Fókuszban Interjú

Metal a rénszarvas-darálóból – interjú a Heavy túra rendezőivel, Jukka Vidgrennel és Juuso Latioval

A 8. Finn Filmnapokat nyitó Heavy túra kapcsán a két rendezővel, Jukka Vidgrennel és Juuso Latióval beszélgettünk egy igazi szimfonikus poszt-apokaliptikus rénszarvas-daráló extrém harcos-pogány skandináv-félszigeti metalt játszó bandáról szóló vígjáték születésének körülményeiről.

A Heavy túra című filmetek kapcsán ülünk itt, ami a Finn Filmnapok nyitófilmje lesz ma este. Mi volt a kiindulási pontja a filmnek?

Jukka: Ez egy hosszú történet, ami 10 évvel ezelőtt kezdődött… A filmes suliban csináltunk egy rövidfilmet, aminek középpontjában egy metalbanda állt. Élveztük a munkát. Juuso ráadásul nagy metalrajongó. Én tulajdonképpen annyira nem, de jól ismerjük ezt a világot. Videóklipet is készítettünk néhány együttesnek.

Ezek után muszáj megkérdeznem: melyik a kedvenc együttesed?

Juuso: Nem könnyű kérdés. Vannak bandák, akikkel felnőttél, szereted és tiszteled a munkásságukat. Nagyon sok Megadeath utalás van a filmben. Oké, legyen a Megadeath!

Felcsendül a filmben néhány eredeti dal. Ezekhez hogyan jutottatok hozzá?

Juuso: Igen, a jelentős részük két szerzőtől, Lauri Porratól és Mika Lammassaaritól származik. Utóbbit hallgatja például Turo az intézetben az ápoltak előtt. Mika ugyanabba a suliba járt, mint mi. Elég híres heavy metal zenész Finnországban. Több bandája is volt, aminek videót is készítettünk. Ő egy közeli barát, aki szerintem nagyon jó munkát végzett.

Mi volt az inspirációtok a film központi karaktereihez? 

Juuso: Tulajdonképpen az együttes mindegyik tagja a metal egyik műfajához kapcsolódik. A basszusgitáros a black metalhoz, a dobos a trash metalhoz, a gitáros a speed metalhoz és a trash metalhoz.

Jukka: Kicsit mi is ott vagyunk a karakterekben. Sokáig írtuk a forgatókönyvet. Szeretjük ezeket a figurákat. Juuso kicsit olyan, mint a központi karakter, introvertált típus. Én inkább az első dobosra hasonlítok, egy picit dinamikusabb alkat vagyok. 

Heavy túra (Hevi Reissu)

Hogy találtátok meg a színészeket a szerepekhez? Mennyire volt bonyolult a casting?

Írás közben nem volt konkrét színész a fejünkben. A casting során sikerült nagyon jó színészeket találnunk, akiknek a személyisége alapvetően közel állt a szerepekhez.

Hogyan kezeltétek a szűk időkeretek miatt rátok nehezedő nyomást?

Jukka: Egy első nagyjátékfilm forgatása nagyon intenzív élmény, de szerencsére ilyenkor nem vagy egyedül. Sőt, ami azt illeti, rengeteg ember van körülötted. Kemény időszak volt. Nekem az első gyermekem két héttel a forgatás után született.

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptatok a filmmel kapcsolatban. Van olyan, ami különösen jelentős számotokra?

Juuso: Mindig nagyon jó érzés, ha valaki szereti, amit csinálsz, és hangot is ad ennek.

Jukka: Voltunk a South by Southwest fesztiválon Austinban, ami nagyon fontos volt, mert tulajdonképpen ez volt az első alkalom, amikor hallottuk, hogy Finnország határain túl is tetszik a film az embereknek.

Ha Finnországban van egy jó ötleted, amit filmre szeretnél vinni, mi a legnehezebb rész a megvalósítás felé vezető úton? Számotokra mi volt a legnagyobb kihívás?

Juuso: Nekünk ez az első nagyjátékfilmünk, és elég hosszú utunk volt. Az mindig nagy kérdés, hogy honnan szerez az ember pénzt a projekthez. Ha attól a ponttól nézzük, hogy elhatároztuk, elkészítjük ezt a filmet, odáig, hogy elkészült, körülbelül öt évig tartott.

Ez egy klasszikus adatnak számít?

Jukka: Általában szerintem nem tart eddig, de tulajdonképpen nem tudom. Normál esetben Finnországban elmész egy filmes iskolába, utána csinálsz néhány rövidfilmet. Ha van egy jó rövidfilmed, ami eljut fesztiválokra, és ott sikeres, akkor talán kapsz lehetőséget. Nekünk igazából egy tényleg jó forgatókönyvünk volt.

Van jelentősége ezen a szinten, hogy ti vígjátékot szerettetek volna forgatni?

Juuso: A finn filmek általában elég depresszívek, középpontjukban legtöbbször mindenféle visszaéléssel, alkoholizmussal és szociális problémákkal, de természetesen azért születnek vígjátékok is.

Jukka: A vígjátékok népszerűek a nézők körében, de az alkotók gyakran a bonyolultabb témákhoz vonzódnak. A művészfilmek súlya nagyobb.

Mi volt a legnehezebb rész a forgatás során számotokra?

Juuso: Kivágni valamit, amivel sok időt töltöttél, mindig nagyon nehéz. Tervezted, dolgoztál rajta.

Jukka: …és persze vannak emberek, akik jelzik, hogy a filmnek rövidebbnek kell lennie. Ezek mindig nagyon nehéz döntések. Kihagyni egy karaktert vagy egy jelenetet a filmből. Néha olyat is, amit nagyon szeretsz.

Juuso: …és ez mindig így lesz. Valamit mindig ki kell vágni.

A film a kazettás magnók hőskorában játszódik. Miért helyeztétek a múltba a történetet?

Jukka: Amikor gyerekek voltunk, a heavy metalhoz ezek a tárgyak kötődtek. A modern eszközök picit unalmasak. Átküldeni egy fájlt sokkal unalmasabb, mint átadni egy demókazettát. Szerettük volna a történetet kicsit az időn kívül is helyezni.

Játszotok valamilyen hangszeren?

Juuso: Én mindenen (nevet). Na jó,  a szüleim nagyon támogatták ezt az irányt, szóval sok mindenen. 

Van együttesed is?

Juuso: Semmi olyan, mint a filmben. Szeretek hangszereken játszani, de félénk vagyok fellépni.

Jukka: Igen, ez a film tulajdonképpen róla szól.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing, a reklám és a streaming platformok világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. mlinarikmariann@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..