Interjú

Ideálok szintjén rosszul állunk – illegális interjú Török Ferenccel

Török-Ferenc- Török Ferenccel egy őszi délelőtt találkoztunk egy parkban, hogy új filmjéről, az Overnightról beszélgessünk. A feladat nem volt egyszerű, félúton kitessékeltek minket, mert nem volt engedélyünk az interjúra – nem igazán értette egyikünk se, hogy vajon a levegőhasználatra kellett volna-e engedélyt kérnünk. Végül az utcasarkon kötöttünk ki egy parkolóőr és egy a mikrofont nyalogató kutya között. Partizánakciónk vége egy beszélgetés lett a brókervilágról, a rendszerváltás utáni első csömörről és a rendező jövőbeli terveiről.

Egyáltalán hogy jutottál a brókervilág közelébe? Egy művésznek, azt gondolom, ez egy rettentően idegen terep.

Pont ezért, egy idegen terepen akartam mozogni. Érdekelt, miről szólt az életük. Nap mint nap jönnek mindenfelől a tőzsdei hírek – én nem bírok úgy létezni a világban, hogy ne értsek belőle semmit. A világ feltérképezése és megismerése a legnagyobb kihívás. Nemcsak azt nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet egész nap nyakkendőben ülni, hanem azt sem, hogy mivel foglalkoznak a brókerek. Amikor olvastam az Amerikai pszichó című regényt, mely a nyolcvanas évek végén íródott, és ami kicsit ihletője ennek a filmnek, még nem tudtam, mi az a bróker, valami üzletember, vagy mi. Később rádöbbentem, hogy úristen, már a nyolcvanas években ez volt Amerikában. Rájöttem, hogy ők nem gazdag csávók, hanem alkalmazottak, akiknek iszonyatos felelősség van a vállukon, hatalmas pénzek vannak körülöttük, és tényleg iszonyú döntéseket kell meghozniuk, ugyanakkor sokszor harmincegynéhány évesen még teljesen infantilisak. Meg akartam mutatni ebben a filmben, hogy ezen generáció tagjainak sokkal nagyobb döntéseket kell meghozniuk, mint elődeiknek, csak mert kicsit jobban tudnak angolul, meg értenek a számítógépekhez, meg egyáltalán jobban kommunikálnak, de például sokkal később vállalnak gyereket.

Mennyire stilizált ez a brókervilág, amit ábrázolsz?

Sokkal színpadiasabb a filmbeli világ, mint a valóság, ami jóval slamposabb. Nem karikatúrát akartam, de vizuálisan kicsit elfelejteni a realizmust, azért ez mégiscsak egy stilizált világ: öltönyök, üvegpaloták, mindez kicsit elemeli a hétköznapi valóságtól.

Az Overnight német koprodukcióban született meg. Ez egy kényszer volt?

Kényszer. Magyarországon egyszerûen nem tudsz annyi pénzt összeszedni, hogy le tudj forgatni egy filmet. Ha nem akarsz koprodukciót, akkor csak nagyon olcsó filmeket tudsz csinálni. Nem tudsz például film nyersanyagra forgatni. De a koprodukció egy hatalmas lehetõség is. A mûvészmozis piac itthon elég rosszul megy, viszont ezt a filmet most Németországban is fogják forgalmazni, ami számomra egy teljesen új szempont. Eddig egyik filmem sem került külföldi forgalmazásba.

Beszéljünk egy kicsit magáról a történetről. A film végén Vas Péter kiszáll. Ez egy olyan pont volt, amit nehezen tudtam elhinni.

Maradjunk abban, hogy megpróbál kiszállni. Eljut arra a pontra, hogy kiszálljon, de hogy ez sikerül-e neki? Szerintem sem lehetséges. Holnap reggel ugyanúgy ki fogja nyitni a laptopját, bárhol is van a világban. Csak el akartam jutni a kiszállásig, amíg minden felgyülemlik benne. Addig a pontig, amikor rákérdez arra, hogy tulajdonképpen mi a túrót csinálok én. Eljátszom, hogy gazdag vagyok, és nyakkendőm van, szép órám, de közben csak figyelem, ahogy a befektetők tologatják a pénzt a fejem fölött. Igazából a pénzben sem hiszek, és tudom, hogy az egész csak fikció, egy virtuális világ. 5 nőből próbálom összerakni az egyetlent, nem tudok senkire igazán koncentrálni. Ha ezek a kérdések belehasítsanak a nézőbe is, akkor talán a főhős kérdésfeltevése hatásos lehet.

A film rettentő kiábrándító férfiképet mutat.

