Interjú

Elhivatottság és kaland – Interjú Tomer Sisley-vel

Jóllehet Franciaország legelső stand-up komikusaként tartják számon, Tomer Sisley végül a színészi pálya előtt hajtott fejet. Megannyi kisebb-nagyobb epizódszerep – a hazánkban is ismert Hegylakó-sorozatban például egy hercegnőbe szerető csizmadiát alakított – után Largo Winchként ismerte meg a nagyvilág. A múlt héten mozikba került thrillerét, a Fehér éjszakát Tomer Sisley Budapestre is elkísérte, így egy kellemeset beszélgethettünk a humoros, és a szakmája iránt végtelenül elhivatott színésszel.

Largo Winchet már kétszer is eljátszottad. Úgy képzelem, nem pusztán egy szuperprodukció főszerepét látod benne, hanem annál sokkal személyesebb kapcsolat fűz a képregényhőshöz.

Pontosan így van. Largo Winch volt az első olyan karakter a karrierem során, aki sok tekintetben hasonlított rám. Több közös tulajdonságot is meg tudnék említeni, például hogy nagyon erős érzelmeket táplál a családi gyökerei iránt, amelyekről egyébként nem is tudja igazán, hogy honnan erednek. (Tomer Sisley származásának különös érdekessége, hogy arab és zsidó felmenőkkel egyaránt rendelkezik, míg ő már német földön született, de Franciaországban nőtt fel – a szerk.) Largo nagyon független, a maga ura; de tesz is azért, hogy a maga ura lehessen. Bármilyen problémába is ütközik az életben, senki sem fogja tudni nála jobban megoldani, ezért aztán – holott milliárdosként megtehetné – nem is hagyja másokra gondjai orvoslását. Nem mellesleg ott van a kalandfilmes oldala: a természetért legalább annyira rajong, mint az akciókért. Largo Winch ezen tulajdonságai abszolút élnek bennem is.

A Fehér éjszaka főhősének megformálásában segített hasonló személyes párhuzam?

A két szerep teljesen különbözik. Largo Winch figurájának megértéséhez a gyermekkor a kulcs, s jómagam is életem ezen szakasza kapcsán leltem összhangra a karakterrel. A Fehér éjszaka főhőse ellenben inkább ahhoz a részemhez kapcsolódik, aki ma vagyok, és amilyen majd az elkövetkezőkben leszek – apaként. Teljesen más a két szerep, de ettől még ugyanúgy kötődöm hozzájuk… De nézd! Igazából mindenegyes általam kiválasztott szerephez szorosabb viszony fűz.

Ha képes vagy ennyire kötődni a szerepeidhez, elég megfontolt lehetsz a szerepválasztás terén.

Ez így van! Elég válogatós, sőt nagyon-nagyon válogatós vagyok. Egyáltalán nem forgatok sok filmet. Nem is láthattál sok filmben. Amikor egy szerep mellett döntök, az mindig azért van, mert legalább néhány összetevő megfog a jellemében, s így kötődni is tudok hozzá.

Vincentben mi fogott meg?

Ebben az esetben az mozgatta meg a fantáziám, hogy egy olyan embert játszhatok el, aki mindvégig azért küzd, hogy a legjobbját hozza, holott közben nagyon is tisztában van azzal, hogy nem éppen a legjobb apa. Ez az ellentmondás, ez a bűntudat érdekelt: mikor tudod, hogy felelős vagy a gyermekedért, de közben azt is tudod, hogy nem vagy a legjobb apa. És ezt át is tudom érezni… Mert mindenki a legjobb akar lenni, de ilyen nincs, nem is létezhet, merthogy mindig találunk valamit, ami hibádzik. Freudról biztosan hallottál már… Ismerek egy anekdotát, ami az ő nevéhez köthető. Egy házaspár felkereste Freudot, hogy megtudakolják tőle, miként kellene gondoskodniuk gyermekeikről? És a szakember azt mondta: ahogy csak tetszik, mert akárhogy is csináljátok, az rossz lesz! Tudod, amikor próbálsz jó szülő lenni, mindig ott érlelődik benned egy kis bűntudat, hogy:  „Basszus, jobban kellett volna csinálnom!” S ez volt érdekes Vincentben! Hiszen ő elcseszte a házasságát! Ha eljutsz a válásig, már valamit alapból rosszul csináltál. Neki ráadásul van egy 12-14 éves fia, aki már érzi, tudja, hogy az apja nincs ott mellette. Ezt mind nagyon érdekesnek találtam.

Vincent figurája rendkívül összetett szerepnek tetszik. Markáns fizikai jelenlétet kíván, ugyanakkor lélektanilag is sokrétű karakter, akit úgyis lehetne jellemezni, hogy kétségbeesett apa, megtévedt rendőr, megváltásra váró lélek. Ezek szerint Vincent jellemében az apai összetevők jelentették számodra a legkomolyabb kihívást?

