Interjú

„Némi szépséget is szeretettem volna megmutatni a borzalmak mellett” – Interjú a Magdolna forgatókönyvíró-rendezőjével, Buvári Tamással

Buvári Tamás a Balaton-felvidéken élt Bódi Mária Magdolnáról, keresztény vértanúról készített játékfilmet. A Magdolna a fiatalon meggyilkolt, jelenleg boldoggá avatásra várományos nő két napját mutatja be – az író-rendezővel a filmkészítés körülményeiről beszélgettünk. 

Számomra a film személyesnek tűnt. Van családi vagy bármilyen más kötődésed a történethez, illetve a főszereplő személyéhez? Ha nincs, mi késztetett arra, hogy megcsináld ezt a filmet? 

Rám a szent ferenci példa nagyon erősen hatott már 16-17 éves koromban. Egyik első filmélményem a Napfivér, Holdnővér volt. A vagyont, gazdagságot nehezen tartom összeegyeztethetőnek a keresztény eszmékkel, és fáj a szívem a megalázottakért, a megnyomorítottakért. Magdit határozottan ilyennek látom nőben. Ráadásul itt élt a mi környékünkön, a Balaton-felvidéken. Fontos számomra az áldozathozatal is mint fogalom, nem véletlenül ez Tarkovszkij utolsó filmjének címe, amely számomra alapmű. A társadalom igazságtalanságait is nehezen dolgozom fel, ahol tudom, az elesettek pártját fogom. Éppen úgy, mint Magdi is tette.

Milyennek akartad bemutatni őt? Mi az, amit mindenképpen be (meg) akartál mutatni, és miért ezt a két időpontot választottad az életéből?

Semmiképp nem egy boldoggá avatásra váró lánynak, inkább egy hétköznapi lénynek, aki valamiképpen mégis angyalszerű volt a környezetében. De inkább maradjunk a hétköznapiságnál, már ami a filmet illeti. Az egyszerű emberi kapcsolatain, köznapi ténykedésén keresztül szerettem volna feltárni a személyiségét. És miközben filmünk kissé elemelt és a transzcendens felé mozduló, igyekeztem nagyon egyszerűre, emberire venni a főhős karakterét. Úgy érzem, sikerült. Őrá koncentráltunk, a többi szereplő is ehhez asszisztált, leginkább Magdi rezdüléseire figyeltünk egy-egy kapcsolatában. A két napos szerkezet rögtön megfogalmazódott bennem, mert nagyon egy kislányt és a fiatal nőt láttam magam előtt. Némi szépséget is szeretettem volna megmutatni a borzalmak mellett, erre viszont a gyerekkort éreztem alkalmasnak, amikor még viszonylag harmonikus környezetben élt a lány, béke volt. A Káli-medence szépsége pedig jó ellenpontnak bizonyult a bunkerek és a gyártelepek világához képest.

Milyen információk alapján készült a forgatókönyv? Mi az, ami biztosan így történt és mi az, ami a művészi szabadság szüleménye? 

Olvastam róla sok mindent, beszélgettem például Magdolna unokahúgával. A családi körülményeit igyekeztünk hűen ábrázolni, a szülői kapcsolatait, aminek érdekes színfoltja volt, hogy apja ukrán területről érkezett, és sosem tanult meg jól beszélni magyarul. Ezt megragadtuk, és Hegyi Zoli remekül megcsinálta. Láncszerű összefonódások voltak. Voltak valóban megtörtént események, amelyeket továbbgondoltam. Tudjuk, hogy gyerekkorában ügyesen színjátszott, a filmben bemutatott darab tartalmát viszont én írtam meg, direkt vittem bele a későbbi tragédiát, ugyanis a darabban a kis Magdi egy, a háború öldökléséből visszatérő katonát istápol, amilyen öldöklő katona majd felnőtt korában az ő életét is elveszi. A felnőtt rész a gyilkosság részletein kívül inkább fikció, a konkrét jeleneteket igyekeztem a feszültség fokozása szempontjából megírni, illetve a két idősík azért sokszor rezonál egymásra tartalmilag, még ha ezt nem is egyszerű észrevenni.

Mióta gyűjtötted az anyagot, mennyi idő és mi kellett hozzá, hogy ebből film legyen? 

2018 elején kezdtem foglalkozni Magdolna történetével. Miután megismertem a történetet, bejártam a helyszíneket, találkoztam néhány Magdival kapcsolatban állt személlyel, elkezdtem írni a történetet. Tudtuk, mi lesz a vége, ehhez kellett hozzáépíteni az előzményeket. A koldulás, a színdarab fontos pillérek voltak – úgymint a szülők kiemelkedő alakjai is. Nyárra megvolt a forgatókönyv, és miután a Médiamecenatúránál elutasították a filmtervet, elkezdtem más támogatókat keresni. Végül egy regionális összefogást sikerült megvalósítanunk, nagyon sok támogatóval. Támogatták a filmet gazdasági társaságok, civilek, intézmények, az érsekség, a város, más önkormányzatok, majd végül a Művészeti Akadémia és a Filmintézet. Emellett közösségi finanszírozást is indítottunk, sokan támogatták a projektet kisebb összegekkel – tehát nagyon széles alapokon nyugszik a finanszírozás. A produceri munkát ez rettentően megnehezítette, ugyanakkor függetlenséget adott, a filmbe tartalmilag nem szólt bele senki. Szóval most már készült film erőszakoskodó szovjet katonáról, de sajnos végül is nekem mindegy, hogy szovjet vagy német vagy magyar, mindnyájan tudjuk, hogy ezen nációk tagjai mind követtek el szörnyű bűnöket a második világháborúban.

