Interjú

A nyomozó – beszélgetés Gigor Attilával

gigorattila A Millenáris teátrum nagyteremének ajtajánál Gigor Attila hallgatózik. Óvatosan résre nyitja az ajtót, hogy egy pillantást vessen a nézőtérre. Előbb a vászon felé néz, de sokkal jobban érdekli a nézőközönség. Gigor Attila Simó Sándor, majd Grunwalsky Ferenc osztályába járt. A nyomozó első nagyjátékfilmje.

Mi indította el ezt a filmet, előbb az alak volt meg, egy jelenet, vagy a történet váza?

Inkább egyfajta érzelem, indulat, abból alakult ki a történet, s azt kellett késõbb ácsmunkával strukturálni.

Az ácsmunka lényegében a zsánerkeresés volt?

Borzasztóan szeretem a krimiket. S magamban keresgélve ráébredtem arra, hogy azok a kérdések, problémák, amik elsősorban izgatnak – ki a másik ember, miért nem tudom azt ellenőrizni, hogy mit gondol, miközben egymással kapcsolatba kerülünk – igazából a krimi kérdései. Innentől kezdve megállás nélkül olvastam a krimiket.

Például milyen krimiket? Philip Marlowe neve elhangzik a filmben.

Nagyon szeretem Raymond Chandlert vagy az ő méltó folytatóját Lawrence Blockot. Philip Marlowe illetve Mathew Scudder azok a szereplők, akik leginkább hatással voltak rám, akiket a leginkább szeretek. Chandler detektívtörténeteiből a film noir is táplálkozott. Hál’ Istennek van még négy Scudder sztori, amiket még nem olvastam, úgyhogy van még miért élni.

Hogyan kapcsolható a film noir zsáneréhez A nyomozó sallangmentes humora?

Annál szánalmasabb nincs, ha egy szerzői filmes túlságosan komolyan veszi magát. Szerettem volna, ha a nézők észreveszik azt, hogy nem a tutit szeretném megmondani, hanem arról szeretnék beszélgetni velük, ami szerintem mindannyiunkat érdekel: hogyan éljük az életünket, meddig hiteles dolog csak pofázni, s mikor van szükség tettekre. Viszont ezeket a kérdéseket olyan környezetben próbáltam feltenni, hogy azok, akiket ezek a problémák mégse érdekelnek lássanak legalább egy jó krimit.

Észrevettem némi rokonságot a napirajz.hu és a filmed között.

Igazából én a kreten.hu-ra vagyok ráállva, eddig egyszer vagy kétszer voltam a napirajzon, közvetlenül nem volt hatással erre a filmre. De nagyon rokonszenves számomra a rajzoló látásmódja, hiszen soha nem tartottam hitelesnek azokat az embereket, akik túlzottan komolyan vették a saját maguk problémáit. A problémáim én úgy szeretném feltárni, hogy együtt röhögjünk rajtuk.

Attól nem félsz, hogy a vicc elfedi a komolyabb problémákat?

Akinek van füle a hallásra, az észre fogja venni a mélyebb jelentést. Egyik komolyabb filmélményem sem volt tudatos. Amikor beültem például Scorsese filmjére, A Holtak útjára, azonnal éreztem, hogy sokkal komolyabb dologról van szó, mint New York furcsa, sötét történetei. Hasonló, ám ellentétes élmény volt a Stoppard film, a Rosencrantz és Guildenstern halott. Amikor tizenhét éves koromban megnéztem, lövésem sem volt, hogy mirõl szól, de újra és újra meg kellett néznem, mert tudtam: valamit az a történet közvetíteni szeretne nekem, csak én vagyok olyan műveletlen, hogy nem értem. El kellett hozzá olvasnom a Hamletet és a Stoppard drámát, hogy igazából értsem. Ilyesmit szeretnék létrehozni, anélkül, hogy a fenti, mélységesen tisztelt alkotókhoz hasonlítgatnám magam. Szeretném, ha feltámadna az igény arra, hogy az emberek többet várjanak a filmtõl és az irodalomtól, mint most. Ehhez nekem is meg kell tanulnom azt a nyelvet, amellyel a számomra értékes gondolatokat közölni tudom.

A kiindulópontot számodra mindig a humor jelenti? Ha nekiállnál egy komolyabb témának, megpróbálnál abba is humort csempészni?

Három óra alatt nagyon könnyen meg tudnék győzni róla bárkit, hogy én vagyok a világ legunalmasabb embere. Borzasztóan unom néha magamat, de azért muszáj forgatókönyveket írni. Nyilvánvaló módon vannak olyan történetek, amelyek alkalmasak arra, hogy humorral fűszerezzük, és vannak, amelyek nem. Nem hinném, hogy egy filmet végig kell röhögnöd ahhoz, hogy végig tudd nézni. De az biztosan segít, ha nem fáj, amikor lenyeled.

A nyelv megtalálásához, vagyis a közvetítéshez a „kill your darling” módszert is alkalmaznod kell. Ebben a filmben mennyire kellett használnod?

Egy tanárom beszélt erről a nagyon durva, s nagyon szigorú szabályról. A forgatókönyvből ki kell vágni azokat a részeket, amelyekhez nagyon ragaszkodnánk, ha nem illik a képbe. Amikor elõször megvágtuk ezt a filmet, akkor két óra negyvenperces volt, akkor már túl voltunk néhány „kill your darling” életérzésen. Előtte persze már a forgatókönyvírás során is sokat kellett csiszolni a szövegen. Amikor megmutattam néhány embernek, ráébredtem: a legkedvesebb részeimnek valójában semmi közük sincsen a történethez, s ilyesmivel nem lehet terhelni a nézőket.

Mennyi ideig tartott a forgatókönyv megírása?

Mivel még kezdő vagyok, három évem ment rá. Elõször rövidfilmnek indult, majd Muhi András az Inforg Studióban megkérdezte, miért nem írok ebből egy nagyjátékfilmet. Amihez 2004-ben hozzá is láttam, s 2006-ban nyerte el azt a formáját, amit végül leforgattunk. Persze a forgatás során is alakítottuk a színészekkel együtt.

Kizárólag saját forgatókönyvet rendeznél?

Nem, borzasztóan boldog lennék, ha bizonyos könyvekből filmeket forgathatnék. Nagyon nagy hatással volt rám néhány éve például a Pi élete című könyv. Most éppen Neil Gaimant olvasok. Amúgy nagyon sok kedvencem van. Egyelõre azonban nem szeretném más szövegét rendezni, hiszen még kezdõ vagyok. Késõbb is inkább akkor, ha megismerhetem az írót.

Van esetleg kedvenc filmed?

Talán Michel Gondry valamelyik filmje. A legkülönlegesebb filmélményem eddig Fellini Nyolc és fél címû filmje volt. Az a film megismételhetetlen: arról forgatni filmet, hogy nem tudok filmet forgatni, ekkora ostobaságot el sem lehet képzelni. S az a film mégis gyönyörû, egyszerûen gyönyörû. Ha a titkát tudni lehetne, pofon egyszerû lenne filmet csinálni.

Van most valami új filmötleted?

Igen, sőt már írom is, de erről bővebben még nem beszélhetek.

Avatar

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya