Interjú

Nem érdekel a hírnév – Interjú Mészáros Bélával

Fotó: Kiss Nelly, Intercom

Mészáros Béla 16 éve dolgozik színészként, mégis most robbant be igazán a köztudatba: a Mintaapák című napi sorozatban játszik, és most kapta meg élete első filmfőszerepét a Seveledben. Utóbbi kapcsán ültünk le vele beszélgetni.

Hogy látod, Magyarországon mennyire különülnek el a színházi és a filmszínészek egymástól?

Egyértelműen van átjárás, hiszen én is dolgozom filmben és sorozatban is, miközben már 16 éve játszom a Katonában.

A filmben eddig mégis inkább kisebb szerepek találtak meg, a Seveled az első főszereped. Zavar, hogy így alakult?

Régebben zavart, de most úgy vagyok vele, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Mindennek megvan az oka.

Milyen volt Orosz Dénessel újra együtt dolgozni?

Dénessel a Melletted című kisfilm forgatásán találkoztunk először, azóta tök jó barátok vagyunk. Mellékszereplőként a Poligamyban és a Coming Outban is dolgoztam vele, illetve a Csak színház és más semmiben is. Ennek a forgatásán hívott félre: megkért, hogy legyek a jövőre forgó filmjének főszereplője. Meglepő volt és örültem neki, de nem éltem bele magam, hiszen ilyenkor még annyi minden történhet – egy film akkor biztos, ha elkezdődik a forgatás. Akkor még nem tudta, ki fogja játszani a női főszereplőt meg az anya karakterét, úgyhogy nagyon jól esett, hogy gondolkodott bennem.

Fotó: Intercom

A női főszerepet végül Tenki Réka kapta, akivel szintén nem ez az első közös munkátok.

Nem, őt akkor ismertem meg, amikor néhány évig a Katonában játszott. Nagyon megkedveltem, mert elképesztően jó humora van, nincsenek allűrjei és tényleg tehetséges. A Seveled női főszereplőjéhez legalább 50 színésznőt hallgattunk meg, így amikor Réka lett a befutó, akkor duplán örültem – tényleg nagyon szeretek vele és Dénessel dolgozni, nem csak azért mondom, mert „így illik”.

Dénes bevallottan veled a fejében írta Gergő szerepét. Milyen érzés múzsának lenni?

Tök jó! (nevet)

Nem helyezett rád nyomást?

Nem tudom miért, de nem. Most megnéztem a Sztárban sztárt, amiben az egyik kollégám, Tasnádi Bence élő adásban több, mint egymillió ember előtt énekelt. Elképesztő! Attól be lennék szarva, vagy attól, ha élőben kéne szavalni valamit. Úgy voltam vele, hogy ha mindent megteszek, akkor nem lehetek rossz. Ugyanakkor voltak olyan napjaim, amiken jobban megküzdöttem néhány jelenettel, és azt gondoltam, jobban is csinálhattam volna.

De az életben olyan, sokkal nehezebb dolgok történnek, hogy ez már nem nyomás.

Mivel nem voltál elégedett?

A nagyobb érzelmi amplitúdót megkövetelő jeleneteken – mint mikor üvöltöznöm kell Réka karakterével –, vagy az érzékenyebb témák esetében – főleg az anya betegségével, esetleges halálával kapcsolatos részeknél – éreztem, hogy változtattam volna rajtuk. Ezek az érzelmi hullámok megterhelőek tudnak lenni. Technikailag is voltak kihívások. Például a film végi jelenetnél, mikor liften megyek fel Frank Davenporthoz, és közben Sacival beszélek. Ott tizenöt különböző dologra kellett figyelnem: hova rakjam a telefont, hogy ne takarjam el a mikroportot; mennyire álljak közel a kamerához; milyen mondaton változtassak… Örültem, ha tizenötből tízet megtudtam csinálni. Egyébként most visszanézve is úgy éreztem, hogy van, amit másképp csinálnék.

Fotó: Kiss Nelly, Intercom

Nehéz magadat nézni a vásznon?

Régebben nagyon nem szerettem, mostanra viszont megszoktam már. De maximalista vagyok, szóval amikor először láttam a filmet, akkor is csak magamat vizsgáltam. Csak mikor másodjára néztem, akkor tudtam figyelni a sztorira is.

Említetted Frank Davenportot, ő a karaktered, Gergő gyerekkori hőse. Neked is van hasonló példaképed?

Daniel Day-Lewist nagyon szeretem. Fantasztikus színész. Kár, hogy abbahagyta a színészetet…! A Seveleden Básti Julival, Cserhalmi Györggyel és Bodrogi Gyulával is együtt dolgozhattam. Fú, nagyon jó érzés volt!

Nem jöttél tőlük zavarba?

Nem, nem vagyok olyan típus. Meg ők is nagyon kedvesek voltak. Ettől nem igazán féltem. De általában ezt a nagyfokú rajongást nem igazán értem. Érdekes téma, érdemes lenne például erre a kérdésre kihegyezve elkészíteni egy filmet.

Pedig azt gondolnám, neked is elég sok rajongód van. Főleg, hogy most egy napi sorozatban, a Mintaapákban is szerepelsz.