Hogyan választottad ki a színészeket és az alkotótársakat?

A szereplőkkel többnyire eddigi filmjeimben már dolgoztam együtt. Nagyon sok arcot látok magam előtt, sok színészt, embert ismerek, és a szerepre is azon nyomban szoktam látni az arcokat, elősorban ez határozta meg a szereplőválasztást.  Nagyon bíztam abban, hogy Villő lányom, aki először Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című filmjében játszott, szépen el tudja vinni a szerepet a vállán. Néztem más lányokat is, de ez egy irgalmatlan kemény munka volt, nem szívesen vártam volna el más ilyen fiatal gyerektől. Remélem, Villőnek jó élmény volt, úgy tudom, igen, a nehézségek ellenére. Nagy Katicára is hamar rátaláltam, tulajdonképpen egy interjút olvastam vele, amiből kiderült, hogy eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Ekkor megkerestem, próbáltunk és láttam, hogy nagyon él az arca a vásznon és fogunk tudni együtt dolgozni. Vagány lány, bírja a nehéz körülményeket, és nagyon tehetséges, tanult, apró változtatásokra is képes, ha korrigálni kell. Átérezte Magdolna lényegét. Mindkét lánynak erős a kisugárzása a filmben.

Tóth Zsolt operatőrrel ez a sokadik közös filmünk, baráti a kapcsolatunk, a hangmester Terner Péter és Szirtes Edina Mókus pedig előző filmünkben is együtt dolgoztak mar velem – jó az összhang közöttünk. Hálás vagyok Vághy Anna vágónak, akivel ez az első közös munkánk, remek szemnek és léleknek bizonyult, sokat segített a film elkészítésében, tartalmi dolgokban is. Fontos volt, hogy a kreatív munkatársak közül sok nő legyen, az ő érzékenységük, szemléletük sokat segített.

Milyen instrukciókat kaptak, milyennek szeretted volna láttatni ezt a filmet?

Szerintem a filmben erős jelenlétek vannak. Szerepelnek benne civilek is, illetve szép számmal ismertebb és kevésbé ismert színészek. A feladat az volt, hogy bár színes a szereplőgárda, mégis egy szinten tudjuk tartani a létezést, a játékot. Sokak véleménye szerint ez sikerült, többen nem is színészeket neveztek meg legszerethetőbb, leghitelesebb figuráknak. Alapvetően nem játszani, hanem létezni kell a kamera előtt, és érzelmileg kell tudni átélni a szerepet, nem eltúlozva azt. Nyilván civileknél adott a karakter, a színész pedig olyat játszik, amilyet kell.

A fekete-fehér, és főképp fekete-fehérben a szépség bemutatása alapgondolat volt. Ez elemeli a történetet, de a színeshez képest kiemel valami fontos mondanivalót, például az emberi arcot, a kompozíciót, és ennek a 30-as, 40-es években játszódó történetnek is jól állt. A kislány napja reményteljes és szép, felbukkan benne a humor. Magdi utolsó napja komor, érzi, hogy közel a vég, és emiatt kettősség hatja át, én így képzelem. Miközben szinte lebeg, készül az átlépésre, amiről úgy beszél másoknak, hogy nagyon nyugodtnak, elszántnak látjuk, retteg is a haláltól. És ez nagyon emberivé teszi. Ha visszaemlékszünk, így kezdődik Mel Gibson Passiója is – a Getszemáni-kertben látjuk Jézust, ahogy rettegve imádkozik.

Milyen helyszíneken, mikor és mennyi ideig forgattatok? 

Kétszer tíz napon fogattunk a két történet szerinti napot. Az egyik blokkban nyár végén, a másikban tavasz elején. A történéseknek nagyjából megegyező vidéken, sokszor éppen ott, ahol Magdolna is járt, élt, dolgozott. A Káli-medencében, Balatonfűzfőn, Litéren.

Mi a film legfontosabb üzenete?

Nem tudom, hogy el tudom-e mondani. Szeretném hinni, hogy nagyon sok mindenről szól, és az is biztos, hogy ez a film nagyban a vizualitáson keresztül tud élményt szerezni, előhozni érzéseket, gondolatokat, esetleg képes megoldást, megnyugvást kínálni. Ezt nézni kell, úgy kell, hogy hasson, nem szavakkal.

Avatar

Hujber Ádám

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya