Fókuszban Interjú

Skandináv krimi hét: Mi is a skandináv krimi? – Interjú Domsa Zsófiával

Stieg Larsson Millenium-trilógiája óta itthon folyamatosan növekvő népszerűségnek örvend a „skandináv krimi” alműfaj. Hogy pontosan mit is jelent ez, mitől különleges, azt sokan csak kapiskálják, de nem tudják tisztázni. A válaszok reményében kerestem fel Domsa Zsófiát, az ELTE Skandináv nyelvek és irodalmak tanszékének adjunktusát, műfordítót.

Kivel indult és mikor jelent meg ez az alműfaj, hogy „skandináv krimi”?

Erre nem lehet egyértelműen válaszolni. Egyrészt lehet azt a választ adni, ami a mostani „modern krimi” felfutásának alapját szolgáltatta. A krimi egy efemer műfaj, tehát, ha egy öt éves könyvről beszélünk, az akár már réginek is tekinthető. Míg egy szépirodalmi műnél egy ötvenéves is kortársnak van tekintve – a krimi ennél sokkal gyorsabban pörög.

A norvégoknál valamikor a ’90-es évek elején indult be a nemzetközi siker. Azt megelőzően viszont a ’60-as évek közepétől a ’70-es évek közepéig volt népszerű a Maj Sjöwall és Per Wahlöö svéd írópáros. Ők nagyon hamar rájöttek, hogy marxista publicisztikájuk nem fog eljutni olyan sok emberhez, mintha krimit írnának. Kicsit leegyszerűsített a történet, de szerződést kötött velük a kiadójuk, hogy egy tízkötetes krimisorozatot jelentessenek meg. A ’70-es évek közepéig minden évben megjelent egy új rész a sorozatból, melynek a főszereplője Martin Beck főfelügyelő volt. A svéd rendőrség munkája nagyon jól volt benne leírva, és ahogy egyre népszerűbb lett, úgy egyre többet mutatott a világból – az 1966-os A svéd, akinek nyoma veszett részben Budapesten játszódik.

Maj Sjöwall és Per Wahlöö

Tehát a mostani skandináv krimi eredete ennyire pontosan megjelölhető?

Azt szokták mondani, hogy a skandináv krimi Sjöwall és Wahlöö köpönyegéből bújt elő, de ők sem a semmiből jöttek. Wahlöö Amerikai kemény krimiket fordított svédre, például Ed McBaint – ez fontos inspiráció volt a svéd regényekhez.

Ha pedig igazán mélyére akarunk menni ennek, akkor egészen Edgar Allan Poe-ig kell visszanyúlni,

aki a 1841-ben megírta a detektív regények előfutárának tartott Mourge utcai kettős gyilkosság c. novellát.  A főszereplő Dupin alakja a detektívtörténetek hősének előképe. Magával a novellával is olyan formulát hozott létre, amely a későbbi detektívsztorik alapját adták. Érdekes megemlíteni, hogy a Poe-novella megjelenése előtt két évvel Norvégiában egy Mauritz Hansen nevű író tollából született a világ egyik legelső detektívtörténete, a Roolfsen, gépgyáros meggyilkolása.

Az aktuális sztár sokak szerint egyértelműen Jo Nesbø ebben a műfajban. Őt milyennek találja?

Sjöwall és Wahlöö formulája komplikálódik Jo Nesbø-nél is. Megjelennek a detektívtörténetek elemei, ahol a különc detektívek saját logikájuk révén képesek rendkívül gyorsan átlátni helyzeteket. Nesbø főhőse ugyanakkor vásárra is viszi a saját bőrét, ahogy az amerikai krimikben is. Olykor törvényt szeg, olykor üldözötté válik. A harmadik elem pedig a rendőrségi regény, melyben a nyomozás maga a keret és amely enged bepillantást nyerni a nyomozók – laikusok számára rejtélyes – munkájába. Legalább ez a három irány van jelen a modern északi krimiirodalmon, amit Nesbø különösen jól kombinál.

Néha az antirojális eszméit fejti ki a királyi ház fenntartásával, társadalmi fontosságával és fölöslegességével kapcsolatban. Máskor a környezettudatosságról vagy  a második világháború  felelősségről ír esszét. Olykor  tabutémákat feszeget.

Jo Nesbø

Köze van ennek ahhoz, hogy ennyire északon laknak és zord az időjárás?

Ez sztereotípia, melynek a mi fejünkben van jelentősége. Ezáltal kicsit egzotikusan egyben kezeljük őket. Nem lehet egyértelműen megmondani, hogy mi okozza a skandináv kultúra itthoni sikerét. Björn Borgtól az IKEA-n át a női emancipációig minden benne van abban az idealizált képben, amelyhez a zord klíma pikáns adalék.

Ezt az idealizált képet hogyan támogatja vagy hogyan mond neki ellent a skandináv krimik világa?

Szerintem csak fokozza a népszerűséget. Rengeteg könyvet turistakalauzként is lehet olvasni, legyen az Reykjavík vagy egy svéd kisváros. Egyszerre mese és valóság – a valóságábrázolás különösen erős bennük.

Tulajdonképpen ez a legfőképp stílusjegy: a realista ábrázolásmód és a társadalomkritika?

Általánosító jegyet nem lehet mondani, de azt gondolom, hogy nagyon produktívan rakják össze a jobb írók az alműfajok elemeit. Persze nincs garancia arra, hogy a megfelelő elemek bedobálásával jó lesz a végeredmény, ehhez írni is tudni kell. Sokak nem jutnak el hozzánk, de akik igen, azok általában nagyon ambiciózus írók. Ráadásul nekünk, közép-európaiaknak létezik a fejünkben egy válaszvonal a popkultúra és a felső irodalom között – északon ez kevésbé jellemző. Egy-egy szépíró is kedvtelésből (vagy anyagi okokból) nekiállhat krimit írni.

