Fókuszban Interjú

Sok mai film csak provokálni akar – Interjú Koltai Lajossal

Hosszú évek után ismét Magyarországon alkotott Koltai Lajos, Oscar-jelölt operatőr. Szabó Istvánnal készített 14. közös játékfilmje, a Zárójelentés premierje után beszélgettünk fiatal magyar operatőr generációkról, provokáló fesztiválfilmesekről, és arról, miért kezdett el sok év után rendezéssel foglalkozni.

13 éve, hogy nem állt a kamera mögött, csak hírek jöttek Jeremy Ironsról és Julia Robertsről. Hogyan teltek ezek az évek?

Megállás nélkül dolgoztam. Rengeteg filmterv volt terítéken, sok ajánlatot kaptam. Operatőrként is, de elsősorban rendezőként az Este miatt. Mindig eljutottunk a szereposztásig, csak soha nem volt rá pénz. Állandóan forgatókönyveket olvastam, amikről aztán telefonkonferencián beszéltünk. Producereket próbáltam meggyőzni arról, hogy mit akarok a filmből kihozni, és hogy az jó lesz. Jeremy Ironsszal például már meg is beszéltük a szerepét, már olvasópróbát tartottunk Londonban. Emlékszem, cilinderben jött a szállodába. Azt mondta, „akkor van rajtam, ha nagyon jó kedvem van.” Az asztal végén ülő producer viszont már tudta, hogy nem lesz meg a pénz a forgatásra. Nem merte megmondani, hogyan a lengyel koproducer visszamondta.

Ez volt a Treehouse…

Igen, de ebből nem lett semmi. Amiben viszont bízunk most, az a Last Execution (Utolsó kivégzés). Ez egy igaz történet az utolsó nőről Kaliforniában, akit gázkamrában végeztek ki. Ebben a történetben egy anya betegesen ragaszkodik fiához. A fiú végre talál magának egy partnert, akitől gyereket vár, az anya pedig mexikói bérgyilkost bérel fel, hogy megölje a nőt. Laura Dernt terveztük főszereplőnek.

Gondolom, neki most felment az árfolyama…

Egészen biztos. Pedig ő az a színésznő, aki akár ingyen is elmegy, ha egy olyan ügyre hívják. Ráadásul tökéletes lenne erre a szerepre.

Volt egy ’56-os sztori is.

Jaj az nagyon szép történet. Egy Amerikában élő magyar kosárlabdázóról írt könyvet Tibor Fischer, Angliában élő magyar író A béka segge alatt címmel. Magyar Dezső, Amerikában élő forgatókönyvíró dolgozta át. Hugh Dancy-t szerettük volna főszereplőnek, aki éppen az Este forgatásán szeretett bele, és vette később feleségül Claire Danes-t. De nem ért rá, és a film is elmaradt.

Koltai Lajos
Fotó: Sergő Z. András

Most viszont itt van a Zárójelentés. Az Este után azt nyilatkozta, nem megy vissza operatőrnek, valószínűleg most már csak rendező marad. Mi változott mégis?

Hogy István keresett. Mi úgy vagyunk, mint a testvérek. Ha ő hív, egyértelmű, hogy megyek. Nehéz is volt visszautasítani Az ajtót, de éppen akkor dolgoztunk a Treehouse megvalósításán. Úgy volt, hogy nagyjából egyszerre forgatunk. Végül olyan későn derült ki, hogy nem lesz, amikor már mindegy volt. De akkor meg fogadtuk, hogy a következőt biztosan együtt készítjük.

Nemcsak Ön, hanem a főszereplő, Klaus Maria Brandauer is újra a fedélzeten.

Pista rendszeresen találkozott vele Bécsben, látta, hogy jó fizikai egészségnek örvend. Ez egy elképesztő ajándék, hogy ismét együtt forgattunk. Hálát adtam a jó istennek minden reggel és este, hogy így történhetett. Tegnap, a díszbemutatón látta ő is először egyben a filmet. Ő is nagyon örült, hogy hárman együtt képesek voltunk valami nagyon másra, mint a Mephisto volt. Nagyon élveztem a vele való munkát, az ő arcát ismerem a legjobban, persze ő is sokat változott. De lényegében mégsem, és az a szép. Lehetett ezzel játszani, mert ez az arcok filmje. Ilyen közel ritkán megyünk arcokhoz.

14 filmet együtt készíteni – még kimondani is sok. Miben más a tizennegyediket forgatni?

Nyilván sokkal jobban ismerjük egymást. István tudta, hogy ha leülök a kamera mögé, akkor ez a kép, amit beállítok, biztosan megvan. Ennyi év után sem romlott meg a viszony köztünk. Annak ellenére sem, hogy elfogadta, hogy én közben elkezdtem rendezni. Annak idején többször is beszélgettünk erről, aztán egyszer így szólt: „Az az egy kérdésem van hozzád: jól érzed-e magad, amikor rendezel?” Mondom: „Nagyon.” Erre ő: „Akkor csinálni kell. Ez a dolgod.”

Ez a vége? – Zárójelentés

De vajon miért ilyen későn kezdett hozzá a rendezéshez?

Mert ehhez az kell, hogy eljöjjön a pillanat. Addig hiába. Nekem pedig akkor jött el, amikor Kertész Imre azt mondta, ezt a filmet te fogod rendezni. Ez az ő döntése volt, nem az enyém. Sokan kérdezték korábban, de sosem volt konkrétum. A Malena forgatása közben olvastam a Sorstalanságot, ha csak pár percem is volt, mindenhová vittem magammal. Éreztem közben, hogy ehhez az anyaghoz közöm van, ebben jó lenne megszólalni.