Szerintem Magyarországon nem beszélhetünk akkora sztárságról, mint Hollywoodban. Én azt vettem észre, hogy az emberek leginkább csak megnéznek és megpróbálnak beazonosítani. De persze amikor felismernek, akkor sem gondolhatom, hogy szeretnek. Lehet, hogy inkább az jut eszükbe: „ja tényleg, ez az a színész, akit egyáltalán nem bírok”.

Egy-egy szelfire sem szoktak megállítani?

Előfordult már. De én nem vágyom a sztárságra. Többek között ezért sem vagyok fent a Facebookon, mert nem akarom, hogy forogjon a nevem.

Már többször beszéltem erről, és minél gyakrabban gondolkozom a témán, annál inkább rájövök, mennyire nem érdekel a hírnév.

Hogyan készülsz fel a szerepekre? Hiszel a method actingben?

Hát félig igen, de félig nem. Nagyon bele tudom élni magam egy-egy szerepbe, de ugye nem vagyok egy Daniel Day-Lewis. Van például most egy előadásom, aminek a végére idegileg teljesen kikészül a karakterem, úgyhogy a végén nem tudok rögtön jópofizni, kell 10-20 perc, hogy visszarázódjak. Van a színészek között egy mondás: forró szív, hideg agy – én ebben hiszek.

A Seveledben filmkritikust alakítasz, ehhez hogyan álltál hozzá?

Nincs igazán fókuszban Gergő munkája, így nem kellett nagyon foglalkoznom a karakternek ezzel az aspektusával. Viszont több filmből is raktunk bele utalást, kár, hogy ki kellett vágni. Az egyik kedvencem, ami szerencsére benne maradt, az a Ponyvaregényből van, és kifejezetten az egyik barátomnak, Viktornak szántam, akivel szoktunk idézgetni a filmből.

Annyiban azért lényeges volt Gergő szakmája, hogy a magánéletben is nagyon kritikus, főleg a nőkkel.

Ő egy nagy gyerek, ezért fel kell nőnie a feladathoz. Ki is derül a történetből, hogy valójában nem a nőkkel van problémája, hanem saját magával. Ez pedig nagyon jellemző a korosztályomra…

Rád is?

Rám is jellemző volt, bár az életem most pont nem így alakul. Egyedül vagyok, vágyom már családra, gyerekekre… Szerintem azért is lehet ez ilyen általános jelenség, mert folyton ilyen üzeneteket kapunk mindenhonnan: „éld ki magad, éld meg az érzéseidet, cserélj le mindent”.

A válogatós hozzáállás is ismerős neked?

Szerintem az apróságok miatt nem érdemes eldobni egy kapcsolatot. Egyszerűen azon múlik, mennyire vagy kitartó – de nem akarok ezzel kapcsolatban okoskodni, mert én is sok ilyen dolgot elrontottam már az életemben.

Fotó: Intercom

Az IMDb-n úgy írták le Gergőt, mint egy Hugh Grant-típusú figurát. Te ezzel mennyire értesz egyet?

Nem igazán szoktam Hugh Grant-filmeket nézni, csak a Négy esküvő és egy temetést láttam tőle. Meg az Igazából szerelmet.

Pedig ez a két film tipikusan jó példa arra, milyen szerepei vannak…

Ezekből kiindulva akkor nem értek egyet a hasonlattal. Gergő nem olyan félszeg, mint amilyen Hugh Grant szokott lenni. Inkább anyakomplexusosnak mondanám, mert nem tud leválni az édesanyjáról. Nem tud saját döntéseket hozni, nem meri megbántani. Ilyen hazugságokba senki nem menne bele! Kivéve talán a Mintaapákbeli karakteremet, Mikit. Ebben a sorozatban össze-vissza hazudozom! Minden egyes embernek kamuzok, de csak azért mert senkinek sem akarok rosszat.

Veled volt már olyan, amikor nem mondtál igazat, csak hogy a szüleidnek kedvezz?

Elsőre az iskola jut eszembe. Vagy ami komolyabb, ha nehézség volt a magánéletemben, és tudtam, hogy ami nekem fájdalmas, az nekik is fájna. Ezért nem mondtam el nekik, hogy megóvjam őket.

Van olyan aspektusa a szakmádnak, amitől befeszülsz?

Nem mondanám, hogy befeszülök, de nagyon nem szeretek öltözködni. Vannak előadások, amikben rengetegszer át kell öltöznünk. Szoktam is mondani, hogy a színészeknél gyakrabban csak a prostituáltak meg a topmodellek cserélnek többször ruhát.

Ahogy említetted, filmben, színházban és sorozatban is játszol. Van kedvenced?

Mindig az aktuális projekt áll a legközelebb a szívemhez. Nagyon szerettem forgatni a Seveledet, de nyáron csináltuk a Pesti balhét, az is tök jó volt, meg most a Mintaapák is. Viszont mégiscsak színházban vagyok a legrégebb óta, ezért inkább ezt emelném ki.

Hogyan érint, hogy most nem próbálsz új darabot? Erre elég rég nem volt példa, nem?

Még soha nem volt ilyen, de jól esik a szünet. Nővérem is mondta, hogy jót fog tenni a kimozdulás. És igaza volt. Nagyon jól érzem így most magam, itt volt az ideje egy kis pihenésnek.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.