A Karlovy Vary-i filmfesztivál East of the West versenyprogramjában vetítették a fiatal ukrán rendező, Marina Stepanska első nagyjátékfilmjét. A Falling világpremierje után arról beszélgettünk vele, milyen hatással van a háború az ukrán mindennapokra, hogyan esnek szerelembe a fiatalok és miért nagyszerű a Saul fia.
Ez az első nagyjátékfilmed, amellyel rögtön egy ilyen nagy fesztiválon, Karlovy Varyban mutatkozol be. Milyen érzés itt lenni?
Nem tudom, hogyan írjam le az érzéseimet, mert mindenki erről kérdezget… a vetítés előtt nagyon ideges voltam, most viszont egyszerűen csak boldog vagyok. A vetítés lement, a film megszületett. A filmek ugyanis akkor születnek, amikor először találkoznak a közönségükkel. Karlovy Vary nagyon jó hely az induláshoz, hiszen elbűvölő város és a közönség is nagyon nyitott volt a filmre.
Volt alkalmad megnézni az East of the West szekció többi filmjét?
Sajnos nem, mivel csak három napra érkeztünk. Csak a versenyfilmek közül néztem meg az Arrythmiát, mert kedvelem Borisz Hlebnyikov rendezőt.
Milyen fogadtatásra számítasz Ukrajnában? A Falling elég kritikus az ukrán mindennapokkal szemben, hiszen határozott véleménye van a háborúról és a fiatalok nehézségeiről.
Valóban kritikus lenne? A legtöbben hozzám hasonlóan vélekednek a nemzeti kötelességükről. Ez nem a mi háborúnk, nem mi kezdtük. Ennek ellenére feltámadt bennünk a kötelességtudat, miközben félünk és ellenezzünk is az egészet. Szerintem a film bemutatja ezt a kettősséget, hiszen amikor a főhős megkapja a behívóját, semmi köze nincs a háborúhoz, teljesen más közegből származik. Mégis világos számára, mit kell tennie.
Ilyen szempontból a Falling nem kritikus, másfelől viszont az emberi természetről határozottan beszél. Nem akartam propagandafilmet csinálni, hiszen nem igaz, hogy mindenki boldog lenne. Az emberek sosem mennek szívesen harcolni, hacsak nem hivatásos katonákról van szó. Ez a film kísérlet volt arra, hogy a valódi helyzetet ábrázoljam. Ez a helyzet pedig nem tőlünk függ, és nagyon kevés választási lehetőséget ad számunkra.
A Falling inkább szerelmi történet némi politikai-társadalmi kitekintéssel, vagy fordítva?
Sosem éreztem úgy, hogy politikai vagy társadalmi állásfoglalást kellene készítenem. Személyes történetekre szerettem volna fókuszálni, köztük a sajátomra is. Amikor viszont elkezdtem írni a forgatókönyvet, rájöttem, hogy rengeteg külső hatás befolyásolt engem is, azaz képtelenség csupán a magánéletre korlátozni a történetet. Így került be néhány részlet a filmbe – csak, mert ezek is a részei az életemnek.
Mennyire van jelen a háború az ukrán mindennapokban?
A filmben azt szerettem volna bemutatni, hogyan közeledik a háború. Lehet, hogy csak egy levél formájában találkozol vele. Ez a levél mégis megváltoztatja az életed, legalábbis Közép-Ukrajnában, például Kijevben – én is itt lakom. Néhány száz kilométerrel arrébb, keleten már teljesen más a helyzet, ott mintha egy másik világba csöppennék. Erről sok film készült az utóbbi időben. Én viszont arra koncentráltam, hogy a kijevi lakásokban mi történik, hiszen minket sem kerül el a háború.
Sok barátom önkénteskedik, különböző társadalmi mozgalmakban vesz részt. Az egyiket például egy rendező vezeti: a mozgalom neve Sárga Busz, és a tagjai egy busszal járják Kelet-Ukrajnát, ahol filmkészítést tanítanak a gyerekeknek a háborús körülmények között. A céljuk, hogy lekössék a fiatalokat. Tehát mi is megtesszük, ami tőlünk telik.
Nehéz ma Ukrajnában filmet készíteni?
Most már jobb a helyzet, mint néhány éve volt. A kultúrpolitika a film felé fordult, nagy összegekkel gazdálkodhat a filmügynökségünk. Sok elsőfilm ezért születhetett meg, így a Falling is. A támogatás nélkül ezek biztosan nem készülhettek volna el, hiszen egy kezdő rendezőnek nincs valami sok lehetősége.
Mit gondolsz, a Karlovy Vary-i szereplés jó hatással lesz a karrieredre?
Minden filmalkotó ebben bízik, ezért veszünk részt fesztiválokon. Tegnapig (július 2. – a szerk.) sokat gondolkodtam ezen, ekkor viszont levetítették a filmem, és utána annyira boldog voltam, amiért találkozhattam a közönséggel és meghallgathattam a visszajelzéseiket, hogy ez teljesen eltelített. Most sem arról van szó, hogy nem érdekel ez a kérdés, de a verseny kimenetelével már nem törődöm, amióta átéltem ezt.
A rövidfilmjeidtől kezdve magad írod a filmjeid. El tudod képzelni, hogy másvalaki forgatókönyvéből dolgozz, vagy ez így egyszerűbb neked?
