„Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!” Bár esetünkben nem háromlábú-kutyafogatról van szó, hanem arról, hogy költők szólalnak a ’tekercs interjú rovatában. Elsőként Ron Padgett Jim Jarmusch új játékfilmjéről.
A Paterson főhőse egy kitalált költő. Viszont a fiktív költő mögött mindig ott egy élő, aki megírta a verseket, aki ez esetben Jarmusch régi barátja, Ron Padgett. Az amerikai költővel beszélgettünk a film elkészüléséhez nyújtott munkájáról.
Mielőtt a kérdésekre térnénk, leírom, hogy is keletkezett ez az interjú, és miért gondolom, hogy szükség van rá. Egy amerikai költészetről szóló szemináriumon találkoztam Ron Padgett-tel (1942– ) Párizsban, egy bő hete (akit közelebbről érdekel a költészete, csak látogasson el a honlapjára: ronpadgett.com). Roppant direkt, jó kedélyű – állandóan viccel és zsongó életet lehel a verseibe a felolvasáskor –, és készségesen elfogadta az interjúigényemet. Amikor megtudtam, hogy jön Párizsba, rögtön tervbe vettem egy rövid beszélgetést, egyszerre a filmért és az irodalomért. Ő az első költő, akit a Filmtekercsen megszólaltatunk, de remélhetőleg gazdag sort nyit meg. Érdekelt, mert ritkaság, hogy kortárs költő dolgozik egy nemzetközi forgalmazásba kerülő filmen, itthon nem is emlegették sokat a nevét. – Bár talán ez is egy hullám része is, itt van Pablo Larrain filmje Pablo Neruda chilei költőről. – Jarmusch pedig maga is költőként kezdte és korábbi filmjei közt is van, amelyikben fontos szerepet kap a költészet, pl. a Halott ember.
A kritikában nem írtunk erről, de érdemes tudni, hogy nem csak a város és az Adam Driver alakította főszereplő neve Paterson, hanem William Carlos Williams amerikai objektivista költő egyik legfontosabb kötetének címe is. A filmen megjelenő másik beszédes könyv Frank O’Hara Lunch Poems-e, erre is és az ő személyére is rájátszik a Driver megtestesítette szereplő, pl. az írás körülményei, a hétköznapi témák, hogy a versek valakinek szólnak stb. Emellett O’Hara is számtalan verset tartott egy változatban, korai halála után a ruhásszekrényében találtak itt-ott, jó párat (ha csak az amerikaiakra koncentrálunk, mert bizony látunk képet Dantéról is). És Jarmusch bizonyára más turpisságokat is elrejtett, amelyeket később fedezünk csak föl, ha egyáltalán. Viszont ideje átadni Ron Padgettnek a szót.
Jim Jarmusch felkérésére írt verseket új filmjéhez. Hogy történt ez pontosan?
Először is, Jim Jarmusch-sal már nagyon régóta barátok vagyunk. Egy nap fölhívott, hogy szeretne filmet készíteni egy költőről, aki buszvezetőként dolgozik New Jersey-ben, és lennék-e én a költészeti tanácsadó. És persze fogalmam se volt, hogy mit csinál egy költészeti konzultáns, de rögtön igent mondtam, mert barátok vagyunk, megbízom benne, szeretem a filmjeit. És később megint felhívott, hogy szeretné fölhasználni néhány versemet, aminek nagyon örültem. Aztán azt mondta, ha lenne kedvem írni még egy-két verset, akkor csak bátran. Mondtam, hogy ez túl nagy nyomás, stressz nekem. Mire ő, hogy gondolkodjam rajta. Úgyhogy írtam még hozzá. Négy verset a filmhez írtam és ezekből hármat felhasznált benne, úgyhogy összesen hét versem szerepel benne.
Adott Jarmusch bármilyen instrukciót, hogy milyen verseket szeretne?
Elolvastatta velem a forgatókönyvet, amit írt. Nagyon egyszerű forgatókönyv. Elolvastam, és volt valami alapvető képem arról, hogy milyen lesz a film és Paterson figurája, a buszvezető költőé. Nem, igazából Jim egyáltalán nem írt elő semmit, hogy milyen legyen.
És mit szólt a versek reprezentációjáról? Hogy néha felolvassák őket, máskor a képernyőn is látszanak.
Igen, hol így, hol úgy. Tetszett. Eredetileg nem tudtam, hogy Jim hogyan fogja beleépíteni a verseimet a filmbe, de szerintem jól működött.
Mit gondol a költő megjelenítéséről a filmen?
Szerintem klassz. Paterson figurája nem olyan, mint minden költő a világon, persze. Csak olyan, mint ő maga. De úgy gondolom, Jim Jarmusch és Adam Driver nagyon izgalmas karaktert hoztak létre.