Amikor hazaértem a forgatásról, Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja hívott meg egy közös vacsorára Kertész Imrével. Akkor már volt egy forgatókönyv-tervezet Spiró Györgytől, ami alapján elmondtam a véleményemet, hogyan dolgoznám fel. Fontos volt számomra ebben a könyvben a linearitás. Ez egy leépülés története, itt nincsenek mellékszálak. Szerintem ez a fontos.

Elmondtam neki, hogyan fogom ezt kezelni a filmben, erre ő csak annyit mondott: „Akkor te készíted el a filmet.”

Rögtön felvette a telefont, felhívta Spirót, és megmondta neki: Koltai rendezi a filmet.

Apropó: Malena. Így 15 év elmúltával hogyan emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor ön maradt ülve az Oscar-gálán a Los Angeles-i színházban?

Egyrészt már önmagában ott ülni egy csoda. Előttem ült Ennio Morricone, mi ketten voltunk csak jelölve erre a filmre. A gyártó Miramax azért nem tett sokat kettőnk kampányába, mert nem volt jelölve sem a film, sem a szereplők. Úgy gondolták, akkor kisebb az esély ezekben a kategóriákban. Valószínűleg ezért sem kaptuk meg, egyikünk sem, de persze a jelölés is óriási dolog volt. Úgy még nem hallottam dobogni a szívem, mint amikor kilépett a színpadra Julia Roberts, a díj átadója, és azt mondta: „Csak az a jelölt ne győzzön, akinek nem tudom kimondani a nevét!” Na, mondom, az biztos az enyém. Nem is kellett kimondania. Lehet persze örülni a másik sikerének is. A Tigris és sárkány operatőre nyerte. Jelölték azonban abban az évben is Roger Deakinst. Ha ő nyerte volna, akkor vastapssal ünnepeltem volna. Ő egy elképesztő szakember, aki igazán megérdemelte volna már akkor is.

Koltai Lajos
Fotó: Sergő Z. András

Deakins mondjuk jó párszor ülve maradt, mire megkapta. Önben megfordul még a gondolat, hogy mi lenne, ha újra jelölnék?

Ezért mi nagyon keveset tehetünk. Ha kapunk lehetőséget, megpróbálunk élni vele. A Mephisto után is sokan kérdezték, hogy tudtuk-e, hogy Oscar-díjat kap. Persze nem tudtuk, csak annyit, hogy valami minőségi dolgot csináltunk.

Hogyan látja a mai operatőr generációt? Az Illés György – Koltai Lajos – újabb nemzedék vonalon milyenek a mai állapotok?

A fiatalabb generációból Pados Gyulával sokat dolgoztam. A Sorstalanság után elvittem magammal az Este forgatására is, ő ott megágyazott magának Amerikában. Talán most már állampolgár is, ott nőnek fel a gyerekei. Nagyon sok jó operatőrt látok itthon is, de keveset ismerek személyesen. Az utolsó generáció, akiket tanítottam, Medvigy Gábor, Kamondi Zoltán, Szász János korosztálya. A náluk fiatalabb generációban is megvan a kellő vagányság. Mellettem dolgozott a Zárójelentésen is Nagy András, aki szerintem generációjának legjobb operatőre. Én most forgattam először digitálisra, nagyon sok mindenben éppen ő segített nekem. De sokan mennek külföldre is. Éppen múltkor láttam egy filmet Al Pacinóval, és megakadt a szemem a képi világon. A végén vágtam a stáblistán Rév Marcell nevét. (Barry Levinson Paterno – Eltemetett bűnök című tévéfilmje – a szerk.) Minden bizonnyal A feleségem történetét is szépen fogja elkészíteni. De ők már jobban szétszóródtak. Nekünk még megvolt az Illés körüli egység. Én vagyok éppen az elnöke a HSC-nek (Magyar Operatőrök Társasága – a szerk.), amit még Gyuri bácsi alapított. De ezek a fiúk oda nem járnak, talán nincs is rá igényük. Papinak volt egy összefogó ereje, valóságos tyúkanyó volt, közösséget hozott létre belőlünk.

Zárójelentés

Mennyire van ideje követni a mai filmtermést?

Nézek mai filmeket, látok sok jót, meg látok olyat is, amiben zavar van. Az viszont biztos, hogy a történetmesélés az egyik legnehezebb dolog.

De ma már ez kevésbé vonzó. A mai alkotók sokszor a széllel szemben szeretnek dolgozni, azzal lehet provokálni, azzal lehet fesztiválra jutni.

Ha valaki egy normál mezsgyén halad, az már nem érdekel senkit. Ilyen provokációval lehet eljutni elsősorban Berlinbe, de még Cannes-ba is. Nekem nem szimpatikus, hogy fesztiválra csináljunk filmet.

Milyen filmet látott mostanában, amiben az érték a fontos, nem a provokáció?

Utoljára a 8 és 1/2-et.

Az mondjuk nem mostani…

Na jó, ezt éppen sutyizáson láttam nemrég. (Sutyi Koltai Lajos beceneve – a szerk.) Tartunk ugyanis egy ilyen programot, többen kértek, hogy beszéljek saját filmjeimről, és nézzük meg őket. Ma már más filmeket is nézünk, ez volt a 41. alkalom. Vetítettük az Országútont, ekkor jöttünk rá, hogy több Fellinit is nézni kell. Megnéztük hát a 8 és 1/2-et, ami egy csoda. Történetmesélése, absztrakciója, ahogy ugrál az időpontok között, mégis egy egységes egészet alkot. Felejthetetlen minden kockája. Ilyen filmet alkotni nagyon jó.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..