Interjú

„A nők élete még mindig feudális” – interjú Mészáros Mártával

Fotó: MTI

Mészáros Márta új filmje, az Aurora Borealis az elhallgatott családi titkokról, a „háborús gyerekek” tabutémájáról szól – a premier alkalmával beszélgettünk a mindig újrakezdődő magyar történelemről, a női film ismérveiről és arról, hogy milyen előnyökkel jár, hogy az Oscar-díjakról döntő amerikai filmakadémia tagja lett.

Több filmje játszódik az Aurora Borealishoz hasonlóan közvetlenül a második világháború előtt vagy után. Ahogy telik az idő, máshogy kell beszélni erről az időszakról?

Talán mélyebben. Háborúk mindig vannak: most is, csak nem itt, Európában. De a szenvedés ugyanúgy jelen van, az egyszerű ember hétköznapi léte ugyanúgy tönkre van téve. Ugyanúgy nőket, gyerekeket ölnek, erőszakolnak a katonák.

Tehát akkor az Aurora Borealisnak az is a célja, hogy a jelen háborúira felhívja a figyelmet?

Nem olyan filmkészítő vagyok, aki célokat tűz ki magának. Egyszerűen így gondolkodom. Ez egy örök probléma: az ókor, a középkor óta a nő mindig meg van alázva. A mi századunk az első, amikor a nők elkezdtek gondolkodni azon, hogy milyen jogaik vannak. Addig ha a németek bementek egy ukrán faluba, elfoglalták, és megerőszakolták a nőket, az helyénvaló volt. Ma már legalább beszélnek az ilyesmiről.

Mekkora merészség kell most, és mekkora kellett a nyolcvanas években egy ilyen téma feldolgozásához?

Én mindig is azt tettem, amit gondoltam. Soha nem csináltam a hatalom megrendelésére filmet. Arról forgattam, ami érdekelt – nem nagy témák voltak, de ezek vettek körül. Mindig izgatott és fölháborított, hogy a nők élete még mindig feudális élet.

Ha már itt tartunk: Ön szerint mit jelent az, hogy női film?

Női film nincs – csak film van. Egy ugyanaz a kérdés, mint hogy ki jobb író: Marcel Proust vagy Virginia Woolf. Nem tudom – mindkettő úgy írt, ahogyan a világról gondolkodott, ahogyan őt körülvette a világ. Egy férfi máshogy gondolkodik a világról, mint egy nő, és azt írja meg. Hogy ki jobb, ki rosszabb, azt csak a politika és a társadalom dönti el. Egy női regény kevésbé értékes, mint egy férfi regény? Szerintem nem így van. Minden a tehetségtől függ. Szabó Magda épp olyan fontos, mint Móricz Zsigmond.

Ön szerint miért tabu még mindig a „háborús gyerekek” ügye?

A magyar történelem sok fekete foltot hordoz, amikre nem szívesen gondolunk vissza. Arról, hogy 600 000 zsidót nem a németek vittek el Auschwitzba, hanem a magyarok, nagyon nem régen kezdtek csak el beszélni. Én először az Örökségben dolgoztam fel ezt a témát, szerencsére az egy koprodukciós film volt a franciákkal. Ők máshogy viszonyultak ehhez a kérdéshez, ezért a film kikerült Cannes-ba, sok ország megvette, de Magyarországon utálták, és nem is nagyon vetítették. Azt mondták nekem, hogy a film hazudik, hogy nem vitték a Duna-partra a zsidókat. Amióta a cipőket odarakták, ezt már nem merik mondani, de a magyar társadalom még mindig nagyon konzervatív.

A műalkotások segíthetnek elfogadtatni ezeket az eseményeket?

Talán igen. Ezt a filmet részben Törőcsik Mari miatt csináltam: már régen nem játszott nagy szerepet. Azt akartam, hogy a régi Törőcsik jelenjen meg öregen. A másik okom pedig az volt, hogy erről a kérdésről kell beszélni. A magyarok soha nem szerették a történelmet. Ezt nem magamtól tudom: mindent, ami történelem, a férjemtől, Jancsótól tanultam. A történelem Magyarországon mindig újrakezdődött. Elmúlt egy kormány, elmúlt egy rendszer, és minden új lett. Máshol Európában ez nincs így, a nyugati országokban pláne nincs, de még Lengyelországban sincs. A Piłsudski szobra ugyanolyan fontos, mint a Gomulka szobra, mert benne voltak a történelemben.

A film egy osztrák kutatónő, Barbara Stelzl-Marx kutatásain alapul, aki szerint Ausztriában harmincezer gyerek született a megszállókkal való kapcsolatokból. Magyar adatok vannak ugyanerről?

Nem, nincsenek. Magyarországon egyetlen kutatóról, Pető Andreáról tudok, aki ezzel foglalkozik, de intézmény nincs mögötte. Ausztriában az oroszok sokkal rövidebb ideig tartózkodtak, már 1955-ben kimentek, mégis van egy intézet, ami azt kutatja, hová lettek az elfogott és Gulagra hurcolt osztrák katonák, mi lett a nőkkel és ezekkel a gyerekekkel. Barbara Stein-Marxnak Jelcin alatt, amikor demokratikusabbá vált a rendszer sikerült feltárnia, hány osztrák hadifogoly volt Szibériában, hány nőt vittek el és hány gyerek született. Barbara nagyon okos, tisztességes nő, nagyon jóba lettünk, hiszen ő volt a film konzultánsa.

Az Aurora Borealis nem önéletrajzi ihletettségű mű, mégis úgy éreztem, hogy hasonló epizódok és mozzanatok ismétlődnek benne, mint amiket a Napló-filmekből ismerhetünk. Ennek mi az oka?

Van filmcsinálás, és van filmipar. Az amerikai filmipar termékei vagy például a Kincsem a közönségnek készülnek, itt az a lényeg, hogy minél több pénzt hozzanak be. De aki nem a filmiparban dolgozik, az is nagyon fontos és nagyon jó! Ezek a rendezők, például Fellini vagy Bergman egész életükben ugyanazt a filmet csinálták. Én is egész életemben ugyanazt a filmet csináltam.

Ismét nemzetközi stábbal forgatott. Mesélne a résztvevőkről?

Az operatőr, Piotr Sobocinski Jr. apjával együtt dolgoztam Lengyelországban. Ők egy nagy operatőr-dinasztia, a nagyapja, Witold Andrzej Wajda operatőre volt. Mikor kissrácként megismertem Piotrot, kérdeztem tőle, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Azt mondta, hogy operatőr. „Akkor lehet, hogy együtt is csinálunk filmet” – mondtam. És kiderült, hogy nemcsak operatőr lett belőle, hanem zseniális tehetség. Ezt a filmet kicsit líraibbra szerettem volna csinálni, hogy többen nézzék meg – az előző filmjeim keményebbek voltak. Ehhez kellett az ő fényérzékenysége, líraisága.

Idén beválasztották az Oscar-díjakról döntő amerikai filmakadémia tagjai közé. Ez milyen feladatokkal jár?

Egyelőre minden nap küldenek egy csomó levelet, amiket nem is tudok elolvasni, mert bonyolultak. Meghívnak moziba. Kaptam egy kártyát, amivel életem végéig az összes amerikai moziba ingyen bemehetek. Csakhogy nem kaptam hozzá repülőjegyet! Ez az egész inkább megtisztelés: azt jelenti, hogy a nemzetközi filmszakma része vagyok.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya