és bár ez egy gyönyörű dolog, a színjátszás a filmben és a színházban teljesen más. Most per pillanat nekem a filmszínészet vált a vágyálmommá.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés