Ázsiai bevándorlókra bukkantak egy trópusokat idéző, néptelen bakonyi faluban – a bulvármédiában akár ez is lehetne a címe Babinszki Edit új filmjének. Az ismeretterjesztő animációs alkotás a magyar őslénytan néhány egyedülálló eredményét és azok hátterét ismerteti, készítői pedig a Médiatanács pályázatán jutottak támogatáshoz.
De hogyan lesz az őslénytanból bevándorlás? És hogyan a Bakony éghajlatából trópusi? Az ördög ezúttal is a részletekben rejlik: a bevándorlók Európában eddig nem ismert, ázsiai eredetű dinoszauruszok maradványait jelentik, a trópusok kifejezés pedig nem a globális felmelegedésre, hanem a 85 millió évvel ezelőtt itt uralkodó éghajlatra utal. A Dinoszauruszok és vadászaik címmel forgatott film világszínvonalú magyar animációt alkalmaz és egy száz évvel ezelőtt élt világhírű erdélyi kutatót is bemutat. Az elsőfilmes rendező, a geológusként is dolgozó Babinszki Edit a Médiatanács blogján többek között azt is elárulja, hogy egy Nature-publikáció és egy BBC-s forgatás lehetősége közül melyik érdekelné jobban.
Babinszki Edit geológusként végzett az ELTE-n. 2004-től az MTV tudományos-ismeretterjesztő műsorainak (Delta, Delta Plusz, Mindentudás Egyeteme) szerkesztője, tudományos újságíró, emellett párhuzamosan a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet tudományos főmunkatársa, az MTA köztestületének tagja. A szerkesztőként és forgatókönyvíróként jegyzett Korhadó múlt, porladó jövő? – A bükkábrányi ősciprusok címmel készített ismeretterjesztő filmje 2009-ben elnyerte a 40. Magyar Filmszemle tudományos-ismeretterjesztő kategóriájának megosztott fődíját.
Kiskorodban dinórajongó voltál?
Nem mondhatnám. A kutatói lét maga azonban érdekelt, nagy hatással voltak rám Juhász Árpád filmjei, egyebek mellett ezért is lettem geológus.
A te filmed az első dinoszauruszkutatásról szóló magyar ismeretterjesztő film. Hogyhogy nem készült még ezen a területen hazai alkotás?
Talán mostanra érett meg erre a téma, gyűlt össze annyi eredmény, ami már a laikus nézők számára is érdekes, és kerek, egész történetet ad. Egy jó animációhoz például tudni kell, hogy miként mozoghattak a 85 millió évvel ezelőtt élt állatok, és 2000-ben, amikor az első maradványok előkerültek Iharkútról, még csupán néhány csontot találtak. Ebből az már kiderült a kutatók számára, hogy a leletek nagy jelentőségűek, de hiteles filmes bemutatásukhoz további maradványok megtalálására volt szükség. A Delta azonban már a kezdetektől figyelemmel kísérte a kutatásokat és folyamatosan hírt adott róluk. Ezért is tudtam archív filmrészleteket beilleszteni a mostani filmembe az akkor folyó ásatásokról.
Mit tapasztaltál, Ősi Attila, a magyar kutatás vezetője mennyire érezhette a forgatócsoport munkáját hátráltatónak? Vagy szem előtt tartva a nagyközönség tájékoztatását, esetleg szívesen vette a kamera érdeklődését?
Ősi Attilát már régóta ismerem, hiszen kollégák vagyunk, gyakran találkoztunk a Delta-forgatásokon is. Olyan ember, aki örömmel osztja meg a kutatási eredményeit szakmán kívül tágabb körben is. Pozitívan állt a forgatáshoz, és az animációs részek kialakításakor is készségesen eljött konzultálni, tehát csak jót mondhatok. Persze, mivel kutatóként is dolgozom, különösen figyeltem arra, hogy a lehető legkevesebb gondot okozzuk a felvételek elkészítésekor a terepen.
Hogyan találtál rá a kitűnő animációs részeket készítő csapatra? Miért volt fontos, hogy a korabeli táj és a dinoszauruszok rekonstrukciója is megjelenjenek a filmben?