Ezt így nem tudnám konkretizálni. A kihívás igazából mindig ugyanaz: próbálj olyan valódinak látszani, amennyire csak lehet!

És ha a jelenetekre vonatkozna az előző, legkomolyabb kihívást firtató kérdésem? 

A jelenetet, amelyben a fiatal rendőrnővel erőszakoskodom a hűtőházban, nagyon-nagyon nehéz volt eljátszanom. Az egészet egyben forgattuk, nem álltunk meg felvétel közben. Megragadtam a nőt, beléptünk a hűtőházba és a jelenetet az elejétől a végéig eljátszottuk. Szóval volt bőven időnk, hogy elfelejtsük a filmforgatás tényét, s teljesen belekerüljünk a szerepeinkbe. Lizzie (Lizzie Brocheré – a szerk.) pedig remek színésznő, s el tudta hitetni velem, hogy én tényleg bántom őt. Ez borzasztó volt. Másrészről azért is irgalmatlanul nehéz jelenetnek számított, mert nekem is kíméletlenül erőszakosnak kellett látszódnom. Ebben a jelenetben a férfi egy nőt bánt, s a hétköznapokban egy hasonló szituáció láttán azt gondolod, hogy ez így nagyon nincs rendjén. De az az igazság, hogyha a valós életben nekem meg kellene mentenem a gyermekeimet, s az életükért meg kellene forgatnom egy kést a mellkasodban, akkor megtenném. Megtenném! Tényleg! Igazából mind megtennénk. Mind kurvára megtennénk! És erről szól a jelenet: „Baszki, nem akarlak bántani, de az utamban vagy, s nekem meg kell mentenem a fiamat!” Tehát a jelenet forgatásakor, nagyon erőszakosnak kellett mutatkoznom a nővel szemben, és ez nehéz volt.

Azt akarod mondani, hogy e jelenet eljátszása számodra nehezebb volt, mint mondjuk a konyhai verekedésé?

Lizzie-vel ezerszer nehezebb volt.

Mesélnél azért a Fehér éjszaka fizikai csúcspontját jelentő konyhai verekedésről is?

A konyhai verekedés koreográfiáját én dolgoztam ki. Számomra a jelenet teljesen a színészi jelenlétről szólt. Őszintén, tényleg úgy néztem rá, hogy a színészi játék maradjon hangsúlyos benne. Nem az ütések és a rúgások, hanem a harag és a kétségbeesés teszi különlegessé a küzdelmet. Nem is emeltünk be az összecsapásba semmilyen kivételes harctechnikát. Így éppen az az igazán rendkívüli a küzdelemben, ahogy a rúgások között a földön szenvedünk és eldöntjük, hogy folytatnunk kell. Erről szól a jelenet, s inkább drámai jelenet, mintsem harcjelenet. Valósnak tűnik szerintem, s talán ez teszi emlékezetessé. Mert engem nem érdekel, hogy két ember megy és bumm-bumm-bumm-bumm… Számomra, így kell kinéznie egy harcjelenetnek.

Komor(abb) zsánerfilmekkel (Pokoli alvilág, a két Largo Winch, Fehér éjszaka) futottál be, s élvezettel is mesélsz az akciószcénákról, megmaradsz a jövőben a sikeres kaptafánál?

Nem érzek különleges vonzalmat az akciófilmek iránt. Csak így alakult, hogy olyan filmekben láthattál, amelyek akciószcénákra is építkeztek. De adj egy Shakespeare-szerepet, s én leszek a legboldogabb ember a világon! De igazából bármilyen drámában szívesen szerepelnénk, annyira azért nem vonzódom az akciófilmekhez.

A stand-up comedy világához vissza fogsz térni valaha?

Nagyon élveztem, és tényleg-tényleg fantasztikusan szórakoztam közben… Hiányzik is, de a stand-up comedyt elsősorban azért műveltem, hogy idővel fajsúlyosabb színészi szerepekben is kipróbálhassam magamat. Egy stratégiai lépés volt, mint mondjuk egy sakkjátszmában… Persze lehet, hogy majd egyszer visszatérek, de most a filmezés miatt nem is érnék rá; mert amúgy nagyon sok időt igényel.

A stand-up comedyhez a gegek megírása is hozzátartozik. Forgatókönyvet írtál már? S ha igen, tehetségesnek találtattál e téren is?

Írtam egy forgatókönyvet, s ha minden jól megy, meg is fogom rendezni. (Egy 1930-as években játszódó bokszdrámát készít elő egy tunéziai zsidó világbajnokról, Victor „Young” Perezről. – a szerk.) Hogy tehetséges vagyok-e? Azt nem tudom… De annyit mondhatok, hogy valamennyi producer akivel találkoztam, meg akarta venni a szkriptet… Majd meglátjuk! Tudod mit? Majd Te megmondod a következő alkalommal!

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com