Hát igen. Amorális lény a főhősünk, főleg a nőkkel szemben. A nők talán valamit akarnak tőle, de ő szinte semmit. Az egyik végre azt mondja: „itt vagyok, nézzél már rám!“. Ez az a pont, ami elindít valamit a főszereplőben. Ugyanúgy mint a tőzsdén vagy a ruletten – a szőke jön be, a vörös vagy a fekete? Nem tesz semmit azért, hogy egy nõt megkapjon. Amikor meg tenni akar valamit, már rég késő. Ez egy általános férfi-effektus, azt hiszem. (nevet)

Nagyon sok helyen elmondtad, kihangsúlyoztad, hogy a hősöd értelmiségi. Miért nyert ez ekkora jelentőséget?

Igen, a filmjeimben most először önreflektív értelmiségi a hős. Azt akartam ezzel, hogy a történet fő kérdései ne a pénzzel, a tudatlansággal vagy a lehetőségek bezáródása által  legyenek determinálva. Magyarországon az elmúlt tizenpár év mindenképpen egy nagy felemelkedés volt, a kapitalizmus hihetetlen csodákat tett, én legalábbis úgy gondolom. Most van itt az elsõ csömör, most lett szorongató, hogy bár minden o.k., pénz van, mégis valami üresség, valami fájdalom feszül belül. Azt a boldogságot, amit a jólét, a pénz okoz, nagyon nehéz elviselni amellett, hogy folyamatosan szembesülsz a mások szegénységével és azzal, hogy minden profizmusod ellenére, sokszor rossz döntéseket hozol a magánéletedben. Talán pont azért, mert túl sok a lehetőséged… Posztmodern gondolat: az emberek a kapcsolataikat nagyon felületesen élik meg, használják egymást, és nincsenek igazi mélységek… Nincs is idõ arra, hogy kapcsolatok elmélyüljenek.

A filmben látszólag kívülállóként beszélsz ezekrõl a dolgokról, de Te is ennek a generációnak a része vagy. Ezek mennyire a Te problémáid?

Abszolút. Például egyik kulcsmotívum, a barátok elvesztése… Talán elvek szintjén még vannak fogódzóink: megpróbálni jó filmet csinálni, megpróbálni tisztességesnek maradni, az ideálok szintjén azonban nagyon-nagyon rosszul állunk. Mi diktatúrában nõttünk fel, és abban hittünk, hogy a szabadság valami tündökletes paradicsom lesz… Most meg… Szóval a pénzben nagyon nehéz hinni. Nem vagyok vallásos, így az a lehetõség sincs, csak a másik emberben hihetek, de azt látom, hogy sokszor semmi értelme… Ráadásul mindenkinek saját magával is problémája van – azt hiszem, itt volt az ideje, hogy nyomorgassam kicsit magam, s elgondolkodjak, hogy épp most velem mi van… Lassan negyvenéves vagyok, rendezni kell néha a sorokat.

Egyre több helyen látom leírva, hogy a Moszkva tér, a Szezon és az Overnight egy trilógia, egy nemzedéki trilógia része. Ezt ti nevezitek annak vagy a sajtó aggatta rá ezt az elnevezést?

Ezt össze-vissza fogalmazgatja, aggatja mindenki. Az nyilvánvaló, hogy van a filmek között összefüggés, a harmadik könyvem írásakor már tudtam, hogy azt szoros kapcsolatban szeretném tartani a Moszkva térrel és a Szezonnal. Hogy ki, hogy nevezi? A sajtó szereti a generációs trilógia, vagy a posztkommunista trilógia kifejezéseket, szóval mindenképp egyfajta társadalmi megközelítést használnak. Úgy vagyok vele, hogy nagyon jó lesz húsz év múlva a három filmet egymás után megnézni, annál inkább nem is nagyon vágyom jobban semmire. Most még sokáig nem szeretném őket látni, még nagyon közel vannak… Bár a Moszkva teret véletlenül megláttam egyik este a tévében, az egész jó érzés volt, de azt sem bírtam sokáig nézni.

Most lezárult egy korszak?

Abszolút. Egy korszak biztos lezárult.

Hogyan tovább?

Már megvan az új forgatókönyv. Teljesen más. Egy ötvenéves nő a főszereplője, akit elhagy a férje, s megpróbál új életet kezdeni. Izgalmas történet, a nő nagyon megborul. Lelép a férje az egyik tanítványával, tipikus értelmiségi család, a gyerekek már kirepültek. A nő fejébe veszi, hogy elmegy egyedül arra a helyre, ahol anno együtt nyaraltak, ahol utoljára érezte magát boldognak. Tengerpart, Törökország, zűrös ügyek, veszélyes kalandok. Itt indul a „road movie“: a fia elindul utána, meg kell találnia az édesanyját. Teljesen más világ: végre nő a főszereplő! Holland koprodukcióban, török közreműködéssel jövő ősszel talán már foroghat is. Tavasszal azért forgatok egy kétszer 50 perces tévéfilmet, a Koccanás című Spíró drámából, nehogy addig berozsdásodjak…

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..