Domsa Zsófia

A közönség ezért harap rá ennyire, mert egyszerre szórakoztató és tartalmas?

Igen, mert ezek olvasható szövegek, könnyen befogadhatóak és mégsem feltétlenül silány művek. A detektívtörténet Brecht szerint olyan, mint a keresztrejtvényfejtés: ki fog jönni a végeredmény. Azt kapja a végén az ember, amit vár, és ez ebben a gyakran túl komplikált világban biztonságot nyújt. A popkultúra népszerűsége is ebben rejlik: azt adja, amit ígér.

Fellelhetőek a korábban említett Dupinhez, vagy akár Poirot-hoz mérhető karakterek?

Harry Hole-t Nesbø annyira közel viszi a szívünkhöz, hogy teljesen átérezzük a problémáit. A Hóemberben tulajdonképpen ellene irányul az, amit a gyilkos művel. A népszerű északi krimisorozatoknál (The Killing, A híd) is felfedezhető ez az elem: eleinte úgy tűnik, hogy a sorozathős nyomozó nem kapcsolódik a bűncselekményekhez, csak munkáját végzi, mikor a bűnőst keresi. A nyomozás végül mindig személyes történetté válik. A jó krimi a sorozathősök személyes ábrázolásának részletgazdagsága miatt is lehet népszerű. A sorozatban való gondolkodás mindig is fontos elem volt.

A kiadók gyakran sorozatokat rendelnek a krimiszerzőktől:

Sjöwall és Wahlöö tíz éven keresztül, minden évben egy könyvet írt Martin Beckről. Egy évig gyűjtötték a regényhez az anyagot, majd a nyári szünet alatt megírták. Érdekes megjegyezni, hogy közösen írtak minden fejezetet. A közös szerzőség viszont távol áll a szépirodalmi alkotástól.

Mely országokból érkeznek a skandináv krimik?

Svédország, Norvégia és Dánia a fő forrás. Sokan még Finnországot is csatolják a listához, de ők más stílust képviselnek. A ’90-es évek második felétől pedig az izlandi írókat is ide sorolhatjuk.

Be van-e zárva a műfaj a saját helyszínébe, vagy alkalomadtán eltávolodunk az északi tájaktól?

Fontos elem a skandináv krimikben a helyszín, az a sajátos színezet, amit egy nagyváros vagy éppen egy kisebb falu adhat. Sokan a távoli tájak egzotikuma miatt olvassák szívesen az északi krimiket. De akad példa olyan regényekre is, ahol a helyszín nem Skandinávia, az alapvető stílusjegyek mégis megvannak.

A tetovált lány 2009-es filmadaptációja

Sokan kritizálták A tetovált lányt azért, mert túlságosan fürdőzik ebben az erőszakos világban. Hajlamosak átesni a skandináv írók a ló túloldalára az erőszakosság tekintetében, vagy a brutalitás jóformán a világ részeként van bemutatva?

Izlandon állítólag alig történnek gyilkosságok, és általában tudni lehet, hogy ki volt, mert a holttest felett áll, késsel a kezében, a krimik lapjain mégis elképesztő dolgok történnek. Skandinávia többi részén sem a való életből merítenek ihletet a szerzők. Sokszor jogos a kritika, hogy túlzásba esnek, és felesleges hatásvadászattá válik a krimikben az erőszak. Az arányérzék ebben a kérdésben nagyon fontos, de szerintem nincs a lónak másik fele, ahova át tudnának esni. Durvulnak a krimik, mert gyorsan öregszik a műfaj. 15-20 évvel ezelőtti regény már-már elavultnak tűnik, mert rejtettebb módon jelent meg benne az erőszak. Változott az olvasók ingerküszöbe, ahogy a tévénézőké is.

Amúgy azzal magyarázták a krimik népszerűségét Németországban, hogy az amúgy idealizált, rendben működő északi társadalmakat mutatták alulnézetben, kritikával, fanyar realizmussal.

Önnek van-e személyes kedvence, legyen az regény vagy szerző?

Megjelent magyarul is az Indiai feleség című krimi, Karin Fossum norvég szerző regénye, melyet 2009-ben minden idők legjobb krimijének választottak. Ez a regény azért tetszik elsősorban, mert túllépi a krimi kereteit, mert a végén kiderül ugyan, hogy hogyan történt a bűntény, de a történet nem ad biztos választ a bűnösségre vonatkozóan. Azt hinnénk, hiba, hogy a műfajjal szembeni elvárásokat nem elégíti ki, hiszen az első oldalon megismerjük a gyilkost. A történet végén elbizonytalanodunk, mert olyan kisvárosi közösség, olyan társadalom rajza tárul elénk, ahol szinte bárki lehetett volna a tettes. Lehet, hogy emiatt a kedvenc krimim, tulajdonképpen már nem is krimi.

Karin Fossum

Az október 19. és 22. közt megrendezett Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár keretei közt Domsa Zsófia és beszélgetőpartnere, Varga Veronika rendkívüli krimiórát tart kezdőknek és haladóknak. A témára fogékonyak október 21.-én tudhatnak meg még többet a skandináv krimik világáról – emellett pedig friss műfajbeli megjelenések is várhatóak a fesztivál ideje alatt.

***

Belénk fagy a szusz a félelemtől: október 12. és 19. között zajlik a Skandináv krimi hét a Filmtekercsen! A legjobb északi pszichothrillerek, sorozatok, könyvek, portrék listába szedve vagy kritikaként – kattints ide vagy kövesd a fejleményeket a főoldalon!

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett. Az írás mellett egy filmes rádióműsorban is próbálgatja szárnyait.

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..