Az egerszalóki Greenzero Kft.-t és vezetőjét, Magyar Ádámot a Google-ön keresztülfedeztem fel. Egyszerűen beírtam a keresőbe, hogy dinoszauruszok és animáció, és a videotalálatok között volt az egyik filmjük. Megörültem, hogy jé, ezt a nagyszerű munkát magyarok készítették, és felvettem velük a kapcsolatot. Nagyon fontosnak tartottam a jó minőségű, élethű animációkat, ugyanis még egy szakembernek is nehéz elképzelni, hogyan néztek ki ezek az egykoron élt állatok, hát még a nagyközönségnek!
Miért döntöttél úgy, hogy Nopcsa Ferencről, a mintegy száz évvel ezelőtt élt első magyar dinoszauruszkutatóról is szó essen a filmedben?
Azért, mert az ő munkássága világhírű szakmai berkekben – az erdélyi, hátszegi leletegyüttesekről szóló cikkeit még ma is idézik –, és minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy a nevét a nagyközönség is megismerhesse. Ezenfelül pedig rendkívül színes, kalandor típusú személyiség volt, akinek az élete önálló filmre is kívánkozna, feltérképezte például az albán hegyvidéket, gépeltérítésben vett részt a monarchia területén, egyszer kis híján Albánia királya lett, de a Magyar Királyi Földtani Intézetet is
vezette.
A Médiatanács pályázatának nyerteseként mennyiben kellett kompromisszumot kötnöd? Mi az, amit esetleg nem tudtál megvalósítani, bár szeretted volna a filmben?
Úgy gondolom, minden benne van a filmben, amit kigondoltam. Elég volt az elnyert pénz – Magyar Ádáméknak köszönhetően fantasztikus animációk is készültek. Csak azon aggódtam, hogy a szűkös költségvetésbe hogyan fér majd bele a díjazásuk, hiszen ők már a BBC-nek is készítettek dinós animációt. Szerencsére azonban rendkívül méltányos árat kértek, mert ők is fontosnak tartják az ismeretterjesztést, és figyelemmel követik Ősi Attila eredményeit. A lényeg, hogy amit beleálmodtam a filmbe, azt be tudtam mutatni, és sikerült úgy megjeleníteni, ahogyan azt elképzeltem. Persze, ha lett volna még pénz, találtam volna neki helyet, de ezzel minden rendező így lehet.
Tudósként és filmesként is dolgozol. Ezek a szakmák egyenként is teljes embert kívánnak. Mi az oka, hogy mindkét területet műveled?
Egyik nélkül sem tudom elképzelni az életemet. A kutatói lét öröme, amikor egy újdonságra bukkanok, olyan felfedezést teszek, amire más még nem jött rá, nem talált meg, nagyszerű érzés. Ugyanakkor arra törekszem, hogy a tudást, amit megszerzünk, mutassuk is meg a tágabb közönségnek. Amikor elvégeztem az egyetemet, éreztem, hogy nem elég számomra, hogy hébe-hóba írok egy-egy cikket, mert a mozgóképpel jóval hatékonyabban tudnék hatni, és egyszerűen bekopogtattam a Delta műsorához. A főszerkesztő, Montskó Éva pedig nyitottan fogadott és kipróbált. Észrevettem már, hogy ha sokat filmezek, hiányzik a geológia, ha pedig sokat kutatok, hiányzik a forgatás.
Ha egy kívánságod lehetne, mi lenne számodra vonzóbb: egy saját Nature-publikáció és a vele járó tudományos hírnév vagy egy BBC-forgatás David Attenborough-val korlátlan költségvetéssel egy általad választott témában?
Hm, nehéz kérdés, de talán a filmforgatást választanám. A Föld egyik számomra legvonzóbb helyére, a Karib-tengerre mennék, és vitorláshajókkal bejárva a szigeteket komplexen mutatnám be a régiót, a földtörténetet, az élővilágot, az ott élő népeket – beteljesítve ezzel gyerekkori álmom. De ha az álmodozásból visszatérünk, már annak is örülnék, ha a fiókomban lapuló, jóval reálisabb forgatókönyvek közül egyet-egyet valóra tudnék váltani például a Kárpát-medence vulkánjairól vagy Nopcsa Ferenc életéről. Mindenesetre szorgalmasan pályázunk.