És mit gondol arról, hogy Paterson nem akarja megjelentetni a verseit, és csak egy példányban őrzi őket?
Hát, ez ennek a figurának a jellegzetessége. Sok más költő meg akarja jelentetni a verseit. De sokan vannak, legalábbis az Egyesült Államokban, akik írnak és senkinek nem mutatják meg, esetleg egy-két barátnak, mert túl visszahúzódóak vagy szerények. Ők talán olyanok, mint Paterson. De valóban, a legtöbb költő vagy fordító örömmel publikál. Nekem teljesen hihető figura volt.
És Paterson karaktere lehet ironikus?
Nem, egyáltalán nem. Nagyon egyszerű, közvetlen, őszinte. Paterson figurája titokzatos, furcsa fickó. Nem igazán lehet tudni, hogy mi történik a fejében. A film elején valahol látunk róla egy fotót amerikai tengerészgyalogos egyenruhában. A felesége pedig mintha a Közel-Keletről jönne. Lehet, hogy ottani küldetés alkalmával ismerkedtek meg. Talán pont Afganisztánban, és a nő afgán. De nem tudjuk. Jim Jarmusch úgy gondolta, hogy nem szükséges mindent megmagyarázni. Viszont emiatt is érdekes Paterson karaktere. Elgondolkodunk, hogy vajon hol született, hol nőtt föl. Szóval titokzatos, persze, mint mindenki, még a saját életünkről sem értünk meg mindent.
És mit gondol magáról a filmről?
Odáig voltam érte! Nagyon ritka, amikor egy költőnek hét versét is felhasználják egy filmben! És a végeredménnyel is nagyon elégedett voltam, mármint a kész filmmel. És már vagy nyolc-kilencszer láttam. Mindig megpróbálok elfogulatlan lenni, úgy nézni, hogy nem tudom, ki írta a forgatókönyvet, ki a verseket, csak nézni, mint egy filmet. Mint egy ismeretlen ember filmjét. És még mindig tetszik. Nagyon édes, gyönyörű film.
Vajon hozzájárult a költészet elismertségéhez, népszerűségéhez ez a film?
Nem értek ehhez a témához, nem tudnám honnan kideríteni. Annyit viszont tudok, hogy hallottam ismerősöktől, hogy sok ember volt, akinek hirtelen kedve támadt venni egy verses kötetet. William Carlos Williamst. Vagy egyet az enyémek közül. Egyszerűen csak örülök, hogy a költészet ilyen tiszteletet kap a filmtől. Úgy sejtem, nagyon pozitívan hatott a költészet megítélésére, ami nem mindig a legfényesebb.
Tudna mondani pár szót William Carlos Williamsről? Nem vagyok benne biztos, hogy a magyar filmrajongók számára ismerős szerző.
William Carlos Williams egy nagyon jó huszadik század eleji amerikai költő volt, aki gyerekorvosként dolgozott. Rengeteg gyerek köszönheti neki az életét. Patersonban élt.
[Itt olvasható a könyv angolul: https://archive.org/stream/PatersonWCW/Paterson-William_Carlos_Williams#page/n0/mode/2up]
Vajon miért szereti Jarmusch?
Hát, ezt tőle kellene megkérdezni.
És ön?
16-17 évesen fedeztem föl a könyveit. Tetszett a neve is. William Carlos Williams. Nagyon érdekes név, nem kifejezetten amerikai. Megvettem az összegyűjtött verseit, és rögtön tetszettek. Aztán a prózáját is olvastam.
Dolgozott más filmeken is?
Igen, néhányon. Dolgoztam a new york-i filmes rendezővel, Rudy Burckhardttal. Svájci származású volt, 1935-ben emigrált az Egyesült Államokba. Jóval idősebb volt nálam. Fotós és filmes. 16mm-es filmre dolgozott, mindent ő csinált: ő volt az operatőr, a vágó, minden. Valószínűleg underground filmesnek tartották, távolról sem hollywoodi. A barátai és tisztelői között olyanokat tudhatott, mint Frank O’Hara, John Ashbery költők, több művész. Például Willem de Kooning – akiről ekkor senki nem tudta, hogy ki. De Rudynak ekkor sok tisztelője volt, szeretett fiatalabbakkal dolgozni. Nekem is mondta, hogy írjak egy-két verset ehhez és ehhez – filmen nem szerepeltem. Nagyszerű filmeket készített, sok közülük ma is elérhető.
[Rudy Burckhardtról bővebben (angolul): http://www.tibordenagy.com/artists/rudy-burckhardt]
Fotók Ron Padgettről: Patricia Padgett.
Az elsőn Trevor Winkfield Ron Padgettről készült portréjával látható a költő, a másodikon Jim Jarmusch-sal.