A történetek nálam szavak formájában születnek. Ezért írom meg őket én. De el tudom képzelni, hogy a jövőben egy másik íróval dolgozzam. A Falling is több elme együttműködéséből született, hiszen az operatőrnek, a vágónak, a hangmérnöknek is nagy szerepe volt benne. Nem mondanám tehát, hogy én vagyok az egyetlen alkotója a Fallingnak. A filmkészítés csapatmunka, amihez érezni kell az áramlatot – ami jó esetben minden résztvevőnek ugyanazt jelenti.
A Falling sok tekintetben a Victoriára emlékeztetett. Ott is két fiatal találkozik egymással, és azon nyomban súlyos dolgokat élnek át együtt, ami gyorsan komollyá változtatja a kapcsolatukat. Ismerted ezt a filmet?
Részleteket láttam a Victoriából, úgy emlékszem. Szerintem a szereplők életkorából adódik a hasonlóság a két film között: fiatalkorban minden nagyon gyorsan történik. A fiatalok találkoznak valakivel, és azonnal érzik, hogy a másik hozzájuk tartozik. Talán később, negyven-ötven évesen is megtörténhet ugyanez, de erről nincs még tapasztalatom. Hamarosan viszont megtudom – ki tudja, talán csinálok még egy filmet a hirtelen jött szerelemről!
Ha nem is a Victoria, más film eszedbe jutott, miközben a Fallingot csináltad?
Nem volt célom, hogy korábbi filmeket idézzek meg a Fallinggal, de a való életből sokat merítettem. Sok hasonló ember ismerek, illetve az én tapasztalataim is benne vannak a filmben. Mindkét főszereplő azon gyötrődik, hogy tehetséges-e? Jellemzően ezt a férfi főszereplők szokták, én viszont rájöttem, hogy ez a kérdés bárkiben felmerülhet. Én is sokat gondolkozom rajta, akkor miért ne adjam a női főszereplő szájába is?
A női főszereplő egyébként nagyon ellentmondásos figura, hiszen adományt gyűjt a hadseregnek, de közben a saját életét tönkretette. Eldönthetetlen, hogy pozitív vagy negatív hős. De vannak ilyen ismerőseim; tanulság, hogy senkit nem érthetsz és ítélhetsz meg csak az egyik oldala alapján.
Mit kell tudni a színészekről, Dasha Plahtiyról és Andriy Seletskiyről? Ritkán érezni férfi és nő között ekkora vonzalmat.
Király, köszönöm! Azért támadhatott ez a vonzalom, mert megbíztak bennem, és nagyon szerették volna együtt megcsinálni ezt a filmet. Mindketten most debütáltak, korábban csak néhány iskolai rövidfilmben szerepeltek. Andriy utcai zenész, kobozon játszik. Megéreztem benne azt az energiahullámot, amire szükségem volt. Ezt nem is tudtam volna szavakkal elmagyarázni neki. Dasha pedig egy nagyon változékony valaki, olyan, mint egy érzékeny hangszer. Minden azon múlik, hogyan érsz hozzá. Vele elég nehéz volt dolgozni, mert még az én kedélyállapotom is hatással volt rá. Mindig ügyelnem kellett, hogy jó kedvem legyen, nehogy elrontsam az övét. De mindketten igazi ajándékok voltak.
Optimista vagy pesszimista alkatnak tartod magad?
Ez attól függ, a nap melyik részében kérdezed!
Ismersz magyar filmeket?
Nemes László magyar ugye? Hű, a Saul fia még mindig a hatása alatt tart, pedig még 2015-ben láttam egy fesztiválon. Nagyon megérintett, és nagyon tanulságos film is volt: megmutatta, hogy a forma milyen sokat számít. Így akár olyan témát is elmesélhetsz, ami szinte elmondhatatlan.
Karlovy Varyn kívül láttál mostanában izgalmas filmeket?
Májusban jártam először Cannes-ban. Nem ismertem senkit, ezért rengeteg filmet néztem! A legjobbak a fő versenyen kívül szerepeltek. Az egyik az Un Certain Regard szekcióban látható, végül a FIPRESCI-díjat elnyerő orosz Tesnota (Közelség) volt Kantemir Balagovtól. Balagov is egy fiatal rendező, a film pedig a Fallinghoz hasonló helyszínen, a Grúzia és Csecsenföld között húzódó Kabárd- és Balkárföldön játszódik, és ugyanúgy egy fiatal szerelmespár a főszereplője. A Tesnota nagyszerű szerelmi története sem bújhat ki a politika hatása alól.
A másik a 24 Frames volt, Abbas Kiarostami utolsó, kísérleti filmje. Ilyen a tiszta mozi! Olyan volt, mintha a folyóparton ülve a folyót néztem volna. Nagyon boldoggá tett.
Mik a következő filmes terveid?
Vicces, mert két, nőkről szóló filmet tervezek, de az egyik inkább komédia lenne, a másik pedig tragédia. Attól függ, melyik készül el előbb, hogy melyiket írom meg először! Ez is ugyanúgy a napszaktól függ: mikor melyikkel foglalkozom szívesebben.
A fesztiválképek forrása: Film Servis Festival Karlovy Vary