Interjú

Az emberi kapcsolatok láthatatlan pontjai – interjú Szentpéteri Áronnal, a Cannes-ba meghívott kisfilm rendezőjével

Láthatatlanul

Mint arról néhány napja hírt adtunk, újabb magyar filmes tehetség alkotását mutatják be az idei, jubileumi Cannes-i Filmfesztiválon. Szentpéteri Áron Láthatatlanul című kisjátékfilmjét a filmes egyetemek alkotásait bemutató Cinéfondation szekció versenyébe válogatták be. Egy vak fiú és egy látó lány közötti ismerkedést és az emberi kapcsolatok láthatatlan aspektusait bemutató 32 perces kisfilm a Színház- és Filmművészeti Egyetem gondozásában készült. A másodéves rendező szakos hallgató ezzel Mundruczó Kornél, Kocsis Ágnes vagy éppen Szimler Bálint társa lett. A rendezővel telefonon beszélgettünk a hír másnapján.

Hogy tudtad meg, hogy beválogatták a filmedet?

Március közepén kaptam egy levelet a szekció vezetőjétől, amiben feltett néhány technikai jellegű kérdést: valóban egyetemi film-e, megvoltak-e az utómunkák, és hogy nem mutattuk-e már be. Gyorsan megválaszoltam a levelet, és másnap reggel, amikor felébredtem, már ott várt a válasz; hogy ennek nagyon örülnek, és akkor szeretnék beválogatni.

Akkor már szombaton gyanús volt, gondolom…

Igen, bár nem vagyok gyakorlott fesztiválnevező. Éreztem azért, hogy valami lehet. Ha nem érdekli a fesztivált, nem nagyon kérdezősködnek, kapsz egy e-mailt, hogy kösz nem.

De hát már bemutattátok a Friss Hús Filmfesztiválon, ahol a zsűri is elismerte

Ez nem a hivatalos versenyprogram, ennél a szekciónál kissé megengedőbbek a szervezők. A gyártó országban be lehet mutatni, csak a világpremier kell, hogy Cannes-ban legyen.

Barkó Tamás a Láthatatlanul című kisfilmben

Ez már nem az első filmed. 2015-ben kezdted el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, ez a film ott készült, de többek között Delfinkirály című rövidfilmed, amit először a Cinefesten lehetett látni, még ez előtti. Azokat is már valamilyen tanulmányokhoz készítetted vagy műkedvelőként?

Nem tudom, hogy a műkedvelő jó szó-e. Akkor is filmet akartam csinálni, bár egészen mást tanultam. Akkor még a BME-re jártam, kognitív tanulmányokat hallgattam. Ez egy sokfajta területismereteire támaszkodó tudományág, a célja az emberi megismerés, az agy és az elme folyamatainak minél teljesebb megértése. Mondjuk, hogy agykutatás, így lehet a legkönnyebben megfogalmazni.

Máshogy állsz hozzá filmet készíteni SZFE-s diákként?

A személyes kapcsolat tesz hozzá a legtöbbet. Itt olyan tanárok vannak, akik jó emberek és szakemberek is egyszerre. A velük való konzultáció mindig sokat segít. Enyedi Ildikó az osztályfőnököm, vele erről a filmről is tudtam rendszeresen beszélni. Minden fázisban sokat tudott segíteni. De ugyanúgy sokat számítanak a párhuzamos osztályok. Dévényi Zoli, aki a film operatőre, szintén az egyetem hallgatója. Vele sem találkoztam volna, ha nem ide járok.

Mit tudhatunk a színészekről? A főszereplő fiú valóban születésétől fogva vak. Gondolom, ő sokat inspirált téged is.

Barkó Tamás a főszereplő, aki sok mindent csinál, de leginkább mozgásművész. Több színházi darabban is közreműködik. Igen, ő nem lát, és a vele való találkozásom, megismerkedésem rengeteget hozzátett a filmhez. Az ő személyisége, de tágabban: ahogy ő van, ahogy megéli a helyzeteket, ezek mind nagyon hatottak rám. Ilyen szinten alkotótárs, aki nemcsak eljátssza a szerepet, hanem sokat visz bele saját magából. Forgatás előtt négy hónapon keresztül hetente találkoztunk, közösen alakítottuk a filmet, készültünk. Amatőr színészként fel kellett készíteni, hogy szokja a kamerát, hogy a túlságosan megtanult szövegei ne legyenek papírízűek, de túl sokat ne is improvizáljon, mert akkor félő volt, hogy szétfolynak a jelenetek.

Női főszereplőnek végül kit választottatok és miért?

Józsa Bettina harmadéves színész hallgatót. Az egyetemen tavaly tavasszal már együtt dolgoztunk egy workshopon. Nyáron, a forgatókönyv írása közben kialakult a főszereplő karakter, Anna jelleme, s már akkor eszembe jutott Betti. Mint ember is jó volt vele együtt dolgozni, de az is fontos, hogy kevesen vannak jelen úgy filmen, mint ő. Pici gesztusokkal tud sok mindent elmondani, belül éli meg a helyzeteket, a megfelelő állapotot hozza létre magában, nem pedig eljátszik valamit. Színházban, ahol messziről látnak, szükség van nagyobb mozgásokra, gesztusokra, amik utalnak dolgokra, de egy filmben, ahol közel van hozzád a kamera, ennél sokkal kevesebbet kell tudni mutatni. Ami néha nehezebb, vagy legalábbis más eszköztár kell hozzá, ami Bettiben nagyon megvan. Ennek a filmnek legalább a fele közeli, ezért ennek még nagyobb tétje van.

Elkészült a film, szerencsésen beválogatták. Mit tudsz arról, hogy mi fog téged kint várni?

Ez a Cinéfondation szekció a filmes egyetemeken készült kisfilmeket mutatja be, annyi könnyítéssel, hogy a hivatalos kisfilmes szekció helyett itt lehet 15 percnél hosszabb alkotás is. Ez is egy versenyszekció, aminek a győztese tudtommal meghívást kap első nagyfilmjével.

Józsa Bettina és Barkó Tamás a Láthatatlanul című kisfilmben

 

Szó van már a diplomafilmedről, ami állítólag Berlinben fog forogni nyáron. Mit lehet erről tudni?

Egyelőre nem sokat, mert elég sok bizonytalan tényező van még. Van egy alapötlet, forgatókönyv készül, még itt tartunk. Sok kérdés van még, de ha minden jól megy, nyáron valószínűleg tényleg lehet forgatni.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.